S a 2021-ben kiadásra kerülő könyvinterjúnk további részletei:

"- Az NB I-es Szeged mellett mely kluboknál játszottál még és hol fejezted be a pályafutásodat?

- Az akkoriban ugyancsak élvonalbeli Salgótarjánban kezdtem, majd a nagymúltú Vasasban ill. a DVSC-ben folytattam és innét kerültem a SZEOL AK-hoz, ahol Kaszás Gábor vezetőedző mellett ( fenti fotónkon egy kiváló erőkből álló Szeged!) csodálatos éveket töltöttem! Később az NB III-as Csongrádban, majd az ugyancsak harmadosztályú Szegedi Dózsában (akikkel bajnoki címet nyertünk és NB II-be kerültünk!), végezetül a Mórahalom megyei I. osztályú gárdájánál voltam levezetésként játékosedző...

- Az 1999-2000-es szerb "maffiózó-csoportot" követően (amikor utoljára játszhattunk NB I-ben...) a szegedi futball egyik legnagyobb szégyene, a szlovén-bosnyák-muzulmán szerencselovag, Dusan Djurics volt... Hogyan élted meg ezt a korszakot a 2000-es évek közepén?!

- Abban az időszakban vállalkozóként éltem az életemet, a labdarúgás már csak kispályás szinten működött... Nem foglalkoztatott, ki mit csinál a Tisza-parti város labdarúgásával, mert a patinás múltú szegedi futball "kivégzéséhez" nem voltam hajlandó asszisztálni... A várva-várt befektető csak nem érkezett Szegedre és a városi vezetés is "kivonult" a helyi labdarúgásból...

- Mi a véleményed arról, hogy Szeged mindenkori legjobb labdarúgócsapata az elmúlt két gyötrelmes évtizedben egyszer sem juthatott föl az élvonalba?

- Véleményem szerint - már az előző kérdésnél is utaltam rá... - a helyi focivezetők képtelenek voltak egy tőkeerős befektetőt szerezni, így a szegedi futball azóta is romokban hever, mert hiába voltak jobbnál jobb játékosaink, erkölcsi és anyagi támogatás híján ezek mind kirajzottak Szegedről az ország különböző szegleteibe, sőt, még külföldre is, elég hacsak Szabics Imrééket, no meg Puskás Pistát vagy éppen Kisistók Bandit említem...

- A legújabb éra, a püspöki klub 2011-es megalakulásától kezdődött. De hiába lett kész a mintegy 15 milliárdos vadonatúj "csili-vili stadion", ha a csapat nem az NB I felé, hanem az NB III-ba "igyekszik", nyolc éven belül harmadszor... Szerinted mi ennek az oka?!

- Mint volt szegedi labdarúgóként az a véleményem, hogyha több, mint egy évtizede megalakult a Grosics Gyula Labdarúgó Akadémia Gyulán, és ha csak éves szinten 4-500 gyerek nevelkedik ott, az már 12 év alatt több ezer gyerek... De ezekből hogyhogy nem sikerült olyan játékosokat kinevelni, akik megfelelő szinten képviselték volna a patinás múltú szegedi labdarúgást?!... A mai magyar futball egyik legnagyobb problémája a szakmai (edzői) illetve a vezetői hiányosságok... Ennek már csak az a pikantériája, hogy a körülmények 100%-osan "európai szintűek" ezen a Püspök Úrék által fölépített csodálatos gyulai fociakadémián, majd ezzel együtt 2019-től a Szent Gellért Fórumban is!

Azt még szeretném hozzátenni, hogy egy dolgot tudomásul kell venni mindenkinek: addig, amíg a labdarúgókat nem tudjuk mentálisan és fizikálisan fölkészíteni a profi labdarúgásra, addig az a tény, hogyha egy ilyen hosszú, 10-12 éves "türelmi időszakot" követően is csak ennyit tudunk felmutatni, akkor ezért a legfőbb felelősség a klubmenedzsmentet terheli!

Azért merem ezt a véleményemet így kifejteni, mert egyébként abszolút nem ismerem a püspöki klub menedzsmentjét és működését, pusztán a tényleges eredmények ismeretében fejtettem ki őszinte véleményemet!! S mindezek egyértelműen minősítik a regnáló klubvezetést és a játékosaikat... Egy dolgot azonban nem szabad elfelejteni: futballt csak igazi focistákkal lehet csinálni, ilyeneket pedig még nem sikerült kinevelni...

- Egyáltalán mi a különbség szerinted a régebbi és a mai szegedi labdarúgás között?

- A különbséget ott látom, hogy annak idején a mi csapatunk, a legendás SZEOL AK volt, s amikor gyengén játszottunk, akkor is 8-10 ezer ember örült, ujjongott és olykor kőkeményen szidott bennünket... Most pedig?! Általában 4-500-an, esetenként 1000-1200-an vannak jelen akár magasabb osztályban és hümmögve, közömbösen veszik tudomásul a "nagy semmit"...  Bízva abban, hogy a "gyulai siralomházban" kialakult 100-150 fős (...) közönség előbb-utóbb Szegeden, a vadonatúj stadionban, stabil módon már 6-8 ezresre (az egykori 25-30 ezres Felső Tisza-parti szentélyünkhöz képest itt ez a maximum...) fog bővülni és közöttük reményeim szerint jómagam is ott leszek!

- Végezetül két személyes kérdés... Mivel foglalkozol manapság? Vannak-e még céljaid a szegedi futballban?

- A barátaimnak (Provits Imre, Gerecz Péter) köszönhetően van munkám és így az élethez való jogomhoz is tudok élni (lásd címlapfotónkon!)...

A szegedi futballban már rózsaszín álmokat nem kergetek, mert az én időm lejárt, bár... Játékos-megfigyelői, ún. „scout-pozíciót” szívesen betöltenék akár most is a város első számú futball-klubjánál! De nézőként is szeretném még megélni az újabb NB I-es részvételt (ezzel különösen tartozunk a több, mint 120 éves szegedi futballnak !!), így hát nekem és egykori futballista barátaimnak, mindörökké hajrá Szeged!! - zárta beszélgetésünket pozitívan Orosházi László."

Elgondolkodtató szavak és őszinte szakmai értékelő egy újabb szegedi futball-legendától.

S bizony, ez még csupán a "jéghegy csúcsa"...

Nagyon sok szegedi és Szeged környéki labdarúgó-kiválóság szeretné elmondani őszinte, kendőzetlen, olykor keménynek tűnő, de építő szándékú véleményét! (S nem a "sablont a propagandista médiában"...)

Szurkolói portálunk a jövőben is helyt fog adni az ő kérésüknek egytől egyig - a régi szegedi futball-legendákat bemutató népszerű sorozatunkban, az ”Emlékek hálójában"...

Vitos György