Nézzük hát az 1941/1942-es, a sorrendben 15. első osztályú szegedi idényünket, amely az 1940/1941-es élvonalbeli bronzérem után is fantasztikus Tisza-parti eredményeket hozott!

Az 1941-es bajnok Ferencvárost az ősszel idegenben verték 3:2-re a szegediek, íme a korabeli újságcikkek:

Majd tavasszal 5:0-ra (!!!) vertük a zöld-fehéreket Kalmár György mesternégyesével ill. Báló Ferenc góljaival, íme:

Bizony, 1942 tavaszán következett a bajnoki címvédő Ferencváros számára az igazi "feketeleves", mondhatni a "méregerős szögedi halászlé"...( a szenzációs tudósítás a fenti fotónkon, míg a csodálatos siker legfontosabb adatai lentebb olvashatók!):

A Fradit 5:0-ra "letaglózó" Szeged csapata. Állnak, balról: Gyuris János, Kalmár György, Harangozó Sándor, Toldi Géza, Kis-Kalkusz Károly, Báló Ferenc, Tóth György kapus. Guggolnak: Bognár Kálmán, Baróti Lajos, Lakat Károly és Szabó Lajos, a szegedi klubhűség egyik örök etalonja!              A pirossal jelöltek külön-külön fejezettel szerepelnek az idén kiadásra kerülő legújabb, sorrendben 31. kötetemben:  http://www.szeged1899.hu/news_listone.php?id=1729

Ez a szegedi "aranycsapat" számos nagy diadalt aratott akkoriban, hiszen...(alig győzöm elővenni a sikereiktől duzzadó vaskos régi albumokat!)...

...nyertek például 9:2-re ( a jelenlegi szerb Vojvodina Novi Sad legendás magyar elődje, az Újvidéki AC ellen), 8:1-re (a Kolozsvár, a mai CFR Cluj régebbi "úttörői" ill. ugyancsak 8:1-re a nemrég centenáriumát ünneplő és újfent az NB III-ból kieső Szegedi Vasutas SE, a ma is népszerű SZVSE ellen!!).

De 8:0-ra "agyonverték" az akkori NB I-es Bp. Lampart együttesét, míg a szintén fővárosi Bp. MÁVAG-ot "csak" 6:2-re ill. a manapság is az egyik legnagyobb szurkolótáborral rendelkező Diósgyőrt 6:4-re és 3:1-re lépték le (Egy évvel korábban pedig 5:1-re plusz 4:1-re, ergo: lesz miről írnom a 2021-22-es Szeged-DVTK NB II-es rangadók előtt...) !

Rögvest aláhúzandó:  a fenti csodálatra méltó szegedi diadalok az NB I-ben - figyelem, itteni "megélhetési focivezetők": Adem Kapicsék, Halkó Pál Gézáék!! - és nem az NB III-ban születtek... De még csak nem is az NB II-ben!! Khmmm...

Visszatérve az IGAZI FUTBALLRA...

Ami akkoriban a legfontosabb volt: a Szeged AK 30 bajnoki meccsén 95 (!) gólt rúgva az előző évi bronzérem után az NB I negyedik helyén végzett 40 ponttal, de játékerejüket tekintve akár a bajnoki címet is megszerezhették volna a Tisza-partiak!

 

Az eddigi egyetlen szegedi NB I-es gólkirályról, Kalmár Györgyről pedig az összes fontos részletet, sztorit, adatot elolvashatjuk a korábban kiadott sporttörténeti könyveimben, sőt, még az ideiben is!

Íme néhány kuriózum a legendás "Gyusza Bá" humoros visszaemlékezéseiből és csodálatos hagyatékából, melyeket egytől egyig e sorok írójára testált:

- A Fradi elleni 5:0-ás meccsünkön szerzett "mesteri négyesemről" való igaz, hosszú órákig tudnék mesélni...- kacsintott rám ilyenkor vidáman a '70-es,'80-as években a szegedi Centrum Áruházban totót-lottót árusító Kalmár György (lenti archív fotónkon Szeged eddigi egyetlen NB I-es gólkirálya!) - és...tényleg órákig mesélt, kiszínezve, elém tárva minden apró részletet... S ezeket egyszerűen nem lehetett megunni!!! (Ilyenkor irigyeltem csak igazán az áldott emlékű Dobsa Sándor Nagyapámat, aki mindezt "testközelből", az első meccsüktől az utolsóig - 35-40 éves fanatikus drukkerként - egytől egyig átélte. A mai "kapicsos generációknak" pedig mi is jutott?! Taksony, Iváncsa, Dunaharaszti és a többiek..., A szerk.)

Íme az egyik Kalmár-gól története azon a Ferencváros elleni fantasztikus derbin:

- Polgár "Drumi", a Fradi válogatott, sőt, az olaszok ellen világbajnoki döntős(!!) középhátvédje 20 méterről lazán visszapasszolt egy labdát kapusának, Csikósnak... A hazaadás egy kicsit rövidre sikerült, így villámgyorsan elrobogtam Polgár mellett és a kétségbeesetten kifutó hálóőrt is kicselezve a kapuba gurítottam a lasztit! Részemről élvezet volt hallgatni, ahogyan Rudasék és az ugyancsak vb-döntős Sárosi Gyurkáék megállás nélkül szidták egymást...

Arra a kérdésemre, "hogyan is lett gólkirály?", nekem sokszor és sokféleképpen válaszolt...

Íme az egyik frappáns "Kalmáros megfogalmazás":

- Elsőként a csodálatos csapattársaimnak köszönhettem... Másodszor: soha nem ismertem elveszett labdát! Állandóan szívvel-lélekkel játszva mentem bele a meccsekbe, aztán a gólok is jöttek szép sorjában... - mondta ilyenkor mosolyogva és szerényen.

"Az élvonalbeli 35 gólos elsőséghez pedig már "csak" egy erőszakos, jól fejelő, minden idegszálával gólra törő, vérbeli befejező középcsatár kellett..."- tette hozzá mindig e sorok írója.

Vitos György

(Folytatjuk!)

Szeretnél még többet megtudni Szeged 1899-től eredeztetett futball-múltjáról?!

A Szeged1899 rajongói oldalt és a “120 éves szegedi futballhistória“című könyvet  – a korábbi kiadványainkkal együtt!! – itt éred el:

http://www.szeged1899.hu/webshop.php

A stílszerűen 120 részesre tervezett SZEGED1899 BLOG-história legelső hat fejezete pedig az alábbiakra kattintva olvasható...

(külön köszönet érte Kisházi Sándor Főszerkesztőnek!! Aki - felsőbb utasításra - már nem közölhette le a további részeket... Khmmm... De a www.szeged1899.hu rajongói portálunk viszont ezután is ezt fogja tenni!!!):

https://szeged365.hu/2020/07/26/120-futballevunk-120-reszben-archiv-fotoinkon-1-resz/

https://szeged365.hu/2020/08/08/120-futballevunk-120-reszben-archiv-fotokon-2-resz/

https://szeged365.hu/2020/08/22/120-futballevunk-120-reszben-archiv-fotokon-3-resz/

https://szeged365.hu/2020/09/06/120-futballevunk-120-reszben-archiv-fotoinkon-4-resz/

https://szeged365.hu/2020/09/19/120-szegedi-futballevunk-120-reszben-archiv-fotokon-5-resz/

https://szeged365.hu/2020/10/03/120-szegedi-futballevunk-120-reszben-archiv-fotokon-6-resz/

 

Az eddigi, összesen 18 BLOG-fejezetünket írták ill. segítették:

Vitos György,

a www.szeged1899.hu főszerkesztője,

( https://hu.wikipedia.org/wiki/Vitos_Gy%C3%B6rgy ), valamint...

Vitos Gergő (piros mezben a brazil-magyar válogatott, Leandro elleni párharcban, a 2018-as Szeged-Ferencváros tévés-teltházas MK-meccsen: https://www.youtube.com/watch?v=qTqmsNHctCw) és ifjabb Vitos György (sárga mezben a Csongrád megyei korosztályos válogatottban):

Forrás: Fotók: szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából
Készült: 2021.06.17.

S bizony, ugyancsak sporttörténeti tény, hogy a "legnagyobb csibész" volt az, aki a Kozma-testvérek közül a legtöbbet játszhatott a Szeged NB I-es csapataiban!

Kozma III. Zoltán (természetesen ő is ott volt a City Cafés könyv-dedikációnkon, melyet a fenti fotónk is egyértelműen bizonyít!) neve még manapság is fogalom az egykori SZEOL AK-s legendáink közül… Tény, hogy örökké hálásak lehetnek azok a tapasztaltabb Tisza-parti drukkerek, akik még látták őt ill. kiválóbbnál kiválóbb társait a szegedi NB I-es csapatokban játszani!

Róluk, így Kozma Zoliról is rengeteg interjú készült, ezúttal egy szülinapi beszélgetésből (is) idézünk:

Kozma, a legendás tápéi hármas…

(Részletek Mádi József 2015. február 27-i írásából)

Hatvanéves volt hétfőn a SZEAC, a SZEOL AK és a SZEOL-Délép SE egykori középhátvédje, Kozma Zoltán, aki az NB I-ről, az osztályok közötti liftezésről, Szegedről és Tápéról, az eligazolásáról és a tanítványokról is beszélt születésnapos írásunkban….

Kozma Zoltán 1955. február 23-án született Szegeden. A szegedi klubokban több mint 200 mérkőzést játszott az NB I-ben 1974 és 1986 között. Négy gyermeke van: Renáta 34, Zoltán 20, Roland 13, Tamás 8 éves, utóbbi kettő a SZEOL SC igazolt labdarúgója. Volt edző az NB III-ban játszott   Kiskundorozsmán és Tápén, illetve többek között Domaszéken is, valamint ifjúsági csapatoknál.

Ha a három fiútestvér közül a két nagyobb futballozik, akkor vajon milyen sportágat választ a legkisebb?! Nem húzunk meglepőt a megoldással: a labdarúgást!  Kozma Zoltán sorsa hamar eldőlt, hiszen a bátyjai, Mihály és György mellett az édesapa, idősebb Kozma Mihály volt az, aki a futball szeretetét a gyerekekbe nevelte...

– A két bátyámnak szedtem a labdát, sőt néha még aranytartalék is voltam. Két házra laktunk és most is lakom a tápéi pályától, mondhatom, hogy itt nőttem fel…

- Akkor még nem volt kerítés a pálya körül, de az öltözőépület nagyjából ebben a formában már állt – mutatott körbe a Budai Nagy Antal utcai létesítményben Kozma Zoltán, aki immár elmúlt 60 éves…

Ahogy az annak idején megszokott volt, az iskolacsapatban szerepelt a három Kozma, így Kozma III is – a római szám azt jelentette, hogy nem Zoltánból volt három, hanem Zoltán volt a harmadik Kozma…

- Emlékezetes volt az 1966-os Pajtás-kupa, amelyen az országból ezernél is több gyerekcsapat indult. A tápéi iskola színeiben bejutottunk a csillebérci országos döntőbe, ahol végül a hatodik helyet szereztük meg. Ezzel indult a futballpályafutásom. Később voltam ifjúsági válogatott, és a magyar ligaválogatottal eljuthattam Olaszországba, Bariba. Ez akkoriban nagy szó volt... – vélte Kozma Zoltán.

A legendás 3-asnak – ezt a számot viselte – pályafutása kizárólag szegedi állomásokból állt…

– 1968-ban lettem igazolt játékos a SZEAC-ban, és később is szegedi csapatban futballoztam. Megéltem a hetvenes, nyolcvanas évek ingázásait az NB I és az NB II között, és ha jól számoltam, háromszor jutottam fel és háromszor estem ki a szegedi csapatokkal… Az első meccsem?! Örökké emlékezetes... 19 évesen, 1974-ben a soroksári Egyetértés ellen léphettem pályára először az NB I-ben, mint jobbhátvéd. Kikaptunk, én pedig egy gyönyörű öngólt lőttem: haza akartam adni, de a kapusunk megdermedt... Nem ezért, de végül bekerültem az országos napilapban a forduló válogatottjába, igaz, a bajnokság végén kiestünk… – emlékezett Kozma Zoltán.

A folytatás közel 200 NB I-es meccset jelentett az előtte álló első osztályú idényekben – kizárólag szegedi színekben!

– Két emlékezetes momentumot emelnék ki: az egyik az 1986-os Magyar Kupa-elődöntő, amelyet a Felső Tisza-parti stadion egykori salakosán (!!) ötezer néző előtt játszottunk, és 3–0-ra kikaptunk a későbbi kupagyőztes Vasastól… A másik, az 1983–84-es NB I-es menetelésünk, amelyben szegény Kaszás Gabival (aki később 1990 februárjában hunyt el tragikus autóbalesetben…) élvonalbeli újoncként a 9. helyen zártunk! Kun Lajos volt a házi gólkirály 11 góllal, mögötte pedig én jöttem középhátvédként 9 találattal. Mondjuk ebből hetet 11-esből szereztem, de azokat is be kell lőni… – emlékezett vissza Kozma.

Kozma Zoltán a tápéi öltözőnél és az MK-elődöntős szegedi csapat fotójával ill. a saját mezével. (Fotók: Karnok Csaba/Délmagyarország)

Nem volt sűrűn sérült vagy eltiltott, a játékát középhátvéd létére nem a keménység, hanem az elegancia jellemezte…

– A kiváló szegedi sportújságíró, Bagaméry Laci (nemrég hunyt el ő is, A szerk.) mondta rólam: a játékom Franz Beckenbauert idézi. Nem vitatkoztam vele… Védő létemre valóban sokat és jól kapcsolódtam be a támadásokba, mentem előre, ahogy a német sztár, a Kaisernek, a Császárnak nevezett játékos is, és ez újdonság volt akkoriban, de tetszett – jegyezte meg.

A szegedi éveket még két izsáki levezető követte, majd több Csongrád megyei csapat kispadján is kikötött a legkisebb Kozma...

– Hála istennek azt csinálhattam, amit szerettem! S így 18 évig futballozhattam. Két szívfájdalmam volt: az egyik, hogy nem játszhattam a fivéreimmel egyszerre egy csapatban... A másik pedig… hogy nem igazolhattam el sehova. Pedig keresett a Bp. Honvéd, a Fradi, a Győr, a Tatabánya, Zalaegerszegen már a lakást is kinéztük, ám sehogy sem jött össze, hogy máshol is kipróbáljam magam… Mindezt azonban kárpótolja, hogy ha Tápén elindulok, sokan rám köszönnek, sőt egykori játékosaim jönnek át az utca másik feléről, és üdvözölnek, ha meglátnak. Tisztelnek… – tette hozzá végül a születésnapos Kozma Zoltán.”- zárult az akkori interjú.

S bizony, e sorok írója is megerősítheti a fentieket!

A Felső Tisza-parti stadion búcsúztatóján – 2019 nyarán – nagyon sok fanatikus szurkolóval találkoztam és amikor a régebbi kedvencekről kérdeztem őket: szinte kivétel nélkül valamennyiük megemlítette Kozma Zoltán nevét is, a legendás Kozma III-at!!

Aki természetesen akkor is, a mély érzelmektől sem mentes „stadion-búcsún” is ott volt velünk késő estig... Így aki csak tehette, barátságosan hátba veregette és megölelte az egykori legendás Tisza-parti középhátvédet!

Forrás: Fotók: délmagyar.hu, szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából
Készült: 2021.06.16.

Bizony, ma már nyíltan kimondhatjuk:

1920. június 4-én (akkor is egy pénteki napon, mintahogy tegnap is, pénteken írtam a "SZEGED 1899-história" 17. fejezetét) a Párizs környéki békeszerződésben a legszégyenteljesebb döntést hozták meg a világ nagyhatalmai Magyarországgal szemben!! Területünk 2/3-át vették el néhány tollvonással, sok millió magyar családot idegen országokba kényszerítve és megalázva...

Érdekes paradoxon: amikor a II. világháborús években ezen magyar területek jelentős részeit visszacsatolták az anyaországhoz és pl. a Kolozsvári AC, az Újvidéki AC vagy éppen az 1944. évi magyar bajnok Nagyvárad játszhatott az NB I-ben a Tisza-parti város első számú labdarúgó-csapataival, akkor élte - az 1920-as, majd az 1930-as éveket követően - sokadik aranykorát az immár 123. évében lévő szegedi futball...

De Trianonra - a sokkal szebb országimázs ill. jövő érdekében - mindig emlékeznünk kell, e sorok írójának is az alábbi néhány - személyes érintettségű - strófával:

"Csíkszentkirály..."Vitos-falva",

Onnét jött át Vitos Gerő...

Kerek egy évszázada !!

Orvos Nagyapám Szegeden lelt új hazára,

Itt nevelvén föl utódait, de...

Végig vágyakozva a "régi otthonba"...

Azóta már mindkét fiával jobb létre szenderült,

Ám unokája, a szegedi krónikás, György arca...

- szintén két fiával együtt - még mindig derült!

S mi hárman továbbra is hiszünk egy szebb,

igazságosabb világban...

Ahol Székelyföld végre autonómiát kaphat és...

egyszer talán ismét a MI hazánkká válhat!!

Így mosódik össze Csíkszentkirály Szegeddel...

S a magyar nép az ősi székelyekkel!!

A jó Isten segítségével, mindörökké. Ámen. "

Krónikási Tisztelettel:

Vitos György,

a www.szeged1899.hu főszerkesztője,

( https://hu.wikipedia.org/wiki/Vitos_Gy%C3%B6rgy ), valamint

Vitos Gergő (piros mezben a brazil-magyar válogatott, Leandro elleni párharcban, a 2018-as Szeged-Ferencváros MK-meccsen) és ifjabb Vitos György (sárga mezben a Csongrád megyei korosztályos válogatottban):

S ezek után nézzük az 1941-42. évi NB I klasszikusnak mondható 16-os mezőnyét, amelyre az 1940-41-es első osztályú évad érmesei (a bajnok Ferencváros, a második Újpest és a bronzérmes Szeged ) mellett számos visszacsatolt magyar terület jeles képviselői is meghívót kaptak!

Így történhetett meg, hogy 1941. augusztus 24-én, az NB I-es idénynyitón a Kolozsvári AC (két idénnyel később már ők is bronzérmesek voltak a Nagyvárad és a Fradi mögött 1943-44-ben, A szerk.) látogatott el az újszegedi SZAK-pályára!

S lássunk csodát: a már nyíltan is az NB I-es bajnoki címért harcoló Szeged AK Tóth György - Gyuris, Raffai - Mester, Baróti, Bertók - Bognár, Harangozó, Kalmár, Toldi, Nagy Antal összeállításban valósággal "letaglózta" az egyébként jó erőkből álló kolozsváriakat!

Erre írta 50 évvel később, 1991 elején László Ferenc, kolozsvári tudósító barátom:

"Szeged - Kolozsvári AC 8:1... De micsoda nevek a Szegedben!! A Fradiból igazolt vb-ezüstérmes Toldi Géza mellett Kalmár György és Nagy Antal: ők ketten együtt hat gólt rámolnak be a kiváló kolozsvári kapusnak, Seprényinek!! S ehhez jön még Bognár Kálmán ill. Harangozó Sándor egy-egy találatával, így szinte meggyalázzák újonc kolozsvári testvéreiket..."

Való igaz, az a legendás Szeged-Kolozsvár NB I-es derbi (Dobsa Sándor Nagyapám is tényleges szemtanúként rengeteget mesélt azokról a felejthetetlen győzelmekről...) szinte "repülőrajtja" volt a Szeged 1941-42-es bajnoki sikereinek!

Az első öt fordulóban ők vezették az NB I-es tabellát is, s az akkori csapat kiváló hangulatát tökéletesen jellemzi az a nyitómeccshez fűződő igaz, de mulatságos történet, melyet nem sokkal halála előtt a szegediek sokszoros válogatott kapusa, Tóth György mondott el e sorok írójának (természetesen ő is benne van külön fejezettel az idén kiadásra kerülő legújabb könyvemben: http://www.szeged1899.hu/news_listone.php?id=1729):

- Nagyszerű baráti szellem uralkodott az együttesben, hiszen gyakran összejártunk egymással a pályán kívül is - nyilatkozta e sorok írójának a kiváló sportember az egyik interjúnk során - Lakat Karcsi barátomnak például örökre hálás vagyok azért, hogy segített magánúton elvégezni a középiskolát! Korán reggel és az edzéseket követően késő este hosszú hónapokon át együtt tanultam vele, a csapattársammal! S a végén aztán ő volt a legbüszkébb a tanítványára, amikor megmutattam neki az indexem... Persze, a tanáraim is sokat segítettek, erre a legjobb példa Szabó Miklós tanár úr, aki egyben az osztályfőnököm is volt...

1941 augusztusában, az NB I idénynyitóján a jó képességű Kolozsvári AC együttesét fogadtuk az újszegedi SZAK-pályán! Vasárnap volt a meccs, hétfőn pedig szóbeliznem kellett néhány tantárgyból... Ezért adtam egy meccsjegyet Szabó tanár úrnak, hogy jöjjön ki és nézzen meg! Mint később megtudtam, élt is a lehetőséggel... S az a bajnoki nyitány?!

Mintha tegnap történt volna... Sziporkázó játékkal 8:1-re agyonvertük a kolozsváriakat és a hajrában már csak a közönségnek játszottunk! Ekkor következett az az attrakció, melynek köszönhetően hétfőn simán levizsgáztam... A kornerzászló mellől a Kolozsvár szélsője magas labdát ívelt a tizenhatoson belülre, az ott tanyázó Raffai-Riesz Lajos védőtársam pedig annak rendje és módja szerint ki akarta fejelni a pöttyöst. Mint kapus, hirtelen megelőztem és a fejelni akaró apró termetű Lajcsit nagy lendülettel átugorva, a levegőben úszva kaptam el fölötte a labdát...

Szinte egyszerre ordított föl mindenki, a több ezer lelkes drukker és percekig zengett-zúgott az öreg SZAK-pálya Tóth Gyurka nevének dicséretétől!!

Baróti Lajos és Tóth György kapus (mindketten szegediként a Németország ellen 5:1-re győztes magyar válogatott címeres mezében) !

Ilyenkor, a közös interjúink során mindig nagy levegőt vett, majd így folytatta:

-Az a Szeged egyébként nemcsak kitűnő erőnlétnek örvendett, hanem a szó nemes értelmében játszotta a futballt! Néha túlságosan is könnyedén, ennek tudható be, hogy az idényben 7, azaz hét darab 11-est puskáztak el a csatáraink... Amint az később kiderült, ebből hat büntető egy-egy plusz pontot ért volna és ez a mínusz hat pont hiúsította meg a bajnoki aranyérmes reményeinket is...

Íme egy drámai kihagyott büntető története, amit sohasem felejtek a hét közül... Nagyváradon játszottunk az 1944-es magyar bajnok NAC ellen, szakadó esőben, nagyon sáros pályán. Félidőben Kalmár „Gyusza” és a vb-ezüstérmes Toldi Géza góljaival már 2:0-ra vezettünk! Szünet után két „hazaipályás” tizenegyest is ítéltek ellenünk, mindkettőt Tóth III. Matyi, a magyar válogatott nagyváradi balszélsője értékesítette, így egyenlített a NAC... A 89. percben aztán jött egy újabb tizenegyes, ám ezúttal – teljes joggal - a Szeged javára! Harangozó Sanyi, a népszerű „Huru” barátom helyezte a labdát a 11-es pontra, de közben nem vette észre, hogy a Nagyvárad rutinos középhátvédje, Mészáros teljes erővel belenyomta a labdát a sárba. A technikás Huru helyezni akarta a „bőrt”, ám a sárba nyomott labda éppen, hogy elgurult a kapuig és a váradiak könnyű zsákmánya lett… Huru barátom sírva fakadt mérgében, de ez már nem segített rajtunk, újabb értékes pont elveszett…

Majd ilyenkor Tóth György mindig hozzátette:

-Az is tény viszont, hogy a sorsdöntő büntetők kihagyása mellett akkoriban arattuk országra szóló legnagyobb sikereinket: az 1941. évi Magyar Kupa-győztes Szolnoki MÁV ellen 4:2, a Ferencváros ellen 3:2 (ráadásul az Üllői úton!), a Bp. Gamma ellen 4:2, de az Újvidéket 9:2-re (manapság Vojvodina a neve…), a Kolozsvárt 8:1-re (fentebb már említve), a Bp. Lampart együttesét 8:0-ra, a szintén pesti MÁVAG-ot 6:2-re, míg a helyi riválist, az ugyancsak óriási bravúrral NB I-be jutott Szegedi Vasutast 8:1-re és 4:1-re megvertük, hogy csak néhányat említsek!

(Rögvest aláhúzandó:  a fenti csodálatra méltó szegedi diadalok az NB I-ben - figyelem, évtizedek óta csupán szánalmas "megélhetési focivezetők": Adem Kapicsék, Halkó Pál Gézáék!! - és nem az NB III-ban, de még csak nem is az NB II-ben születtek..., A szerk.)

Majd Tóth György így folytatta:

- Van viszont egy olyan derbi, amire az összes közül a legszívesebben emlékszem vissza…

1942 május elején jött a bajnoki címet védő, akkoriban már világhírű Ferencváros Szegedre Csikóssal, Rudassal, Szoykával, Sárosi Bélával, Fintával, Gyetvaival és a világbajnoki ezüstérmes Polgár „Drumival” ill. Sárosi Gyurkával fémjelezve! Ragyogó időben, a régi SZAK-pálya dugig megtelve a fanatikus drukkerekkel! S mi bizony, csodálatos játékkal, 5:0 arányban(!!) lehengereltük a válogatott sztároktól hemzsegő Fradit... - s ennél a pontnál valósággal ömlött a szó mindig a belelkesedett Tóth Györgyből, a szegediek - Sándorfalván született - később már Európa-klasszis kapuvédőjéből...

Az 5:0-ás Fradi-verésről pedig majd legközelebb, mert az bizony, egy külön, de rendkívül markáns fejezetet jelent a SZEGED1899 BLOg-históriámban" is...

Vitos György

(Folytatjuk!)

Szeretnél még többet megtudni Szeged 1899-től eredeztetett futball-múltjáról?!

A Szeged1899 rajongói oldalt és a “120 éves szegedi futballhistória“című könyvet  – a korábbi kiadványainkkal együtt!! – itt éred el:

http://www.szeged1899.hu/webshop.php

A stílszerűen 120 részesre tervezett SZEGED1899 BLOG-história legelső hat fejezete pedig az alábbiakra kattintva olvasható

(külön köszönet érte Kisházi Sándor Főszerkesztőnek!! Aki - felsőbb utasításra - már nem közölhette le a további részeket... Khmmm... De a www.szeged1899.hu rajongói portálunk viszont ezután is ezt fogja tenni!!!):

https://szeged365.hu/2020/07/26/120-futballevunk-120-reszben-archiv-fotoinkon-1-resz/

https://szeged365.hu/2020/08/08/120-futballevunk-120-reszben-archiv-fotokon-2-resz/

https://szeged365.hu/2020/08/22/120-futballevunk-120-reszben-archiv-fotokon-3-resz/

https://szeged365.hu/2020/09/06/120-futballevunk-120-reszben-archiv-fotoinkon-4-resz/

https://szeged365.hu/2020/09/19/120-szegedi-futballevunk-120-reszben-archiv-fotokon-5-resz/

https://szeged365.hu/2020/10/03/120-szegedi-futballevunk-120-reszben-archiv-fotokon-6-resz/

Az eddigi, összesen 17 BLOG-fejezetünket írták ill. segítették:

Vitos György, valamint két fociimádó fia,     Vitos Gergő  és ifjabb Vitos György  (mindketten fentebb a "Trianon 101" visszaemlékezésünkben)

Forrás: Fotók: szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából
Készült: 2021.06.12.