Merkantil Bank NB II 2026/27
időpont:2026. 10. 24. szombat, 17:00
csapatok:Szeged
DVTK
hátralévő idő:| # | csapat | pont |
|---|---|---|
| 01. | Soroksár SC | 19 |
| 02. | Tiszakécskei LC | 15 |
| 03. | Kecskeméti TE | 14 |
| 04. | Gyirmót FC Győr | 13 |
| 05. | Kolorcity Kazincbarcika SC | 13 |
| 06. | FC Ajka | 11 |
| 07. | Karcagi SC | 10 |
| 08. | Videoton FC Fehérvár | 9 |
| 09. | Mezőkövesd Zsóry FC | 9 |
| 10. | Szentlőrinc | 7 |
| 11. | FC Nagykanizsa | 6 |
| 12. | Szeged | 6 |
| 13. | BVSC-Zugló | 4 |
| 14. | DVTK | 4 |
| 15. | Aqvital FC Csákvár | 4 |
| 16. | HR-Rent Kozármisleny | 3 |
| 17. | A LEGFRISSEBB www.mlsz.hu NB 2-es TABELLA | 0 |
Mit szeretnének drukkereink a Szeged-CsGA 17. bajnoki idényében (2026 nyarától)?!
Most, a hét közepén Rózsavölgyi-Rosenthal Lajos, a szegediek kiváló csatára (lenti első címlapfotónkon)...
...és a hét végén pedig...
...Solti I. Mihály, aki identitásában
Rózsavölgyi Lajos
Olyannyira bejátszotta magát (mind a 30 meccsen szerepelt, melyeken 8-szor volt eredményes), hogy az 1949-50. évi NB I-ben már a bajnok Bp. Honvéd elit csapatának tagja lehetett!
De a szíve őt is visszahúzta a Tisza-parti városba és 1951-től a Szegedi Honvéd, majd 1954-től a hivatalos NB I-es jogutód, Szegedi Haladás (a későbbi SZEAC) megbecsült és az egyik legveszélyesebb csatára lett!
Összesen 125 NB I-es mérkőzésén 36 gólt szerzett szegedi színekben.
1954 őszén, az Újpest elleni 6:2-es derbin pl. egymaga 4-szer(!!) volt eredményes, de erre még külön is kitérünk…
Citátum a www.szeged1899.hu rajongói portálunk 120 részes cikksorozatának 29. fejezetéből:
„120 futballévünk, 120 részben - archív fotóinkon (29.)”
(Részletek a 2020.05.26.- írásomból):
Több, mint 120 szegedi futballévünket felölelő időutazásunk előző, 28. részében az 1952-53-as Szegedi Honvéd NB I-es szerepléseiről, valamint legeredményesebb támadójuk, a félkezű Csáki Béla fantasztikus vállalásáról írtunk, ezúttal pedig az 1954-es élvonalbeli pontvadászatot és az újonnan elindított Szegedi Haladást (lenti csapatfotónkon) vesszük részletesen is górcső alá...
Az 1954-es évad a magyar labdarúgás fényes sikereit és nagy bukását hozta...
(Már amennyiben egy 1938 után másodszor is megszerzett világbajnoki ezüstérem bukásnak számít... Akkoriban igen!! Manapság?! Még a vb-re való kijutásnak is fölöttébb örülnénk, idestova 40 elcseszett, vb-nélküli évünk után...)!
Szegednek azonban fájdalmas kudarcot, keserű csalódást jelentett ez az 1954-es élvonalbeli évad…
De több, mint hat évtized távlatából nyugodtan állíthatjuk: a Szegedi Haladás kiesése nem a szakosztály vezetőin, nem az edzőn és nem a játékosokon, Rózsavölgyiéken múlt elsősorban...
A csapat gyenge szereplésének az árnyéka már előrevetődött akkor, amikor a szegedi sportkörök csak hosszas huzavona után állapodtak meg abban, ki is vegye át a Honvédelmi Minisztérium által erőszakosan, egyetlen tollvonással(!!) megszüntetett és az előző évben az első osztály 8. helyén (!) végző, így nagy reményekre jogosító Szegedi Honvéd örökét?!
Döntő hiba volt az is, hogy az előző évi együttes 11 állandó tagja közül öt (Palotai, Sipos, Mednyánszky, Machos, Macsali), tehát a csapatnak majdnem a fele eltávozott Szegedről, mivel a Szegedi Honvéd kivégzése után könnyedén elszipkázták őket a fővárosi klubok…
Így Jeny Rudolf vezetőedzőnek mindent elölről kellett kezdenie – ez pedig időt jelentett. Hogy mennyit, az a csapat szerepléséből egyértelműen kiderült…
Egy biztos: az egyetem, mint új bázis első ízben képviselte a Tisza-parti város labdarúgósportját a legmagasabb szinten.
Pedig az egyetemi futball (az 1920-as "trianoni megcsonkítástól", majd az 1921-es kolozsvári áthelyezéstől számítva...) szintén nagy hagyományokkal rendelkezett!
A II. világháború után azonban a KEAC, majd a SZEAC jogutódja, a Szegedi Haladás mindössze megyei szinten képviselte a városi labdarúgást.
Az NB l-es szereplés jogát azonban nem a pályán, hanem a zöld asztalnál „harcolták ki” ...
A szegedi sportvezetők és sportkörök – hosszú viták után – végül is abban állapodtak meg, hogy a Szegedi Honvéd helyére hivatalos jogutódként a Szegedi Haladás (a régi "Kitartás Egyetemi Atlétikai Club" egyesülete) léphet!
De az egyetem által patronált Szegedi Haladás NB l-es bemutatkozása – a már akkor is állandó széthúzások miatt – nagyon gyengén sikerült...
A márciusban megrendezett négy bajnoki fordulót a szegediek nyeretlenül zárták, s ezzel utolsó helyen álltak a bajnoki táblázaton.
Az 1954. április 4-i, 5. fordulóban az akkor Bp. Kinizsi néven szerepelt Ferencváros látogatott a Tisza-parti városba...
A Mészáros – Benák, Baráth, Bodzsár – Rábay, Zallár – Böjtös, Cziráki, Csáki, Csányi, Rózsavölgyi összeállítású gárda végre győzni tudott és 12.000 fanatikus drukker határtalan örömére, Rózsavölgyi Lajos szemfüles találatával 1:0-ra verték a fővárosi zöld-fehéreket!
Íme az akkori cikksorozatom folytatása, „Rózára” kihegyezve:
„Ezt követően az újabb Tisza-parti sikerig megint egy hónapot kellett várni…
Idézet az akkori Népsportból:
„Az 55. percben egy veszélytelennek látszó szegedi támadás végén Kárpáti szerezte meg a labdát. A 16-os közvetlen közelében az ex-szegedi kapus, Palotai kifutott Kárpáti elé, a középhátvédet Rózsavölgyi megzavarta, így saját kapuja felé fordult, s anélkül, hogy felnézett volna, puhán hazaadta a labdát, amely a kint álló Palotai mellett a kapu közepén került a hálóba... Öngól, 1:0 a Szeged javára.”
A ritkán látható szerencsés győzelmet nem követte több, sőt a Sztálinváros (ma Dunaújváros) elleni sorsdöntő kiesési rangadót a saját pályájukon veszítették el Rózsavölgyiek...
Az 1954-es svájci világbajnokság miatt csak 9 bajnoki mérkőzést játszottak csapataink a tavaszi szezonban, amelyet a Szegedi Haladás az utolsó előtti, a 13. helyen zárt két győzelemmel, egy döntetlennel és 6 vereséggel, mindössze öt ponttal a dunaújvárosiak előtt...
Aztán a "berni sokkot" követően (a csoportmeccseken 8:3-ra legyalult németek 0:2-ről fordítottak 3:2-re Puskásék ellen a világbajnoki-döntőben...) az ősszel már többször megmutatta a szegedi gárda, hogy mennyit fejlődött! Egyénileg és csapatmunkában egyaránt.
A jó erőkből álló Csepelt ill. a Szombathelyi Haladást egyformán 4:2-re, a Diósgyőrt 3:0-ra verték akkoriban a Rózsavölgyi által vezérelt szegediek!
Az országos visszhangot kiváltó legszebb siker azonban az Újpest elleni hazai mérkőzésük volt, amikor 8.000 fanatikus drukker előtt, Rózsavölgyi Lajos 4 (!!) góljával, 6:2-re győztek az újpestiek akkori elitklubja, a belügyi szervek eminens rendőrcsapata, a legendás hírű Dózsa ellen!
Íme a lényeg:
Szegedi Haladás - Bp. Dózsa 6:2 (3:1)!!
Felső Tisza-parti stadion, 8.000 néző. Vezette: Páldi.
Szeged: Mészáros (Cserhalmi, 62. p.) - Faragó, Subits (Rábay, 54. p.), Bodzsár - Baráth, Zallár - Böjtös, Cziráki, Csáki, Csányi, Rózsavölgyi. Vezetőedző: Jeny Rudolf.
Bizony, Rózsavölgyi (archív fotónkon még korábbi nevén: Rosenthal…) Lajos "mesteri négyese" a Henni, Várhidi, Farsang, Egresi és Szusza Ferenc által fémjelzett újpestiek ellen - önmagáért beszél!!
Vitos György (Folytatjuk és a hét végén következik...
...Solti I. Mihály, aki identitásában
Forrás: Fotók: szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából...
Készült: 2026.06.02.
Az idei 30 részes szegedi futballtörténeti cikksorozatunk hétvégi 24. fejezetében a "szegedi szőke szikla", a korábbi legendás hírű "Tisza-parti betonhátvéd", Portörő Gábor csodálatos pályafutása következik !
A magyar „B”-válogatott mezét nyolcszor öltötte magára, majd 1964 és 2002 között kiváló szegedi utánpótlásedzőként dolgozott.
Korának egyik legbiztosabb védője volt az 1933-ban született legendás labdarúgó.
Nemcsak megnyerő külseje, rikítóan szőke hajkoronája miatt számított üde színfoltnak a SZEAC NB I-es meccsein, hanem remek játéka miatt is. (Lenti csapatfotónkon Gyarmati-Gyurcsó János edző mellett balról a második a „Szőke Beton”…)
A SZEAC NB I-es aranycsapata! Állnak balról: Gyarmati-Gyurcsó János vezetőedző, Portörő Gábor, Nemes István, Benák András, Zallár Andor, Szabó Miklós, Kertes Mihály szakosztályvezető. Guggolnak balról: Vass István, Baráth János, Hajós Imre, Mészáros Károly(kapus), Reményik László és Boros László.
A szegedi együttesbe 1957 nyarán került a -Gyulából, majd a Békéscsaba együtteséből.
„Az a legérdekesebb, hogy bár Gabi fenomenálisan fejelt, mégsem volt ruganyos – emlékezett rá nem sokkal halála előtt Karcsi bácsi:
– Pompás volt az ütemérzéke, de egy kis csibészségért sem ment a szomszédba, a kézi munkát szinte tökélyre fejlesztette…
Mivel ragyogóan helyezkedett, alig veszített fejpárbajt...
Korának egyik legjobb középhátvédjeként tartották számon, pedig egyáltalán nem volt gyors, és a rúgótechnikában is akadtak jobbak nála.
Egyszer viccesen mondtam is neki: Gabi! Messzebbre fejeled a labdát, mint rúgod!”
S az eredményes futballéveket köszönhetően később a szegedi utánpótlás-nevelésben ugyancsak szenzációs munkát végzett!
A kezei közül számos válogatott és rengeteg NB I-es labdarúgó is kikerült (pl. Puskás István, Major László, Véber György, Gujdár Sándor, Kozma Zoltán, Pusztai László), akik később mindig örök hálával ill. tisztelettel beszéltek róla!
Egyik leghíresebb tanítványa az NB I-es Pápa korábbi vezetőedzője, az Újpesttel két bajnoki cím mellett egy-egy MK- és Szuperkupa-aranyat nyerő Véber György volt…
– Rengeteget köszönhetek az „Öregnek”, 13-tól 19 éves koromig volt az edzőm – elevenítette fel a múltat az egykori 3-szoros magyar válogatott középpályás.
– Remek kis gárdát hozott össze, Major Lacival, Nagylaki Kálmánnal, Pikó Lacival, Kovács Tibivel és a többiekkel együtt először megnyertük az országos serdülőbajnokságot, azt követően pedig a Magyar Ifjúsági Kupát is !!
- A melóban viszont nem ismert kegyelmet, de emiatt soha nem „fújtunk rá”, kivételes humorérzéke mindig „megvédte” a haragunktól...
Néhányszor azonban nem bírtunk magunkkal, előfordult, hogy a legendás kék színű Trabantját felemeltük, és eldugtuk a Felső Tisza-parti stadionban, de olyan is megtörtént, hogy télen betemettük hóval…
A kocsijára nagyon háklis volt, ilyenkor persze nem maradt el a retorzió….
Sok mindent tanultam tőle, ha csak egyet kellene kiragadni, akkor a labdarúgás iránti örökös alázatot emelném ki... Nagyon szerettem a csapattársaimmal együtt…- emlékezett vissza Szélpál László kollégám egyik írásában Véber György, a Szegedről elég fiatalon a bajnok Újpesthez került sztárjátékos.
Vitos György (Folytatjuk... Az ABC-sorrendben írt 30 részes szegedi futballtörténeti cikksorozatunk jövő heti 25., majd 26. fejezeteiben igazi SZAK-legendák következnek: Rózsavölgyi-Rosenthal Lajos és...
Forrás: Fotók: szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából...
Készült: 2026.05.29.
Az ABC-sorrendben írt 30 részes szegedi futballtörténeti cikksorozatom 23. fejezetében - a Real Madrid - Szeged sztoris Nagy Antal, majd Nemes István és Orosházi László után - ezúttal egy olyan kiváló szegedi válogatott kapus-legendánk következik, akivel a francia bajnok Racing Club Parist is elkaptuk (5-2 Szegeden, 3-3 Párizsban!!), sőt, a granadai győzelmünk előtt még Madridban, a világ akkori legjobb kapusával, Ricardo Zamorával fölálló Real Madrid ellen is megmérkőzhettünk : Pálinkás József...
A Szeged FC kapusa, 1935-ben és 1936-ban 5 alkalommal védte a magyar nemzeti tizenegy hálóját! Így írtak róla akkoriban:
„Eszményi alakú, magas, izmos labdarúgó volt. Kitűnően helyezkedett, biztos kézzel fogta a labdát vagy öklözött, mindig határozottan avatkozott a játékba! Kifutásra is bátran vállalkozott…”
A mostani 30 részes cikksorozatunk írója az „ÚJ TÜKÖR” c. országos hetilap 1986. július 20-i számában (ÉPPEN 40 ÉVE !!!!) mutatta be részletesen is Pálinkás József csodálatra méltó szegedi ill. válogatottbeli pályafutását:
„A kapus visszanéz…
A szegedi futballnak mélyek a gyökerei! Ez a több mint 700 éves város mindig híres volt gazdag labdarúgó életéről is…
A mai Szeged legendás hírű jogelődjei, a Bástya FC, a Szeged FC, majd a SZAK évtizedeken át a legjobbak közé tartoztak és szinte ontották a kiváló képességű játékosokat!
Főként az 1930-as, 40-es években kergették a labdát tucatszámra válogatott labdarúgók a Tisza partján, mint például Pálinkás József, aki jövő márciusban - remélhetően erőben, egészségben - immár a 75. születésnapját ünnepelheti meg…
Az idősebbek számára igazi fogalom, a középkorúaknak pedig szép gyermekkori emlék...
- 1912 márciusában születtem a Szeged melletti Kisteleken - kezdte visszaemlékezését Pálinkás József, majd így folytatta - Már az 1920-as évek elején a helyi csapatban játszottam, olyan társakkal, mint a későbbi sokszoros ferencvárosi válogatott Polgár Gyula, aki 1938-ban világbajnoki ezüstérmes lett és a szegedi Bástya FC, majd a Hungária (ma MTK) válogatottja, Weber Lajos!
Bizony, egy délkerületi bajnoki mérkőzésen a Szeged akkori jogelődjének, a Bástyának vezetői roppant tehetséges és fiatal kapust szemeltek ki maguknak: a kisteleki Pálinkás Józsefet!
Ám amikor megkötötték a szerződést, már nem Bástya FC volt a szegedi klub neve…
A SZAK akkori profi alakulata ugyanis 1931 nyarán, öt teljes és sikeres bajnoki idényt követően búcsúzni kényszerült az élvonaltól - ez azóta már sajnos, többször is előfordult…-, és a felosztó Bástya FC hivatalos jogutódja a Szeged FC, vagyis a Szeged Futball Club profi együttese lett!
De egy év múlva - ez szintén „ismerős történet” az utóbbi időben…- a Tisza-parti gárda újra csak az első osztályú küzdelmekre készülhetett…
Így 1932 nyarán a profi szerződést aláíró Pálinkás József is bemutatkozhatott a legjobbak között!
Az eredmény már nem változott és a Szeged 1932 őszétől 11, azaz pontosan tizenegy bajnoki idényen át - megszakítás nélkül (!!) - az első osztályban játszott.
Nem is akárhogyan! Több 4. illetve 5. helyezés mellett 1941-ben például az NB I-es bronzérem jutott nekik a bajnok Ferencváros és az ezüstérmes Újpest mögött!
Az élvonalbeli bemutatkozás pedig örökké felejthetetlen marad a szegedi cerberus számára:
- A sors szeszélye folytán éppen a „nagy Hungária”, a mai MTK ellen debütáltam az újszegedi SZAK-pályán, zsúfolt nézőtér, közel 10 ezer Tisza-parti drukker előtt!
Olyan világklasszisokkal néztem farkasszemet, mint Mándi Gyula, Barátky, Sebes Gusztáv - a későbbi „Aranycsapatunk” szövetségi kapitánya -, aztán Cseh Matyi és Titkos!
Félidőben még 2:1-re vezettünk, de a rutinos pestiek Cseh Matyi zseniális góljaival 4:2- re legyőztek bennünket… Talán az MTK-csatárok nagyszerű megoldásai miatt nem felejtem el soha azt a mérkőzést…- emlékezett vissza meghatódva.
Amíg Pálinkás volt a kapus, addig a Szeged FC 1932/33-ban újoncként a 8., majd sorrendben az 5., a 4., a 7. és újra a 8. helyezést érte el az élvonalban.
De a nemzetközi porondon is letették névjegyüket a szegediek!
A KK (Közép-európai Kupa, amely akkoriban a világ legrangosabb trófeája volt olasz, csehszlovák, osztrák és magyar élcsapatokkal !!) - szereplés mellett bejárták fél Európát.
Ezekre így emlékezett vissza:
- 1933 tavaszán pl. eredményes romániai portyát bonyolított le a csapatunk. Számos értékes győzelem mellett a túra legrangosabb mérkőzését Temesvárott rendezték, ahol 30. 000 fanatikus román drukker előtt 2:2-re mérkőztünk a kiváló játékosokból álló (Bindea, Dobai, Hoksári, Zombori, stb.) román nemzeti nagyválogatottal!
A mellékelt archív fotónkon a szegediek önfeledt öröme is erre emlékezik…
Nem sokkal később egy bécsi tornán, az akkori osztrák bajnokot, a Wiener AC-t verték 4:2-re és a bécsi bajnokcsapatban olyan világhírű, sokszoros válogatottak szerepeltek, mint Seszta, Braun, Cisar, Smistik, Müller, Cart és Bican!
Aztán a francia bajnok Racing Club Parist is elkaptuk (5-2 Szegeden, 3-3 Párizsban!!), sőt, még a spanyol granadai győzelmünk előtt Madridban, a világ akkori legjobb kapusával, Zamorával (lenti fotóinkon) fölálló Real ellen is megmérkőzhettünk!
1936 nyarán pedig világcsúcsot állítottunk föl, hiszen három hónapig Skandináviában túráztunk, 24 (!!!) nemzetközi meccset vívtunk svéd, norvég, dán és finn csapatokkal, az alábbi mérleggel: 21 győzelem, 1 döntetlen, mindössze 2 vereség, 108-21-es gólkülönbséggel!
A magyar nagyválogatottban 1935. május 12-én mutatkozott be, természetesen a „sógorok” ellen… A Pálinkás – Vágó, Sternberg – Sebes, Szűcs, Lázár - Korányi II. Mátyás (szintén szegedi és már szerepelt ebben a cikksorozatunkban is !), Vincze, Sárosi, Toldi, Titkos összeállítású gárda valósággal lehengerelte Ausztriát 6:3-ra, ám a szegedi kapust mégis lecserélték…
Hogy miért?!...
Szepesi Györgynek, a "Labdarúgás" c. havilapban néhány éve megjelent kitűnő cikksorozatából ("Sport-mikrofon") erre is választ kaphatunk:
”… a szegedi kapus egy heves osztrák roham végén merészen kivetődött a csatárok elé és valamelyik osztrák lába a labda helyett a fejét találta el totálisan…”
A sebét azonnal beragasztotta a nemzeti csapat orvosa, ám a helyére Újvári, az MTK sztárkapusa állt be…
Pálinkás elindult az öltöző felé, amikor Pluhár István, a népszerű riporter oda intette a mikrofonhoz (archív fotónkon)…
Pálinkás pedig vidáman mondta a mikrofonba:
„Semmi bajom nincsen már édesanyám, holnap már otthon leszek!!”
Ez volt a legelső eset, hogy a magyar rádió így, melegében el tudta oszlatni a rossz érzést, amit a súlyos sérülés a hallgatókból mindig is kiváltott…
Ezt követően még a franciák, a románok, a csehszlovákok és az írek ellen ölthette magára a szegedi kapuvédő a címeres mezt (lenti fotónkon)!
Emellett számos liga-válogatott találkozón is szerepelt, plusz még 150 (!) NB 1-es és 135 (!!) nemzetközi klubmeccsen védett szegedi színekben – egészen 1939-ig…
Majd a bajnok Ferencváros a 40-szeres szegedi válogatott Korányi I. Lajos elvitele után 1939 elején újabb szegedi kiválóságokra vetett szemet: Szoyka Kornélra, a szenzációs szegedi védőre és Pálinkás Józsefre (lenti archív fotónkon épp a Fradi ellen brillírozott)…
Markovics Szilárd, a szegediek akkori menedzsere rekordösszegért adta el őket!
Megtehette, hiszen Pálinkás mögött ott állt már a későbbi sokszoros válogatott, Tóth György is a szegedi kapuban (akit nemsokára az idei 30 részes cikksorozatunk 29. fejezetében mutatunk majd be Olvasóinknak, A szerző)…
Igaz, Pálinkás sem járt rosszul, hiszen a Fradinál szintén csodálatos egzotikus utazásokban volt része, Toldi Géza (1941-42-ben a "nagy Szegedben" is játszott!!), Tátrai, Gyetvai, Sárosi dr., Sárosi III., Kiszely, Táncos és Szoyka társaságában végig verték az európai sztárklubokat, sorra nyerve a jelentős nemzetközi tornákat!
Három évvel később jött az újabb kedvező ajánlat és 1942 nyarán már az akkori NB1-es Ungvári AC kapusa lett, ahol további két évig védett még az első osztályban!
– Az 1944-es magyar bajnok Nagyváradot fogadtuk, de a szállodát súlyos légitámadás érte… Két nagyváradinak ott maradt a lába, attól kezdve már nem volt bajnokság Magyarországon, a II. világháború félbeszakított mindent 1944 őszére…
A profi életet sürgős behívó követte, Szabadkán volt tartalékos katona, majd Jutason hadapród őrmester…
- Azt hittük, nemsokára vége a háborúnak, sajnos, nem így történt: a lengyelországi Poznanban comblövést kaptam, szovjet hadifogságba kerültem és csak 1947 nyarán keveredtem haza…
Ezután elvégezte a TF edzői tanfolyamát, Kecskeméten a Dózsánál, majd a Honvédnál dolgozott 1957-ig.
Akkor már az OTP kisteleki fiókjának vezetője volt, így motorral kellett átjárnia Kecskemétre, az edzések levezetésére.
A felelősségteljes munkát és az edzősködést viszont roppant nehéz összeegyeztetni, így idővel kénytelen volt az utóbbit feladni…
De Pálinkás József azóta sem tud meglenni imádott sportága nélkül és ezzel az emocionális üzenettel fejezte be az 1986-os interjúnkat is:
Forrás: Fotók: szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából...
Készült: 2026.05.26.