120 futballévünk, 120 részben - archív fotóinkon (30.)

Az országos szinten is példátlan 120 részes szegedi futballtörténeti cikksorozatunk előző, 29. fejezetében megírtam: a Szegedi Honvéd kivégzését követően az alaposan meggyengített Szegedi Haladás kiesett az 1954. évi NB I-ből, igaz csak egyetlen idényre! De az 1955-ös év legnagyobb itteni  szenzációja a címlapfotónkon látható magyar Aranycsapat szegedi vendégjátéka volt...

https://szovetseg.mlsz.hu/hir/az-aranycsapat-legendaja

Az előző évi kiesés után a vezetők és játékosok fogalmazták meg szurkolóik elvárását: „Vissza az NB I-be!”

Ennek szellemében kezdte meg a csapat 1955. évi NB II-es szereplését, és már a tavaszi szezon közepén nyilvánvaló lett: a Szegedi Haladást nem lehet megállítani az élvonalba vezető úton!

Az 1955. évi NB II Keleti csoportjának élmezőnye végeredményben így alakult:

1. Szegedi Haladás 44 pont,

2. Bp. Törekvés (ma BVSC) 41 pont,

3. Bp. Vörös Meteor 37 pont.

Érdekesség, hogy a nagymúltú vidéki klubok közül a Debreceni VSC, a Békéscsaba, a Kecskemét és az Ózd is csak a középmezőnyben végzett, míg a Nyíregyháza búcsúzni kényszerült az akkori NB II-től...

A szegediek bajnokcsapatának a leggyakoribb összeállítása pedig ez volt: Mészáros – Faragó, Bánáthy (Subits), Vass -Baráth, Zallár – Polyvás, Cziráki, Rábay, Gilicz, Rózsavölgyi.

Néhány érdekesség a sikersorozatból:

1955. április 3-án sport– és rádiótörténeti esemény színhelye volt a korzó Széchenyi téri szakasza. A Délmagyarország munkatársai, Markovits Tibor vezetésével, helyszíni közvetítésben számoltak be a Kecskemét-Szeged mérkőzés eseményeiről. Arról, hogy a szegediek 2:l-re győztek a „Hírős városban”, az alföldi rangadón!

1955. április 13-án pedig a magyar válogatott, a legendás "Aranycsapat" lépett pályára Szegeden! Mintegy elismerve a Szegedi Haladásnál folyó tervszerű és tudatos szakmai munkát.

Bizony, az akkoriban még csak NB II-es listavezető Szegedi Haladás nagyszerű ellenfélnek bizonyult, hiszen Puskás Ferencék – közel 20.000 néző előtt – mindössze 2:0-ra tudtak nyerni a rendkívül lelkes hazaiak ellen.

Az 1952-ben olimpiai bajnok, majd 1954-ben világbajnoki döntős válogatottunk góljait az 1954-es vb abszolút gólkirálya, Kocsis Sándor és a salgótarjáni Szojka Ferenc szerezték. Íme az emlékezetes találkozó jegyzőkönyve:

Magyar válogatott–Szegedi Haladás 2–0 (1–0)
Szeged, Felső Tisza-parti stadion, 20 ezer néző.

Magyar válogatott: Oláh (Grosics Gyula távollétében...) – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Szojka – Sándor (az ex-szegedi "Csikar"...) , Kocsis, Hidegkúti, Puskás, Tóth M. (Czibor Zoltán helyett...)

Cserék: Danka, Várhidi, Dékány, Kárász, Szusza, Palotás.

Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv

Szegedi Haladás: Mészáros – Faragó, Subits, Vass – Baráth, Zallár – Polyvás, Cziráki, Bánáthy, Rábay, Gilicz.

Cserék: Cserhalmi(kapus), Szíjjártó, Boldis, Léber, Juhász.

Vezetőedző: Kalmár György

Gólszerzők: Kocsis Sándor, Szojka Ferenc

Az NB II-ben viszont nagyszerű szegedi győzelmek születtek - átlagban 6-8 ezer fanatikus Tisza-parti drukker előtt!

Csak néhány közülük: Debreceni VSC ellen 6:0 és 3:0 (utóbbi Debrecenben!), Békéscsaba ellen 5:0, Pereces ellen 6:0, KISTEXT ellen 4:0.

Így aztán az egykori NB I-es szegedi gólkirály, Kalmár György vezetőedző (lenti fotónkon) azonnal, úgymond "lendületből" visszavezényelte a Szegedi Haladást az 1955. évi NB II Keleti csoportjából az első osztályba!

Az 1956-os év kezdetére tehát ismét az NB I-ben találta magát Szeged reprezentatív labdarúgó-csapata!

Immár a 28. élvonalbeli idényükre készülődhettek a Tisza-partiak...

Vitos György

(Folytatjuk!)

Forrás: Fotók: szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából
Készült: 2020.05.27.