Július közepén indult, stílszerűen 120 (!) részből álló  blog-sorozatunk is ezt a nemes célt igyekszik szolgálni azzal, hogy  Vitos György (lenti fotónkon) – immár  négy évtizede hű  futballkrónikásunk –  az 1899-től számított időutazásában végig kíséri a patinás múltra visszatekintő szegedi futball korábbi sikereit, hazai és nemzetközi eredményeit – a Szeged1899 rajongói portál több száz archív fotóját felhasználva…

120 részes futballtörténeti időutazásunknál már 1933-ban járunk és....számolatlanul jönnek, szinte ránk zúdulnak a szebbnél szebb, sőt, értékesebbnél értékesebb szegedi sikerek...

Akkoriban a magyar futball még a világ legjobbjai közé tartozott (1934-ben pl. vb-negyeddöntőt, míg 1938-ban világbajnoki döntőt is vívhatott nemzeti tizenegyünk!!), így szinte sorjáztak a külföldi meghívások a hazai élmezőnyhöz tartozó klubjaink előtt...

S mivel profi-csapatainknak - a mai taós -milliárdok híján... - a létfenntartásukhoz rengeteg portyára, ezáltal nemzetközi összecsapásra volt szükségük, a Szeged FC is több tucatnyi meccset játszhatott évente rangos külföldi alakulatok ellen! Helyszűke miatt ezúttal csak néhányat emelnék ki közülük…

1933 tavaszán például Temesvárott értek el 2:2-es döntetlent  Románia - sokak szerint minden idők egyik legjobb - nagyválogatottja ellen!

S a hab az akkori "szegedi futball-tortán": a diadalmas román portyát veretlenül (!!), egész pontosan 7 nemzetközi meccsükből 4 győzelemmel ill. 3 döntetlennel zárták Markovics Szilárd, a legendás hírű klubelnök paprikamezes játékosai (első címlapos ill. második fotónk éppen ezt illusztrálja, a lentinél érdemes azt az önfeledt örömet is vizsgálni, amely a legutóbbi 20, azaz húsz "kapicsos-halkós fociévünkben"  bizony, alaposan elkerülte az itteni, silány sorsú drukkereket... A szerk.) !

Az 1933/1934-es idényben még egy nagyszerű francia túrát is elkönyvelhettünk a Tisza-parti gárda részéről !

Ahol többek közt 1:1-re végeztünk Marseille-ben, a két magyar világklasszis válogatottal, az Eisenhoffer–Kohut-szárnnyal felálló sokszoros bajnok és kupagyőztes  Olympique Marseille együttesével (Figyelem, ők ma is BL-csoportkörösek, a "kapicsos Szeged" pedig az NB III - NB II között ingázik..., A szerk.) !

Majd 2:2-re játszottunk Montpellierben, az ugyancsak első osztályú klub ellen, továbbá...

...bizony, 40.000 néző (!!) előtt 3:3-ra végeztünk Párizsban, az 1935-36-os  francia bajnok és kupagyőztes, az osztrákok akkori világklasszis “csodakapusával”, Rodolphe Hidennel ill. több válogatottal kiálló Racing Paris, a mai Paris SG legendás elődei ellen!!!

Akik persze, mindenképpen vissza akartak vágni a szegedi 2:5-ért, így a világhírű Colombesi-stadionban (csodálatos archív-fotónkon!), a 40 ezer hazai fanatikus előtt villanyfényes meccsre"kötelezték" a Szegedet!

De a mieink akkor játszhattak életükben először ilyen körülmények között... Az első félidőben ez eléggé éreztette negatív hatását, hiszen a franciák már 3:0-ra vezettek és úgymond az ellenük 5:2-re győztes szegediek "kivégzésére készültek"!! S lássunk csodát: szünet után hatalmas bravúrt vittek véghez a paprikamezesek! Egymás után hármat vágtak a Racing Paris osztrák csodakapusának, Hidennek (lenti fotónkon), így végül 3:3-ra lehozták a visszavágó meccsüket! Azaz:

Szeged-Racing Club Paris 5:2, majd 3:3 !!

Ráadásul a svájci Lausanne-ból leigazolták a Szegedről elszármazott és gólrekorder Kalmár Györgyöt (fotónkon), aki később igazi legenda lett Szegeden!

Abban a szezonban az egyre erősebb Szeged FC már az előkelő 5. helyet szerezte meg az akkori állandó három pesti topklub (Ferencváros, Újpest, MTK-Hungária) és a legjobb vidéki, a Debreceni Bocskai mögött  az élvonalbeli pontvadászaton!

Az idény során a leggyakoribb összeállításunk ez volt:

Pálinkás – Sirály, Raffai – Gyarmati, Somogyi, Bertók – Korányi II, Grósz, Kalmár György, Havas, Harmath.

Nem túlzás, de minden csapatrészben válogatott illetve nemzetközileg jegyzett, elismert szegedi labdarúgóink voltak, ami a mostani fiatalabb generációknak (különösen a Szeged Ultras néhány, a tradícióinkat abszolút nem tisztelő "vezérének"...) szinte kínaiul hangzik…

S az akkori szegedi diadaloknak az 1934/1935. évi I. osztályban már meg is lett a kézzel fogható eredménye!

Az addigi bajnoki rekordot jelentő “csúcsteljesítményt” regisztrálhattuk (a három nagy pesti klub, az Újpest - Fradi – MTK trió mögötti 4. helyet !!) és a legelső nemzetközi tétmérkőzéseket - amolyan vérbeli európai kupameccseket... - 1935 nyarán!

Vitos György

(Folytatjuk!)

Szeretnél még többet megtudni Szeged focimúltjáról?

A Szeged1899 rajongói oldalt és a “120 éves szegedi futballhistória“című könyvet  – a korábbi kiadványainkkal együtt!! – itt éred el:

http://www.szeged1899.hu/webshop.php

A stílszerűen 120 részesre tervezett SZEGED1899 BLOG-história legelső hat fejezete pedig az alábbiakra kattintva olvasható (külön köszönet érte Kisházi Sándor Főszerkesztőnek!!):

https://szeged365.hu/2020/07/26/120-futballevunk-120-reszben-archiv-fotoinkon-1-resz/

https://szeged365.hu/2020/08/08/120-futballevunk-120-reszben-archiv-fotokon-2-resz/

https://szeged365.hu/2020/08/22/120-futballevunk-120-reszben-archiv-fotokon-3-resz/

https://szeged365.hu/2020/09/06/120-futballevunk-120-reszben-archiv-fotoinkon-4-resz/

https://szeged365.hu/2020/09/19/120-szegedi-futballevunk-120-reszben-archiv-fotokon-5-resz/

https://szeged365.hu/2020/10/03/120-szegedi-futballevunk-120-reszben-archiv-fotokon-6-resz/

Írta: Vitos György
Forrás: Fotók: szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából
Készült: 2020.12.18.

Forrás: Fotók: szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából
Készült: 2020.12.18.

Ahelyett, hogy erősödtek volna az NB I-be kerülő szegediek, a csapat két standard-játékosa (Bánfalvi dr., Varga Gyula) 1975 nyarán az  NB II-es Váci Híradáshoz igazolt…

Így a Tisza-partiak nem a legjobb előjelekkel készültek a bajnoki rajtra.  A mindenkire veszélyes MTK elleni idénynyitó - 7.000 fanatikus szegedi drukker örömére -  mégis sikeresen kezdődött (1-0)!

Íme a lényeg szeretett mentorom, Bagaméry László szenzációs tudósításából:

"A 76. percben Szeghalmi jobboldali szólója után a végig kitűnően játszó Birinyi elé adta a labdát, aki nagy lendülettel kapura húzott. Szigeti azonban csak röviden tudott felszabadítani előle, a labda Antal Péter (fotónkon) elé került, aki 18 méterről óriási erővel bombázott a jobb felső sarokba, 1-0!"

Ezután viszont Győrben, az előző évi bronzérmes ETO otthonában már fél tucat gólt kaptak a szegediek (1-6)…

Az ugyancsak jó erőkből álló Tatabánya elleni győzelemhez (2-1) pedig egy különleges "Szalai-sztori" fűződik, amit már az ugyancsak NB I-es Szeged SC vezetőedzőjeként mesélt nekem a tavaly elhunyt szimpatikus sportember...

"NB I-es pályafutásom alatt mindössze egyetlen alkalommal szerepeltem olyan szegedi csapatban, amely meg tudta verni az "örök mumus" Tatabányát - mesélte e sorok írójának az egyik vidéki NB I-es meccsünk előtt, majd így folytatta - Ráadásul védő létemre olyan gólt rúgtam nekik, ami tízévente, ha egyszer sikerül... Dombai, a tatabányaiak kitűnő kapusa kinn állt a tizenhatoson, tehette, mert az akciónk még el sem kezdődött... Akkori középhátvédünk, Forgács Lajos gurította elém a labdát, én meg jobb híján - minden emberünk fedezve volt - hirtelen megiramodtam a jobb szélen! Kb. 50 méterre lehettem a bányászok kapujától, amikor meredeken középre íveltem. A labda kissé lecsúszott a lábamról(...) és a kétségbeesetten visszarohanó Dombait megelőzve a jobb felső sarokban kötött ki... Nyertünk 2-1-re, s nálam boldogabb ember nem volt akkor széles e világon!!"

Az idegenbeli meccseken viszont nem ment jól, Szombathelyen is 5 gólt szedtek be a Tisza-partiak, majd már csak a Csepelt tudták legyőzni Forgács Lajos bombafejesével 1-0-ra.

De előtte...mai 8000-es Szent Gellért Fórum ill. Kapics-imádók, figyelem!! 1975. szeptember 27-én - nem tévedés - 22.000 fanatikus Tisza-parti drukker látta Nyilasi Tibor klasszisgólját a bajnok Ferencváros ellen!

Íme az akkori tudósítások:

Ezt, a mai szurkolóknak már szinte hihetetlen 22 ezres (!!) szegedi nézőszámot csak keserves hazai döntetlenek és súlyos idegenbeli vereségek követték, így az őszi idényt NB I-es sereghajtóként zárta a SZEOL együttese...

Az 1976-os tavaszi idény aztán még gyengébb eredményeket hozott a Szegednek, olyannyira, hogy már márciusban (!) eldőlt: ismét kieséssel végződik az NB I-es kaland a szegediek számára...

A tavasz első 11 mérkőzésén ugyanis mindössze két (!) pontot tudtak szerezni... Júniusban ugyan legyőzték a Diósgyőrt (2-1) és a Zalaegerszeget is (3-1), ám ez mit sem változtatott a lényegen: a 15. helyezett Békéscsaba mögött az utolsó, 16. helyen végeztek...

Az MLSZ akkor még „megkegyelmezett", hisz az NB I létszámát - a vidéki fellegvárak kiszélesítésével nagyon helyesen!! - 18-ra emelte, így mindkét dél-alföldi gárda elkerülte a kiesést!

"Visszakapott lehetőség!!"- kommentálta az MLSZ pozitív lépését Bagaméry László, Szeged akkori legjobb és legszókimondóbb sportújságírója.

A centenáriumi CSLSZ-ünnepségen a kitüntetett újságírók között Bagaméry László (balról a harmadik) és e sorok írója éppen Csányi Sándor MLSZ-elnököt fogja közre...

S bizony, a szegedi NB I-es futballisták a következő, 1976-77-es idényben éltek is a lehetőséggel!

Vitos György

(Folytatjuk!)

Forrás: Fotók: szeged1899.hu, szegedma.hu ill. a szerző magánarchívumából
Készült: 2020.12.17.

NB II, 21. forduló:

Szeged-CSGA–Aqvital FC Csákvár  0–0...

Szeged, Szent Gellért Fórum, zárt kapuk mögött... Vezette: Sipos Tamás (Hofbauer Roland, Belicza Bence)

Szeged-Csanád GA: Varga B. – Ódor, Moga, Simon Á., Deák I., Mohl – Oláh G, Germán – Dobos Á., Varga Sz. – Grumics. Vezetőedző: Dobos Barnabás

Csákvár: Markek – Major, Albert I., Nándori, László N. – Madarász, Radics (Mim, 71.), Kocsis B. – Baracskai (Ganbayar, 88.), Daru, Sejben (Vörös, 88.). Vezetőedző: Visinka Ede

Dobos Barnabás: – Minden pontnak jelentősége van, és nyilván nyerni akartunk, de a Csákvár gólerős csapat, és nem is kieső jelölt. A masszivitásunkkal elégedettek lehetünk, a védekezés kifejezetten jó volt, de a labdakihozatalokkal többet lehetett volna kezdeni...

Visinka Ede: – Az első pillanattól kezdve próbáltunk előnyt szerezni a nagyon mélyen és stabilan védekező Szeged ellen. A szünet után még jobban igyekeztünk, de igazi ziccerünk nem volt. A hozzáállásunk jó volt, az utolsó kilenc meccsre nem lehet panaszunk, és ha ezt a tempót tartjuk, elkerülünk majd a kieső zónából! Köszönöm a csapat egész éves munkáját, mert ugyan utolsó előttiek vagyunk, de összefogva, kemény munkával ki tudunk lépni ebből a nem kedvező szerepből...

Az edzői "sablon-nyilatkozatok" helyett nézzük inkább az egyik Nemzeti Sportos hozzászólót, aki abszolút nem járt messze a "véres valóságtól'", talán még hízelgett is a két csapatnak...

Forrás: Fotó: Délmagyarország/Frank Ivette
Készült: 2020.12.13.