Merkantil Bank NB II 2025/26
időpont:2026. 05. 17. vasárnap, 17:00
csapatok:Szeged
Aqvital FC Csákvár
hátralévő idő:| # | csapat | pont |
|---|---|---|
| 01. | Vasas FC | 61 |
| 02. | Budapest Honvéd FC | 56 |
| 03. | Kecskeméti TE | 48 |
| 04. | Mezőkövesd Zsóry FC | 46 |
| 05. | HR-Rent Kozármisleny | 42 |
| 06. | Aqvital FC Csákvár | 40 |
| 07. | Videoton FC Fehérvár | 39 |
| 08. | BVSC-Zugló | 37 |
| 09. | Karcagi SC | 35 |
| 10. | FC Ajka | 33 |
| 11. | Szeged | 33 |
| 12. | Tiszakécskei LC | 32 |
| 13. | Soroksár SC | 30 |
| 14. | Szentlőrinc | 27 |
| 15. | Budafoki MTE | 25 |
| 16. | Békéscsaba 1912 Előre | 25 |
Mit szeretnének drukkereink a Szeged-CsGA 16. bajnoki idényében (2026 nyarától)?!
Amint azt a jubileumi 120 szegedi futballévünket taglaló 14 részes cikksorozatom előző részénél, az 1926-os élvonalbeli premiernél is említettem, 1932-től számítva Markovics Szilárd vezetésével (címlapfotónkon!) megszakítás nélkül éppen tizenegy bajnoki idényt töltött el Szeged exkluzív proficsapata labdarúgásunk legelső vonalában. Mai szemmel nézve szinte hihetetlen, de seregnyi válogatott játékossal, NB I-es bronzéremmel és Párizstól Marseille-ig számos nemzetközi sikerrel, nagyszerű diadallal “fűszerezve”…
Az 1898-1899-es idénytől e sorok írója által nagy gonddal végigkísért, immár a 120. évében járó szegedi labdarúgás 35. szezonja, az 1932/1933-as – élvonalbeli újoncként – egy előkelő nyolcadik helyezést hozott a Bástyából átszervezett Szeged FC-nek.
Sőt, a SZAK és a Bástya FC kiváló nagyválogatottjait (Solti I. Mihály, Wéber Lajos, Tóth Jenő, Beneda István, Korányi I. Lajos, Emődi Rezső) követően 1932 őszén Korányi II. Mátyás, a csapat jobbszélsője kétszer is magára ölthette a nemzeti válogatott meggypiros mezét Ausztria, majd Németország ellen!
Akkoriban a magyar futball még a legjobbak közé tartozott, így szinte sorjáztak a külföldi meghívások legjobbjaink előtt. S mivel profi-klubjainknak a létfenntartásukhoz rengeteg portyára, ezáltal nemzetközi összecsapásra volt szüksége, a Szeged FC is több tucatnyi meccset játszhatott évente rangos külföldi csapatok ellen, de helyszűke miatt ezüttal csak néhányat emelnék ki közülük…
1933 tavaszán például Temesvárott értek el 2:2-es döntetlent Románia nagyválogatottja ellen, sőt, a diadalmas román portyát veretlenül(!!) 4 győzelemmel ill. 3 döntetlennel zárták Markovics Szilárd, a legendás hírű klubelnök paprikamezes játékosai (2. és a 3. fotónk éppen ezt illusztrálja) !
Az 1933/1934-es idényben egy nagyszerű francia túra előtt (ahol többek közt 1:1-re végeztünk Marseille-ben, a két magyar válogatottal, az Eisenhoffer–Kohut-szárnnyal felálló kupagyőztes hazaiakkal, majd 2:2-re játszottunk Montpellierben és bizony, 40.000 néző (!!) előtt 3:3-ra végeztünk Párizsban, az 1935-36-os bajnok és kupagyőztes, az osztrák “csodakapussal”, Hidennel kiálló Racing Paris, a mai Paris SG legendás elődei ellen!!!) a svájci Lausanne-ból leigazoltuk a gólrekorder Kalmár Györgyöt, aki később igazi legenda lett Szegeden!
Abban a szezonban az egyre erősebb Szeged FC már az előkelő 5. helyet szerezte meg három pesti topklub és a Debreceni Bocskai mögött az élvonalbeli pontvadászaton! Az idény során a leggyakoribb összeállításunk ez volt:
Pálinkás – Sirály, Raffai – Gyarmati, Somogyi, Bertók – Korányi II, Grósz, Kalmár György, Havas, Harmath.
Nem túlzás, de minden csapatrészben válogatott illetve nemzetközileg jegyzett, elismert szegedi labdarúgóink voltak, ami a mai fiatalabb generációknak szinte "kínaiul hangzik"…
S ennek az 1934/1935. évi I. osztályban már meg is lett a kézzel fogható eredménye! Az addigi bajnoki rekordot jelentő “csúcsteljesítményt” regisztrálhattuk (a három nagy pesti klub, az Újpest- Fradi – MTK mögötti 4. helyet) és a legelső nemzetközi tétmérkőzéseket 1935 nyarán!
A bronzérmes, de akkoriban már világhírű Hungáriától (MTK) mindössze két ponttal lemaradt Szeged a Közép-Európa Kupában való indulásra szerzett jogot és a sokszoros csehszlovák bajnok, sőt, az 1934-es világbajnoki ezüstérmesekkel (!) is teletűzdelt Slavia Prága ellen sem vallottunk szégyent! A világhírű kapus, Frantisek Planicska együttese csak jobb gólaránnyal masírozott tovább a következő fordulóba…
Ezt követően az 1935/1936-os idény előtt alakult meg a Nemzeti Bajnokság, az NB rendszere és abban a szezonban 7. volt a Szeged öt pesti egyesület és a Debreceni Bocskai mögött!
S éppen akkor kerültek legelőször török csapattal szembe a Tisza-parti labdarúgók, amikor az 1905-ben alapított Galatasaray Istanbul látogatott el Szegedre. A nemzetközi premiert a Szeged FC nyerte meg gólokban gazdag mérkőzésen, 3:0-ás félidő után 4:3 arányban a piros-sárga csíkos mezben felálló, későbbi sokszoros török bajnokcsapat , sőt, 2000-ben már UEFA Kupagyőztes alakulat ellen!
S szinte futószalagon jöttek az újabb szegedi futballsikerek…
Abból az idényből egyébként nem a Galatasaray elleni hazai mérkőzést, sokkal inkább egy, a mai fülnek szinte hihetetlenül hangzó fantasztikus nemzetközi megmérettetést, nevezetesen a Real Madrid – Szeged összecsapást emelném ki a korábban kiadott köteteimből:
“Egy spanyol túrán már 1936. január 1-jén pályára léptek a szegediek az akkori spanyol bajnokság 2. helyezettje, az FC Madrid – a mai Real Madrid – ellen!! (Akkor egyébként az Atletico Bilbao volt a bajnok, míg az FC Barcelona csak 5., a Valencia 8., a Sevilla 10., míg az Atletico Madrid csupán 11. volt..., A szerk.)
Visszatérve a Real Madrid-Szeged FC összecsapásra, Nagy Antal, az akkori fiatal balszélső rúgta az első gólt Ricardo Zamorának, minden idők leghíresebb spanyol kapusának! Így emlékezett erre a válogatott szélső:
– Legszebb emlékeim közé tartozik az a mérkőzés… Bár 3-1-re kikaptunk, én rúgtam az első gólt a félidőben, majd szünet után felvágtak a tizenhatoson belül. Válogatott jobbszélsőnk, Korányi II. Mátyás állt a 11-esnek, behunytuk a szemünket, nem mertünk odanézni… Ő meg szinte kirúgta a kornerzászlót, úgy meg volt ijedve…” Persze, a 3-1 még így is tisztes eredménynek számított az azóta már 13-szoros rekorder(!!) BL(BEK)-győztes Real Madrid otthonában…
Az 1936/1937-es idény kezdete előtt újabb “pénzszerző”, ezúttal skandináv túrát bonyolítottak le a szegediek és egyetlen hónap leforgása alatt 24 (!!) alkalommal léptek pályára különböző finn, svéd, észt, lett és litván csapatok ellen. A sikeres északi portya (21 győzelem, egy döntetlen, két vereség, 108-21-es gólkülönbséggel!) alaposan kizsigerelte a játékosokat, ami visszahatott a hazai eredményekre… Közepes teljesítménnyel csupán 8. lett az NB I-ben a sokkal többre hivatott Szeged FC, de abban az idényben vált a csapat standard játékosává a kétszeres szegedi nagyválogatott, s előtte főiskolai vb-n aranyérmes (!) Baróti Lajos, a későbbi világhírű mesteredző és rekorder szövetségi kapitány (Archív fotónkon az ugyancsak kiváló szegedi válogatott, Tóth György kapussal)!
A sorrendben 40. idényünkben, az 1937/1938-asban ismét csak az NB I-es középmezőnyben végzett a Szeged FC, seregnyi nemzetközi meccsel a lábában, de azért a bajnok Ferencvárost megint jól elvertük az Üllői úton (következő fotónk is ezt bizonyítja)…
Éppen ezért – a változatosság kedvéért – abból a szezonból egy hazai vérbeli rangadót emelünk ki és ezzel együtt egy vidám anekdotát az örök bohém válogatott balszélsőtől, az immár legendás hírű Nagy Antaltól. Aki a Tiszavirág vendéglőben személyesen mesélte e sorok írójának az alábbi sztorit nem sokkal a halála előtt…
Az őszi idényben lejátszott Szeged-Újpest találkozó ezzel együtt örökre emlékezetes maradt... Az újszegedi SZAK-pályán, zsúfolt lelátók előtt az Újpest szerezte meg a vezetést, és biztos győztesnek látszott. Ám ekkor Nagy Antal, a szegediek kitűnő balszélsője a lefújás előtti pillanatban kiegyenlített! A mindig humoros és jókedvű Nagy Antal így emlékezett vissza az egyenlítő gólra:
“Amikor visszafelé futok, hallom ám, hogy erőteljesen ordít valaki: – Antiii…. egyenlíts! Mindjárt felismertem a hangját, kiszólok neki: – Hisz most egyenlítettem!!! Mire ő: – Nem ezt, hanem a lakbért!!!! A házigazdám volt…”
Az 1938/1939-es évadban újabb előrelépés történt: ezúttal már az 5. helyre tornázta fel magát a Szeged FC (lásd akkori csapatfotónkat)! Annak dacára, hogy a Ferencváros ismét elvitte az SZFC két akkori erősségét: a válogatott kapust Pálinkás Józsefet és a nagyszerű hátvédet, Szoyka Kornélt. Mindeközben már bontogatta szárnyait a Szeged óriási kapustehetsége, a későbbi sokszoros válogatott Tóth György is…
A háborús években már egyre kevesebbet portyázhattak a magyar profiklubok… Ennek pedig az volt az eredménye, hogy 1939/1940-ben csúcsbeállítással – 1935 után – ismét az értékesnek mondható 4. helyen végzett a Szeged FC az NB I-ben!
Első ízben lett szegedi játékos az élvonalbeli góllövőlista bronzcipőse, a válogatott balszélső, Nagy Antal ugyanis 18 góljával a 3. helyet szerezte meg! Sőt, Tóth György kapus és Baróti Lajos egyszerre képviselte Szegedet abban a fantasztikus magyar nemzeti tizenegyben, amely 1939. szeptember 24-én 5:1 (!) arányban kiütötte a félelmetes Németországot!
Az élvonalbeli bajnokság élmezőnye pedig így festett:
1. Ferencváros 39, 2. Hungária (ma: MTK) 39, 3. Újpest 38 és 4. Szeged FC 35 ponttal (újabb kiváló archív fotónkon)!
S egy évvel később, 1940/1941-ben az eddigi legnagyobb bajnoki sikert jegyezhettük föl az NB I-ben!!!
Az az évad volt az immár 120 éves (!) múltra visszatekintő szegedi labdarúgás máig is legjobb helyezése, ám ez már a 12 részes cikksorozatunk következő, 5. részéhez tartozik - a bajnok és kuparekorder Ferencváros 5:0 (!!) arányú kiütésével együtt...
Vitos György (Folytatjuk!)
Forrás: Fotók: szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából
Készült: 2019.03.26.
Taksonyt már meg tudjuk verni...
2019.03.24.Ami nem sikerült tavaly ősszel a Vasutas-stadionban a Tisza Volánból "átnevezett" szeolosoknak (0-1-es zakó), az máris duplán realizálódott a Szeged-Grosics Akadémiának: az őszi 4-0 után ezúttal Dunaharasztiban nyertek Oláh Gergő és Germán Tamás góljaival 2-0-ra a lelkes, ám ugyancsak albérletben játszó taksonyiak ellen! Mivel a Szentlőrinc is győzött Makón, továbbra is listavezetők Adem Kapicsék előtt...
NB III Közép csoport, 20. forduló:
Taksony - Szeged-Grosics Akadémia 0-2 (0-2)
Dunaharaszti, 200 néző. Vezette: Görög Márió (Bede Tamás, Schweighardt Dániel).
Taksony: Iváncsics - Meiszter, Hesz, Kozári, Szilágyi, Patály, Balogh A., Galambos (Hamar, 64.), Reznek, Tárkányi (Győri, 78.), Sárossy. Edző: Szabados Tamás
Szeged-GA: Szántai - Achim, Tóth G., Farkas M., Pászka, Oláh G., Zvara, Cigan (Zabari, 90.), Germán, Erdei, Andorka. Edző: Joao Janeiro.
Gólszerzők: Oláh G. (1.), Germán (25.)
Sárga lapok: Kozári (37.), Reznek (49.), Galambos (62.), ill. Erdei (40.).
Legközelebb a Dabas érkezik a "gyulai siralomházba", ahol - szurkolói támogatás nélkül - persze, minden lehetséges. Így még az is, hogy a dabasi 2-0-át követően ezúttal ugyancsak három ponttal gyarapodik a Szeged-Grosics Akadémia...
Vitos György
Forrás: FOTÓ: szeged-grosicsakademia.hu
Készült: 2019.03.24.
Immár sporttörténeti tény: a 120 éves szegedi labdarúgás eddigi legnagyobb mecénásához, Bástyai Holtzer Tivadar nevéhez fűzödik a legelső szegedi csapat, a Bástya FC részvétele a legnépszerűbb sportág élvonalában! 1926 nyarán az "Elnök úr" is ott látható talpig fehérben a számos egykori kiváló focilegenda között...
Végre elérkezhettünk 1926 nyarához, nevezetesen a profizmus magyarországi bevezetéséhez!
Amikor Szeged és Szombathely mindenkori elit együttese – az első két vidéki klubként – bemutatkozhattak az élvonalban!
Ezáltal igazi sporttörténeti kuriózumként leírható: az 1926/1927-es idény volt a legelső magyar profibajnokság, melyben nyolc (!) fővárosi csapat társaságában két vidéki is elindulhatott és a szombathelyiek dicséretes negyedik helyezése mellett ugyancsak újoncként hetedik lett a Szeged, igaz már Bástya FC néven!
A szegedi labdarúgás nagy jelentőségű napja volt 1926. június 26.-a, amikor a SZAK felvette a kiváló üzletember és önzetlen mecénás, az újszegedi stadiont is felépíttető Bástyai Holtzer Tivadar vezetéknevét! Íme a legelső élvonalbeli szegedi meccs sporttörténeti értékű csapatfotója, amely a Szegedi Bástya-Nemzeti SC 4:2-re végződő bajnoki találkozó előtt készült:
Élvonalbeli újoncként a címvédő Ferencvárost pl. - 1926. október 17-én - 3:1-re elverték Szegeden, majd a másik bajnokrekordert, az akkoriban már világklasszis Orth Györggyel felálló Hungáriát (ma MTK Budapest) pedig 1:0-ra - ugyancsak Szegeden!
Az idény végén így nézett ki a tabella szegedi érdekeltségű része:
7. Szegedi Bástya 18, 6, 4, 8, 26-27 ill. 16 bajnoki pont.
Kezdetnek nem volt éppenséggel rossz, sőt…
Az 1898-1899-es idénytől e sorok írója által nagy gonddal végigkísért, immár a 121. évében járó szegedi labdarúgás 30. szezonja, az 1927/1928-as ismét egy előkelő hetedik helyezést hozott a Bástya FC-nek, ám az 1928. június 10-i idényzáró sajnos, örökké emlékezetes botrányba fulladt...
Íme egy érdekes korabeli sztori a néhány éve kiadott futballköteteimből:
Szegedi Bástya – Ferencváros 1:2 ...
“Végig élvezetes, magas nívójú mérkőzést vívott a szegedi együttes a bajnokkal. A meccs maga minden ízében méltó lett volna az ünnepélyes kerethez, ha a végén egy kellemetlen botrány nem következik be. A Bástya kapusa, Baumgartner labdát fogott és kirúgni készült, mikor Turay odaért és beletalpalt a labdába, oldalról. A meglepett szegedi kapus lefeküdt és vonaglani kezdett. A közönség azonnal betódult, karok, botok emelkedtek. A Ferencváros játékosai védőn körülfogták Turayt, de a túlerő győzött, zuhogtak a botok, csattantak a pofonok, és olyan parázs verekedés támadt, amelyre alig van példa a magyar futball történelemben… Az ijedten lesiető Szigeti elnököt, az FTC vezetőjét is inzultálni akarta egy rendőrtiszt – civilben. Aztán kardok repültek ki a hüvelyből és nagy nehezen helyre állt a rend, végül is lecsillapodtak a kedélyek, és a mérkőzés végét jelző sípszó a nagy megváltást jelentette. Még az volt a szerencse, hogy a pesti különvonat közönsége a nagy tribünön volt elhelyezve, és nem tudott a pályára hatolni. Elgondolni is rossz, hogy mi lett volna, ha a kedvenceit féltő 600 pesti drukker belevegyülhetett volna a verekedők tömegébe…"- olvashattuk "pesti szemüvegen keresztül" a Nemzeti Sport korabeli tudósítását.
De a szegediek ezután gyorsan vigasztalódtak, mivel 1928. július 8-án, Bécsben még az Európa-hírű osztrák bajnokrekordert, a Rapid Wien együttesét is kétvállra fektették (4:2)! Sőt, Szegeden a másik szomszédos ország (jelenleg Szlovákia) bajnokrekorderét, a mai Slovan pozsonyi jogelődjét, a CsSK Bratislava együttesét is 3:1-re megverték!
Majd az 1928/1929-es idényben már ötödik volt a Bástya, s akkor érték el addigi legjobb első osztályú bajnoki helyezésüket a piros-feketék, mindössze a Hungária (a mai MTK), a Ferencváros, az Újpest és a DVSC legjobbjait “elszipkázó” Debreceni Bocskai előzték meg őket…
Egy évvel később (1929/1930) ugyan “csak” nyolcadik lett a Bástya az élvonalbeli bajnokságban, de – óriási sikert elérve – a Magyar Kupa döntőjébe is bekerültek a szegediek! Ahol viszont alulmaradtak a legjobb DVSC-s játékosokra épülő új profialakulattal, a számos válogatott klasszissal (Markos, Vincze, Teleki, Móré, Keviczky) felálló Debreceni Bocskaival szemben.
Azóta se került kupadöntőbe szegedi csapat…
A Magyar Kupa elődöntőjébe viszont többször is, legutóbb például 1986-ban (aktuális fotónkon!) a Kozma Zoli, Szabó Gyula, Kántor, Kőhalmi, Takó, Kun és Gruborovics által fémjelzett Tisza-parti gárda...
Állnak (balról): Csehó, Balázs, Kozma Z., Szabó Gy., Kántor, Takó; guggolnak: Márton, Kőhalmi, Szabó I., Gruborovics és Kun Lajos.
Érdekességként pedig ez volt 1930-ban a kupadöntős Bástya FC összeállítása: Benedek – Raffai-Riesz, Emődi – Wahl, Péter, Tóth Jenő – Korányi II., Kőrösi-Kittl, Possák, Szedlacsik, Schwartz. Vezetőedző: Beck Pál.
Négyen közülük (Beneda-Benedek István kapus, továbbá Emődi-Emmerling Rezső, Tóth Jenő és Korányi II. Mátyás) még a magyar válogatottban is bemutatkozhattak!
Az 1930/1931-es idényben már – Geszti Péter "rapes stílusában" - jöttek a gondok, a számlák meg a gondnok...
Kiesés és névváltozás...
A Bástya ugyanis a 11. lett az akkoriban is csak 12 fős első osztályú mezőnyben, így osztályozóra kényszerült a II. ligából feljövő Miskolci Attilával, amely során itthon még 3-1-es győzelmet aratott a csapat, ám idegenben 1-4 lett oda, ami kiesést eredményezett…
Ha ekkor előre tudták volna, hogy ezt még hány hasonló szereplés fogja követni a szegedi futball 120 évét felölelő történelmében...
A kiesés nyomán a rendkívül csalódott Bástyai Holczer Tivadar az idény végén befejezte tulajdonos-szponzori tevékenységét, és ezzel gyakorlatilag megszűnt a legendás alakulat!
De 1931/1932-ben három agilis szegedi sportember, a régi SZAK-isták, Stein Sándor, Beck Pál és Vér György gyorsan újjászervezték a csapatot – ezúttal Szeged FC néven -, amely a Profi Liga 2. osztályában a Soroksár mögött ezüstérmet szerezve és a Bp. Vasas elleni osztályozót megnyerve (3:0, 0:2) úgymond “lendületből” visszajutott az élvonalba!
S ettől számítva megszakítás nélkül (!) éppen tizenegy bajnoki idényt töltött el Szeged exkluzív proficsapata az akkoriban még sikert sikerre halmozó magyar labdarúgás legelső vonalában, seregnyi válogatott játékossal, NB I-es bronzéremmel és Bécstől Párizson át Marseille-ig számos nemzetközi sikerrel, nagyszerű diadallal “fűszerezve”…
Ez már viszont egy újabb legendás, de különálló fejezethez tartozik….
Vitos György (Folytatjuk)
Forrás: Fotók: szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából
Készült: 2019.03.20.