120 futballévünk, 120 részben - archív fotóinkon (67.)

Éppen 120 részes szegedi futballtörténeti időutazásunk soron következő fejezeteiben a legújabb könyvem ( http://www.szeged1899.hu/news_listone.php?id=1729) 1980-as évekbeli hősei szólalnak meg Orosházi és Kutasi Lászlótól kezdve dr. Kováts Gáboron, a Kozma-testvéreken, majd Gruborovics Tiboron, Deák Ferencen át (mostani címlap-fotónkon ők ketten!) egészen a nemrég elhunytakig, Kun Lajosig ill. Szalai-Dzsínó Istvánig. Ezúttal egy olyan korábbi SZEOL AK-s legenda tárja elénk őszinte véleményét, aki már régóta nem hazánkban, hanem távoli rokonainknál, Finnországban él: Gruborovics Tibor...

Érdekes részletek Tóth-Szenesi Attila 2020. 01. 08-i finnországi tudósításából:

„Harminc éve él a finnországi Mikkeliben Gruborovics Tibor, gyermekkorom szegedi középpályás hőse, a magyar futball egyik nagy tehetsége. Ha becsukom a szemem, tisztán látom, ahogy a kaputól 20 méterre szabadrúgáshoz készülődik. Nem áll előtte színpadias terpeszbe, nem teszi csípőre a kezét, nem is fut neki, csak lép egyet, és gól. A magyar labdarúgásból úgy, ahogy van, eltűnt, a ritka vezetéknevével mégis sűrűn lehetett találkozni a Nemzeti Sport hasábjain, mivel a fia, Tamás is futballista lett, a finn első ligában az egyik legtechnikásabb játékos…

1984 ősze Szegeden. Tartott még a fociláz a városban, de már látszott, hogy nem olyan erős a csapat, mint az előző, 1983-84. évi NB I-ben, amikor a SZEOL AK a szinte csupa válogatottal felálló Bp. Honvédot 4-3-ra, a Verebes-féle győri csodacsapatot, a bajnok Rába ETO-t 4-2-re verte!

Ennek a csapatnak volt az esze Gruborovics Tibor. Emlékszem, ahogy a meccsek után – vagy csak egy meccs után? – kiment a SZVSE-stadion játékterét a nézőktől elválasztó kerítéshez, és megszeretgette a pár hónappal korábban született kisfiát, Tamást…

Így, együtt, akkor láttam őket utoljára. Tibor Véménden, Komlón, az MTK-ban, a ceglédi katonacsapatban, a SZEOL AK-ban, Békéscsabán, végül a Mikkeliben játszott több száz mérkőzést, Tamás pedig a finn első osztály vagy nyolc csapatában, és majdnem a Fradiban is…

Mára mindketten befejezték a futballt, és most ott állnak a Raatihuoneenkatu és a Mikonkatu kereszteződésében. Tibor hatvanéves múlt, semmi súlyfölösleg nincs rajta, Tamás harmincöt, kinézetre még simán játszhatna. A két utca sarka valójában a helyi hétezres stadion bejárata, a jegyszedők nagy ovációval fogadják az apát és fiát, már amekkora ováció a finnektől kitelik, tudják, kik a látogatók, és a meccs előtt felengednek minket fotózkodni a pályára... (Tóth-Szenesi Attila fotóján a két Grubó, apja és fia...) Meccs lesz, az annak idején nagy sikereket, bajnoki dobogót, finn kupagyőzelmet megélt városi csapat jelenleg a harmadik ligában senyved, ezt a szeptember végi meccset 3-0-val zárja és az idény végén feljut a második ligába...

A két „Grubó” a finn Mikkeli stadionjában...

A meccset már nem látjuk, mert elmegyünk a közeli Ramen cukrászdába, szeret idejárni a család, amikor éppen együtt vannak.

„Mikkeli cég, komoly hálózat, nemcsak itt vannak boltjaik – mondja Tibor egy igazi mikkeli polgár lokálpatrióta büszkeségével. – Eredetileg 32-33 ezres a város, de hozzácsatoltak kisebb településeket, most már tehát nagyváros. Jól elvagyunk, nagyon szép hely.”

De nézzük inkább az idősebb „Grubó” SZEOL AK-s emlékeit!

„Szegeden máig aranykorként tekintenek az 1983–84-es bajnokságra. A SZEOL AK újoncként, változatlan kerettel, egy nagy jövő előtt álló, pár évvel később autóbalesetben elhunyt edzővel, az akkor 36 éves Kaszás Gáborral a kispadon 9. helyen végzett a 16 csapatos bajnokságban. Négyet rúgtak a bajnok Honvédnak, az ezüstérmes Győrnek és a negyedik Újpestnek!! A játszótéren a gyerekek Deákok, Kozmák, Kun Lajosok akartak lenni, én speciel Gruborovics…"

A SZEOL AK 1983-as csapata, állnak balról: Dudás Tivadar (szakosztályvezető), Kozma Zoltán, dr. Kováts Gábor, Hornyák Béla (kapus), Szabó Gyula, Újhelyi István (kapus), Repka János, Szélpál László, Zádori Gyula (technikai vezető). Középen: Weitner János, Gőgitz József, Takó Ferenc, Kaszás Gábor (vezetőedző), Orosházi László, Csölle János, Kutasi László, Pádár János (gyúró). Guggolnak balról: Szalai István (pályaedző), Somogyi József, Gruborovics Tibor, Deák Ferenc, Segesvári Csaba, Tóth János, Pióker Sándor (gyúró).

A SZVSE-stadionban – a legendás Felső Tisza-parti Stadion játéktere már akkoriban is évekig alkalmatlan volt arra, hogy meccset rendezzenek… – 10-12 ezer néző lelkendezett hétvégenként… A drukkerek arra készültek, hogy a következő évben még feljebb jut a csapat, és akár már a dobogóért harcolhat!! Végül nem így lett… A SZEOL AK utolsó helyezettként zúgott ki az NB I.-ből, még a másik kieső Eger is tizenegy pontot vert rájuk…

Közben megszületett Tamás, a félig pesti, félig pécsi Gruborovics család pedig jól érezte magát Szegeden. Tibort a kiesés után is hívták NB I-es csapatok, de nem akartak költözni. Szombathelyen, Csepelen vagy a Vasasban sem lett volna jobb, a Szeged pedig az 1985-ös kiesés utáni NB II-es bajnokságoknak úgy vágott neki, hogy a következő évben visszakerül az első osztályba. Nem így történt, mindig egy kicsin múlt a feljutás, így esett, hogy Gruborovics az NB II talán legtechnikásabb középpályásaként a másodosztályban ragadt…

A harmadik évben végül Csank János megkérdezte: akar-e menni Csabára?! Akart, de a család Szegeden maradt. Elege volt az NB II-ből, és kicsit a szegedi fociból is. Két évet húzott le Csabán, az elsőben megnyerték a Magyar Kupát, a másodikban hetedik lett a csapattal.

„Mikkeli és Békéscsaba testvérvárosok, a finnek minden évben nálunk edzőtáboroztak egy hétig. Egymás ellen játszottunk edzőmeccset, amikor kinéztek maguknak. A következő edzőmeccsünkön próbából a Mikkeliben játszottam a Csaba ellen. Kérdezték utána, hogy kimennék-e játszani. Telefonáltam a feleségemnek. Mondom neki, úgy néz ki, indulunk Finnbe… Kötöttünk egy hároméves szerződést. Ez volt 1989 áprilisában."

S azóta is kinn él az egykori SZEOL AK-legenda, Gruborovics Tibor a fenti közös fotón látható – ugyancsak ex-focista fiával ill. feleségével és a már kint született Réka nevű lányával együtt…

Háááát...így tékozoltuk el az 1980-as évek második felében a jobbnál jobb, kiválóbbnál kiválóbb szegedi labdarúgóinkat, sajnos...

De a 120 részes cikksorozatunk szerzőjeként megvallom őszintén: az egykori legendánk, Gruborovics Tibornak, az akkori sikeredzőnkre, Kaszás Gáborra vonatkoztatott kritikája kapcsán egy kissé "kinyílt a bicska a zsebemben"... Ilyenkor pedig örök érvényű a megoldás: "hallgattassék meg a másik fél is!"

Ergo: legközelebb az áldott emlékű, egy tragikus autó-balesetben teljesen váratlanul elhunyt Kaszás Gábor bemutatása következik!

Vitos György

(Folytatjuk!)

Forrás: Fotók:Tóth-Szenesi Attila, szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából
Készült: 2021.06.22.