Addig is összegeztük a négy nemzetközi vereséget - szurkolói hozzászólásokkal fűszerezve:

Astra Giurgiu - Szeged-Csanád Grosics Akadémia 4-1...

A szegedi "becsületgól" szerzője Dobronoky Viktor (fotónkon a szerző mellett még az egyik dorozsmai up-meccse után), aki a nemrég "közös megegyezéssel" kirúgott Majó Ádám-Hadár Attila-Kiss Balázs trió (második fotónkon középen és fehérben balról Majó Ádám, Patrascu János, Hadár Attila, Kiss Balázs)) tanítványa volt éveken át a 2002-es korosztályú szegedi utánpótlásban!

A románok hamar előnybe kerültek, 2-0 után ugyan a fiatal Dobronoky Viktor góljával sikerült zárkózni, de ezt újabb két román gól követte, így 4-1-re nyert az Astra Giurgiu.

A szegediek az utolsó törökországi meccsüket  múlt szombaton 13 órától a német harmadosztályú Meppen ellen játszották, bár ne tették volna...

SV Meppen - Szeged-Csanád Grosics Akadémia 4-1 (0-1)...

Erre írta az "officiál portál":

" A hangsúly a gyakorláson volt, nem az eredményeken".

Azaz 4 nemzetközi mérkőzésen 4 vereség, 4-13-as gólkülönbséggel! Merjük remélni, hogy az MTK elleni felkészülési meccsen (január 26-án), majd a február 2-i szombathelyi NB II-es idénnyitón már nem így lesz...

Vitos György

Forrás: szeged-csanádgrosicsakadémia.hu, szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából.
Készült: 2020.01.19.

A Szeged sorrendben harmadik élvonalbeli idényében, az 1928/1929-es évadban - két zsinórban elért 7. helyezés után - már ötödik volt a Bástya, s akkor érték el addigi legjobb első osztályú bajnoki helyezésüket a piros-feketék! Mindössze a Hungária (a mai MTK), a Ferencváros, az Újpest és a DVSC legjobbjait “elszipkázó” és a címlapfotónkon látható egy évvel későbbi MK-győztes Debreceni Bocskai előzték meg őket…

De az előző két év bajnoka, a világelső Uruguay nagyválogatottját idegenben is 3:2-re megverő(!!) Fradi épp azzal veszítette el újabb bajnoki címét az MTK-val szemben, hogy a Szegedi Bástya óriási meglepetésre 1:0-ra győzött az Üllői úti oroszlánbarlangban:

http://www.tempofradi.hu/1928-xii-9-ferencvaros-szegedi-bastya-01#more-153635

Egy évvel később (1929/1930) ugyan “csak” nyolcadik lett a Bástya az élvonalbeli bajnokságban (egy hasonló NB I-es eredményért manapság Adem Kapicséknak szobrot állítanának Grosics Gyula mellé a Szent Gellért Fórumban..., A szerk.) , de – óriási sikert elérve – a Magyar Kupa döntőjébe is bekerültek a szegediek! Ahol viszont alulmaradtak a legjobb DVSC-s játékosokra épülő akkori profialakulattal, a számos válogatott klasszissal (Markos, Vincze, Teleki, Móré, Keviczky) felálló Debreceni Bocskaival szemben...

Íme a két legendás hírű vidéki csapat útja az 1929-30-as Magyar Kupa-sorozat főtábláján a fináléig:

Kiemeltként itt kapcsolódott be a kupaküzdelmekbe a Profi I. liga 1-4. helyezetjei (Hungária, Ferencváros, Újpest, Debreceni Bocskai), az országos amatőrbajnokság első fordulójából továbbjutott négy csapat ( Bp. Törekvés,
Tatabányai SC, Szolnoki MÁV, Nyíregyházi KISE), a Profi Alszövetség négy továbbjutott együttese ( Kaposvári Somogy FC, Szombathelyi Sabaria, III. ker. FC, Szegedi Bástya FC), valamint az amatőrök küzdelmében fennmaradt négy induló ( Békéscsabai Bohn SC, BSE, MTK, UTE).

MK-nyolcaddöntők:

Bocskai FC - UTE 7:2 (3:1)
Somogy FC - Nyíregyházi KISE j.n.
Újpest FC - Bohn SC 2:1 (1:0)
Ferencváros - BSE 3:2 (0:1, 2:2)
Sabaria FC - Törekvés SE 2:1 (1:1)
III. ker. FC - MTK 3:0 (0:0)
Hungária FC - Tatabányai SC 1:0 (1:0)
Bástya FC - Szolnoki MÁV SE 7:1 (2:0)

MK-negyeddöntők:

Bocskai FC - Somogy FC 4:2 (3:0)
Ferencváros - Újpest 3:2 (2:1)
Sabaria FC - III. ker. FC 1:1, 2:0 (0:0)
Bástya FC - Hungária FC j.n. (A régi "nagy MTK" nem volt hajlandó Szegedre utazni...)

MK-elődöntők:
Bocskai FC - Ferencváros 2:0 (1:0)
Bástya FC - Sabaria FC 3:2 (0.1, 2:2, 2:2)

Az 1930. június 26-i Magyar Kupa fináléja:

Bocskai FC - Bástya FC 5:1 (4:0)

Az MTK Hungária körúti stadionjában - lenti fotónkon - először került szembe MK-döntőben egymással két vidéki klub és a gólokat a válogatott Teleki Pál(3), Markos Imre, Sághy Tibor ill. Kőrösi-Kittl Gyula szerezték.

Egyébként a debreceniek számítottak a kupadöntő előtt is  esélyesebbnek, hiszen az elődöntőben a sokszoros bajnok ill. az előző két kupa-sorozat győztesét, a Ferencvárost verték meg 2:0-ra!

Érdekességként említhető, hogy a legelső vidéki döntőnek alaposan megadta a módját az MLSZ: a kezdőrúgást nem más, mint Magyarország akkori szépség-királynője, a 17 éves Szaplonczay Éva végezte el - a közönség nagy üdvrivalgása közben...

Meghökkentő volt az is, hogy a debreceniek tartották magukat a korábbi babonájukhoz, és nem álltak össze egyetlen csoportképre sem a sorsdöntő meccs előtt, de azért nem ennek volt köszönhető a magabiztos győzelmük...

A finálé pedig egy kisebb botránnyal ért véget, a debreceniek ugyanis - teljes joggal - nehezményezték, hogy a szövetség nem vitte el a trófeát a Hungária körúti döntőre, azt csak másnap (átvételi elismervény fejében...) adták át a Bocskai FC képviselőjének...

A Magyar Kupa - furcsa módon - még így is előbb ért Debrecenbe, mint a játékosok, a csapatnak ugyanis volt egy lekötött nemzetközi meccse Horvátországban, így a debreceni szurkolók csak a trófeát ünnepelhették az ottani vasútállomáson, az "aranylábú cívis játékosokat" meg csak azután, hogy hazatértek Horvátországból...

Ezzel együtt sikerült visszavágniuk az öt évvel korábbi, 1925-ös DVSC-SZAK Corinthian Kupa-döntőért, melyet épp Debrecenben veszítettek el 2:0 arányban, így a válogatott Solti I. Mihály vezérletével a szegedi paprikamezesek vihették haza az MK-val akkoriban egyenértékű értékes trófeát!

Ami pedig a szegedieket illeti, azóta se került kupadöntőbe szegedi csapat, immár 90 (!!) hosszú év óta…

A Magyar Kupa elődöntőjébe viszont többször is (nemcsak Szeged első számú csapata, de még az NB II-es, vagyis az akkor harmadosztályú SZVSE 1968-ban ugyancsak elért ekkora bravúrt!!), legutóbb például 1986-ban (lenti fotónkon!) a Kozma Zoli, Szabó Gyula, Kántor Feri, Kőhalmi "Kavics", Takó Feri, Kun "Lala" és Gruborovics Tibi által fémjelzett Tisza-parti gárda...

Állnak (balról): Csehó, Balázs, Kozma Z., Szabó Gy., Kántor, Takó; guggolnak: Márton, Kőhalmi, Szabó I., Gruborovics és Kun Lajos.

Érdekességként pedig álljon itt az 1930-ban kupadöntős Bástya FC összeállítása:

Benedek – Raffai-Riesz, Emődi – Wahl, Péter, Tóth Jenő – Korányi II., Kőrösi-Kittl, Possák, Szedlacsik, Schwartz.

A legendás csapat vezetőedzöje egy régi SZAK-ista, Beck Pál volt akkoriban.

Négyen közülük (Beneda-Benedek István kapus, továbbá Emődi-Emmerling Rezső, Tóth Jenő és a lenti fotón látható Korányi II. Mátyás) még a magyar válogatottban is bemutatkozhattak!

Vitos György

(Folytatjuk!)

Forrás: Fotók: tempofradi.hu, magyarfutball.hu, szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából
Készült: 2020.01.15.

Az 1898-1899-es idénytől e sorok írója által nagy gonddal végigkísért, immár a 121. évében járó szegedi labdarúgás 30. szezonja, az 1927/1928-as ismét egy előkelő hetedik helyezést hozott a Bástya FC-nek, ám az 1928. június 10-i idényzáró sajnos, örökké emlékezetes botrányba fulladt...

http://www.tempofradi.hu/1928-vi-10-szegedi-bastya-ferencvaros-12

Íme egy érdekes korabeli sztori a néhány éve kiadott futballköteteimből:

Szegedi Bástya – Ferencváros 1:2 ...

“Végig élvezetes, magas nívójú mérkőzést vívott a szegedi együttes a bajnokkal. A meccs maga minden ízében méltó lett volna az ünnepélyes kerethez, ha a végén egy kellemetlen botrány nem következik be. A Bástya kapusa, Baumgartner labdát fogott és kirúgni készült, mikor Turay odaért és beletalpalt a labdába, oldalról. A meglepett szegedi kapus lefeküdt és vonaglani kezdett. A közönség azonnal betódult, karok, botok emelkedtek. A Ferencváros játékosai védőn körülfogták Turayt, de a túlerő győzött, zuhogtak a botok, csattantak a pofonok, és olyan parázs verekedés támadt, amelyre alig van példa a magyar futball történelemben… Az ijedten lesiető Szigeti elnököt, az FTC vezetőjét is inzultálni akarta egy rendőrtiszt – civilben. Aztán kardok repültek ki a hüvelyből és nagy nehezen helyre állt a rend, végül is lecsillapodtak a kedélyek, és a mérkőzés végét jelző sípszó a nagy megváltást jelentette. Még az volt a szerencse, hogy a pesti különvonat közönsége a nagy tribünön volt elhelyezve, és nem tudott a pályára hatolni. Elgondolni is rossz, hogy mi lett volna, ha a kedvenceit féltő 600 pesti drukker belevegyülhetett volna a verekedők tömegébe…"- olvashattuk "pesti szemüvegen keresztül" a Nemzeti Sport korabeli tudósítását.

De a szegediek ezután gyorsan vigasztalódtak, mivel 1928. július 8-án, Bécsben az Európa-hírű osztrák bajnokrekordert, az immár 32-szeres aranyérmes Rapid Wien együttesét is kétvállra fektették (4:2)! Hogy ez mekkora nagy eredmény lenne manapság is az NB II-es szegedieknek, arról a bécsi Rapidnál hosszú évek óta dolgozó egykori kiválóságunk, a sokszoros szegedi ifiválogatott, Kisistók András (fotónkon) is bőven tudna mesélni...

Kisistók András 1968-ban született Szegeden. Hatévesen kezdte el a labdarúgást. Az 1988–89-es szezonban katonaként a Bp. Honvédban szerepelt, bajnok és magyarkupa-győztes lett. Utána visszatért Szegedre, ahol az osztrák Admira vezetői felfigyeltek tehetségére. 22 évesen Ausztriába költözött. A harmadik ligás Amstettenben és az ötödik ligás Ardaggerben játszott, mielőtt 35 évesen egy térdsérülés miatt befejezte az aktív futballt. Jelenleg Bécsben él és a Rapid utánpótlás-megfigyelője.

De az igazi európai szenzációt okozó Rapid Wien idegenbeli 4:2-es (!) legyőzését követően Szegeden a másik szomszédos ország (jelenleg Szlovákia) bajnokrekorderét, a mai Slovan pozsonyi jogelődjét, a CsSK Bratislava együttesét is 3:1-re megverték a címlapfotónkon látható Bástya FC legjobbjai! Mondván, ha már lúd, legyen kövér...

Vitos György

(Folytatjuk!)

Forrás: Fotók: tempofradi.hu, szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából
Készült: 2020.01.12.