Az 1956-os évad egy kupamérkőzéssel kezdődött:

Szegedi Haladás-Pécsi Dózsa 4:0 (2:0)!

Ezzel a szép győzelemmel a csapat elsőként jutott az akkori MNK(a mai Magyar Kupa) legjobb négy együttese közé!

Az elődöntőre azonban csak 1957. februárjában került sor…

Aztán az 1956. március 4-i rajt is sikert hozott, mivel a Mészáros – Faragó, Városi, Vass – Baráth, Zallár – Böjtös, Cziráki, Budai, Gilicz, Rózsavölgyi összeállítású gárda 2:l-re verte a szombathelyieket. Gólszerzőink Vass István és Baráth János voltak.

Ekkor irányította először a csapatot – bajnoki mérkőzésen – az egykori szegedi NB I-es gólkirály Kalmár György helyett az új edző, Lakat Károly ( aki Baróti Lajossal 1940-43 közt remek fedezetpárt alkotott az élvonalbeli bronzérmes Szegednél!), és a győzelemnek  több, mint 10 ezer néző tapsolt a legendás Felső Tisza-parti stadionban!

Majd a Bp. Honvéd elleni 4:0-s vereség után a Dorogot is – újra 10 ezer néző előtt – 2: l-re győzték le a szegediek és a góljainkat Böjtös János ill. az "A"-válogatott Gilicz István szerezték!

Ekkor még az 5. helyen álltak, de ezután egyre lejjebb csúsztak a táblázaton. Holott a Hidegkúti Nándor és az ex-szegedi, Sándor "Csikar" által vezérelt MTK (akkor épp Vörös Lobogó) ellen idegenben értek Baráth János találatával bravúros 1:1-es döntetlent, azok után, hogy az 1954-es kieséskor ugyanattól az MTK-tól 14:0-ra kikaptak...

Október közepén pedig a bajnokság a forradalom miatt végérvényesen félbeszakadt…

A szegediek ekkor már az utolsó, a 12. helyre estek vissza, s 20 meccsükből 4 győzelem, 5 döntetlen, 11 vereség volt a mérlegük. Gólkülönbségük 21-42, erősen negatív. Csak a Bp. Vasas elleni két találkozójuk maradt el, de volt olyan csapat, amelyik 4-5 meccsel játszott kevesebbet...

A szegediek hivatalosan lejátszott 20 mérkőzésének eredményei (pl. a lenti fotón látható 25.000 fanatikus pesti drukker előtt lejátszott Fradi elleni...) az egyes csapatok elleni "örök-mérlegekbe" beleszámítanak ugyan, de az 1956. évi NB I küzdelmeit az MLSZ mégsem tudta befejezett, egész bajnokságként elkönyvelni...

Ezáltal a Bp. Honvéd vagy a négy elmaradt meccsel záró MTK is szegényebb lett egy – amúgy alaposan megszolgált – bajnoki címmel…

Régi archív fotónkon egyébként tévesen szerepel az október 10-i dátum, hiszen az akkori élvonalbeli meccsüket fél évvel korábban, április 15-én játszották az Üllői úton, előtte egy héttel pedig 1:1-re mérkőztek a Hidegkutival, Palotással, Sándor Csikarral felálló MTK-sok otthonában! S persze, a Fradinak is - mint korábban mindig... - visszavágtak 12.000 szegedi drukker örömére május 9-én(2:1)!!

Mivel a bajnokság félbeszakadt, így a szegediek "megmenekültek" a kieséstől és 1957 tavaszán már SZEAC néven folytathatták az újabb élvonalbeli pontvadászatot...

Vitos György

(Folytatjuk!)

Forrás: Fotók: szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából
Készült: 2020.05.29.

Az előző évi kiesés után a vezetők és játékosok fogalmazták meg szurkolóik elvárását: „Vissza az NB I-be!”

Ennek szellemében kezdte meg a csapat 1955. évi NB II-es szereplését, és már a tavaszi szezon közepén nyilvánvaló lett: a Szegedi Haladást nem lehet megállítani az élvonalba vezető úton!

Az 1955. évi NB II Keleti csoportjának élmezőnye végeredményben így alakult:

1. Szegedi Haladás 44 pont,

2. Bp. Törekvés (ma BVSC) 41 pont,

3. Bp. Vörös Meteor 37 pont.

Érdekesség, hogy a nagymúltú vidéki klubok közül a Debreceni VSC, a Békéscsaba, a Kecskemét és az Ózd is csak a középmezőnyben végzett, míg a Nyíregyháza búcsúzni kényszerült az akkori NB II-től...

A szegediek bajnokcsapatának a leggyakoribb összeállítása pedig ez volt: Mészáros – Faragó, Bánáthy (Subits), Vass -Baráth, Zallár – Polyvás, Cziráki, Rábay, Gilicz, Rózsavölgyi.

Néhány érdekesség a sikersorozatból:

1955. április 3-án sport– és rádiótörténeti esemény színhelye volt a korzó Széchenyi téri szakasza. A Délmagyarország munkatársai, Markovits Tibor vezetésével, helyszíni közvetítésben számoltak be a Kecskemét-Szeged mérkőzés eseményeiről. Arról, hogy a szegediek 2:l-re győztek a „Hírős városban”, az alföldi rangadón!

1955. április 13-án pedig a magyar válogatott, a legendás "Aranycsapat" lépett pályára Szegeden! Mintegy elismerve a Szegedi Haladásnál folyó tervszerű és tudatos szakmai munkát.

Bizony, az akkoriban még csak NB II-es listavezető Szegedi Haladás nagyszerű ellenfélnek bizonyult, hiszen Puskás Ferencék – közel 20.000 néző előtt – mindössze 2:0-ra tudtak nyerni a rendkívül lelkes hazaiak ellen.

Az 1952-ben olimpiai bajnok, majd 1954-ben világbajnoki döntős válogatottunk góljait az 1954-es vb abszolút gólkirálya, Kocsis Sándor és a salgótarjáni Szojka Ferenc szerezték. Íme az emlékezetes találkozó jegyzőkönyve:

Magyar válogatott–Szegedi Haladás 2–0 (1–0)
Szeged, Felső Tisza-parti stadion, 20 ezer néző.

Magyar válogatott: Oláh (Grosics Gyula távollétében...) – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Szojka – Sándor (az ex-szegedi "Csikar"...) , Kocsis, Hidegkúti, Puskás, Tóth M. (Czibor Zoltán helyett...)

Cserék: Danka, Várhidi, Dékány, Kárász, Szusza, Palotás.

Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv

Szegedi Haladás: Mészáros – Faragó, Subits, Vass – Baráth, Zallár – Polyvás, Cziráki, Bánáthy, Rábay, Gilicz.

Cserék: Cserhalmi(kapus), Szíjjártó, Boldis, Léber, Juhász.

Vezetőedző: Kalmár György

Gólszerzők: Kocsis Sándor, Szojka Ferenc

Az NB II-ben viszont nagyszerű szegedi győzelmek születtek - átlagban 6-8 ezer fanatikus Tisza-parti drukker előtt!

Csak néhány közülük: Debreceni VSC ellen 6:0 és 3:0 (utóbbi Debrecenben!), Békéscsaba ellen 5:0, Pereces ellen 6:0, KISTEXT ellen 4:0.

Így aztán az egykori NB I-es szegedi gólkirály, Kalmár György vezetőedző (lenti fotónkon) azonnal, úgymond "lendületből" visszavezényelte a Szegedi Haladást az 1955. évi NB II Keleti csoportjából az első osztályba!

Az 1956-os év kezdetére tehát ismét az NB I-ben találta magát Szeged reprezentatív labdarúgó-csapata!

Immár a 28. élvonalbeli idényükre készülődhettek a Tisza-partiak...

Vitos György

(Folytatjuk!)

Forrás: Fotók: szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából
Készült: 2020.05.27.

Az 1954-es évad a magyar labdarúgás fényes sikereit és nagy bukását hozta (Már amennyiben egy világbajnoki ezüstérem bukásnak számít. Akkoriban igen!! Manapság?! Még a vb-re való kijutásnak is fölöttébb örülnénk...) !

Szegednek azonban fájdalmas kudarcot, keserű csalódást jelentett ez az évad…

De több, mint hat évtized távlatából nyugodtan állíthatjuk: a Szegedi Haladás kiesése nem a szakosztály vezetőin, nem az edzőn és nem a játékosokon múlt elsősorban...

A csapat gyenge szereplésének az árnyéka már előrevetődött akkor, amikor a szegedi sportkörök csak hosszas huzavona után állapodtak meg abban, ki is vegye át a Honvédelmi Minisztérium által erőszakosan, egyetlen tollvonással(!!) megszüntetett és az előző évben az első osztály 8. helyén (!) végző, így nagy reményekre jogosító Szegedi Honvéd örökét?!

Döntő hiba volt az is, hogy az előző évi együttes 11 állandó tagja közül öt (Palotai, Sipos, Mednyánszky, Machos, Macsali), tehát a csapatnak majdnem a fele eltávozott Szegedről, mivel a Szegedi Honvéd kivégzése után könnyedén elszipkázták őket a fővárosi klubok…

Így Jeny Rudolf vezetőedzőnek mindent elölről kellett kezdenie – ez pedig időt jelentett. Hogy mennyit, az a csapat szerepléséből egyértelműen kiderült.

Egy biztos: az egyetem, mint új bázis első ízben képviselte a Tisza-parti város labdarúgósportját a legmagasabb szinten. Pedig az egyetemi futball (az 1920-as "trianoni megcsonkítástól", majd az 1921-es kolozsvári áthelyezéstől számítva...) szintén nagy hagyományokkal rendelkezett!

A II. világháború után azonban a KEAC, majd a SZEAC jogutódja, a Szegedi Haladás mindössze megyei szinten képviselte a városi labdarúgást. S így 1954-ben jött el a nagy lehetőség az egyetemisták számára.

Az NB l-es szereplés jogát azonban nem a pályán, hanem a zöld asztalnál „harcolták ki”... A szegedi sportvezetők és sportkörök – hosszú viták után – végülis abban állapodtak meg, hogy a Sz. Honvéd helyére hivatalos jogutódként a Szegedi Haladás (a régi "Kitartás Egyetemi Atlétikai Club" egyesülete) léphet!

De az egyetem által patronált Szegedi Haladás NB l-es bemutatkozása – a már akkor is állandó széthúzások miatt – nagyon gyengén sikerült...

A márciusban megrendezett négy bajnoki fordulót a szegediek nyeretlenül zárták, s ezzel utolsó helyen álltak a bajnoki táblázaton.

Az 1954. április 4-i, 5. fordulóban az akkor Bp. Kinizsi néven szerepelt Ferencváros látogatott a Tisza-parti városba...

A Mészáros – Benák, Baráth, Bodzsár – Rábay, Zallár – Böjtös, Cziráki, Csáki, Csányi, Rózsavölgyi összeállítású gárda végre győzni tudott és 12.000 fanatikus drukker határtalan örömére Rózsavölgyi Lajos találatával 1:0-ra verték a fővárosi zöld-fehéreket!

Ezt követően az újabb Tisza-parti sikerig megint egy hónapot kellett várni…

A Szegedi Haladás ezúttal Győrben diadalmaskodott 1:0 arányban, de ilyen győzelem százévenként, ha egyszer születik!

Idézet az akkori Népsportból: „Az 55. percben egy veszélytelennek látszó szegedi támadás végén Kárpáti szerezte meg a labdát. A 16-os közvetlen közelében az ex-szegedi kapus, Palotai kifutott Kárpáti elé, a középhátvéd saját kapuja felé fordult, s anélkül, hogy felnézett volna, puhán hazaadta a labdát, amely a kint álló Palotai mellett a kapu közepén került a hálóba... Öngól, 1:0 a Szeged javára.”

A ritkán látható szerencsés győzelmet nem követte több, sőt a Sztálinváros (ma Dunaújváros) elleni sorsdöntő kiesési rangadót a saját pályájukon vesztették el Rózsavölgyiek...

Az 1954-es svájci világbajnokság miatt csak 9 mérkőzést játszottak csapataink a tavaszi szezonban, amelyet a Szegedi Haladás az utolsó előtti, a 13. helyen zárt két győzelemmel, egy döntetlennel és 6 vereséggel, mindössze öt ponttal...

Aztán a "berni sokkot" követően (a csoportmeccseken 8:3-ra legyalult németek 0:2-ről fordítottak Puskásék ellen a vb-döntőn...) az ősszel már többször megmutatta a szegedi gárda, hogy mennyit fejlődött. Egyénileg és csapatmunkában egyaránt.  A Csepelt ill. a Szombathelyi Haladást egyformán 4:2-re, a Diósgyőrt 3:0-ra verték akkoriban a szegediek!

Az országos visszhangot kiváltó legszebb siker azonban az Újpest elleni hazai mérkőzésük volt, amikor 8.000 fanatikus drukker előtt, Rózsavölgyi Lajos 4 góljával, 6:2-re győztek az újpestiek akkori elitklubja, a  Dózsa ellen! Íme a lényeg:

Szegedi Haladás - Bp. Dózsa 6:2 (3:1)

Felső Tisza-parti stadion, 8.000 néző. vezette: Páldi.

Szeged: Mészáros (Cserhalmi, 62. p.) - Faragó, Subits (Rábay, 54. p.), Bodzsár - Baráth, Zallár - Böjtös, Cziráki, Csáki, Csányi, Rózsavölgyi. Vezetőedző: Jeny Rudolf.

Gólszerzők sorrendben: Aspirány (6.p.), Csányi (9.p.), Rózsavölgyi (21., 36., 53., majd 75. p.), Tóth (61.p.) és Cziráki (87.p.).

Bizony, Rózsavölgyi (archív fotónkon még korábbi nevén: Rosenthal) Lajos "mesteri négyese"  a Henni, Várhidi, Farsang, Egresi és Szusza Ferenc által fémjelzett újpestiek ellen - önmagáért beszél!!

De bizony, előfordult egy óriási kisiklás is, 0:14(!) a Bp. Vörös Lobogó (MTK) világklasszisai ellen a Népstadionban… Négy napon belül óriási "hullámvasút"!!

„Nem tudom mi történt azon a napon velünk – emlékezett vissza Böjtös János, a csapat jobbszélsője arra a súlyos vereségre –, talán fáradtak vagy "túlünnepeltek" voltunk az Újpest elleni nagyszerű teljesítménytől. Négy nappal előbb értük el a lilák elleni  6:2-es győzelmünket Szegeden... Az első bekapott gól után összeroppantunk, mintha meg lettünk volna babonázva, így a csúcsformában lévő Hidegkúti Nándoréknak és az ex-szegedi Sándor Csikaréknak sajnos, minden sikerült...”

Azután az utolsó forduló véglegesen eldöntötte a csapat sorsát. 1954. december 31-én, Újpesten:

Bp. Dózsa–Szeged 3:1, az újpestiek részben visszavágtak az előző 2:6-ért, de az akkori archív fotóink is Mészáros Károly kiváló védéseiről ill. az újpesti világklasszis csatár, Szusza Ferenc örökre emlékezetes párharcairól szóltak...

Vagyis 1930/31, 1942/43, 1948/49 és 1951 után ismét búcsú az élvonaltól...

„Így esett ki Szeged, s így maradt az NB I – fennállása óta elég ritkán, de sajnálatosan most is – szegedi csapat nélkül. Reméljük, ezután sem kell sokáig Szeged fiait nélkülöznünk a magyar labdarúgás élvonalából” – hangzott a Képes Sport nekrológja a kiesést követően.

A két utolsó helyére az osztályozók után a Pécsi Dózsa és a Szolnoki Légierő csapata került. Az 1954-es gólkirály Kocsis Sándor (Bp. Honvéd) lett 33 góllal. A Szegedi Haladás legeredményesebb csatára Rózsavölgyi Lajos volt 13 góllal a 9 találatig jutó Cziráki József ill. a 7 gólos Csáki Béla előtt, s ezzel az egykori "Rosenthal" a góllövőlista 10. helyén végzett.

De a Szeged akkoriban még - "jó szokásához híven" -  azonnal visszajutott az NB I-be , hosszú évtizedeken keresztül!

Ellentétben az utóbbi, siralmasnak mondható "kapicsi ill. halkópálgézás évtizeddel", amikor már azt is "sikernek kell titulálni a helyi, kilóra megvett médiának", ha az első számú szegedi proficsapat egyáltalán visszajut ( 5 éven belül kétszer is) az NB III-ból az NB II-be... Hurrá!!!

Vitos György

(Folytatjuk!)

Forrás: Fotók: szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából
Készült: 2020.05.26.