Bizony, tényleg eljött ez a szinte hihetetlen centenárium !!
Szeged mindenkori első számú labdarúgó-csapata éppen 100 évvel ezelőtt,
1926 nyarán rajtolhatott először (ráadásul legelső vidékiként a szombathelyiekkel együtt !!) a magyar első osztályban!
Nem kevesebb, mint 52 részes cikksorozatunkban - heti egy alkalommal, ergo 52 héten át !! - részletesen is fölelevenítjük az első osztályú bajnokságban kereken száz éve, azaz 1926 nyarán elrajtolt Szeged valamennyi élvonalbeli szezonját - kronológiai sorrendben idényről idényre haladva !! - és csodálatos archív fotóinkkal illusztrálva !
Ezúttal elsőként az 1926-27-es élvonalbeli rajtunkat megelőző és elősegítő legfontosabb előzményekről írunk a www.szeged1899.hu független rajongói portálunkon illetve az éppen 5.000 ismerőst, barátot és barátnőt foglalkoztató Facebook-oldalunkon is...
A legfontosabb előzmények...
A Trianon utáni, 1919–20. évi bajnokságnál érdemes megemlíteni, hogy csak az új csoportosítású Déli kerületé folyt le rendesen.
Ráadásul ez a szegediek nagy sikerével zárult!
A Szegedi AK csapata ugyanis ezúttal első ízben Magyarország déli részének a legjobb csapata lett!
Íme az 1919-20. évi Déli kerületi bajnokság végeredménye:
1. Szegedi AK 32 pont (100%-os teljesítménnyel!),
2. Szegedi Testgyakorlók Köre 24 pont,
3. Újszegedi TC 20,
4. SZAC 20,
5. SZTE 19,
6. Nyomdászok 17,
7. SZSC 13,
8. SZMFC 11,
9. SZVSE 2 ponttal.
De ez még nem minden!
Az 1920–21. és az 1921–22. évi kerületi bajnokságok ismételt megnyerése után a „Vidék bajnoka” címet is megszerezte a szegedi együttes!
A vidék bajnokok között ez volt a SZAK útja:
1920–21-ben:
Szegedi AK–Szombathelyi AK 1:0 (elődöntő), Szegedi AK–Miskolci VSC 3:0 (döntő)
1921–22-ben:
Szegedi AK–Pécsi SC 1:0 (negyeddöntő), Szegedi AK–Pestszentlőrinci AC 5:1 (elődöntő), SZAK–Diósgyőri VTK 5:2 (döntő)
A SZAK kitűnő csapata tehát 1921-ben a Szombathelyi AK és a Miskolci VSC legyőzésével szerezte meg a vidéki abszolút elsőséget, míg a következő idényben a Pécs, a Pestszentlőrinc és a DVTK neve szerepelt a legyőzöttek között!
Az 1920-21. és 1921-22. évi győzelmeket az egész országban igen nagyra értékelték, hiszen a SZAK akkoriban hazánk legjobb vidéki együttesének számított.
A kerületi bajnokok között is kitűnően helytállt gárda leggyakrabban a következő összeállításban játszott:
Bartzer – Beck, Horváth – Vezér, Gombkötő, Simóka – Vőneki, Simon, Megyeri, Martonosi, Solti I.
Valamennyien nagyszerű játékosok voltak!
Külön ki kell emelni a SZAK csodálatos balszélsőjét, ugyanis Solti Mihály (lenti fotónkon) volt az első vidéki labdarúgó a nemzeti tizenegyben!
Először 1922. május 14-én, Krakkóban a Lengyelország elleni mérkőzésen szerepelt válogatottunkban. Bemutatkozása kitűnően sikerült, hiszen a 3:0-ás magyar győzelemből két góllal vette ki részét!
Második válogatottságára 1923. október 28-án, az Üllői úton került sor. Az ellenfél Svédország és Solti I. Mihály világhírű játékosok (Mándi, Orth, Blum, Braun, Eisenhoffer) oldalán harcolta ki a magyar együttes 2:1-es sikerét.
Solti Mihályról egyébként - aki maga volt a SZAK, hiszen egy időben születtek, anno - külön fejezetben is írtunk a "SZEGEDI LABDARÚGÓK TOP 30-a" című előző cikksorozatunkban is !!
A vérbeli SZAK-legendánk, Solti I. Mihályon kívül még Simóka Sándor 1924-ben kétszer is helyet kapott a „B” válogatottban. (Belgium „A” válogatottja ellen 0:0, Köln válogatottja ellen pedig 3:1 volt az eredmény.)
A hazai sikereken felbuzdulva 1922 nyarán utazott első ízben külföldi túrára a SZAK...
A csehszlovák portya állomásai és eredményei a következők voltak:
Ungvári TK 2:0, Kassai Hakoah 6:0, Kassai SC 0:0, Makkabea Pozsony 5:3, Kassai SC 2:0, Kassai SC 1:1, Szikszói SC 7:1.
A túra mérlege szegedi szemszögből: 5 győzelem és 2 döntetlen, 23:5-ös gólkülönbség!
Tehát a SZAK első külföldi útján méltó módon reprezentálta a magyar labdarúgást!
1923 elején már nehezebb feladatot oldott meg a csapat Olaszországban, ahol a Laziora épülő Róma válogatottja (5:2, majd 0:5), Taranto (3:1), Nápoly válogatottja (2:5), majd Bari (2:0) és az Ancona (4:0) volt az ellenfél.
A sikeresnek mondható olasz portyát követően az osztrák Wiener-Neustadt együttesét fektették kétvállra (2:0) a piros feketék!
Az 1922–23. évi Déli kerületi bajnokságot ismét a SZAK együttese nyerte, ám a vidéki bajnokok között, a pécsiek elleni 1:0 után Kecskeméten váratlan, 3:2 arányú vereséget szenvedett...
Így a bajnoki döntőt a Szombathelyi AK vívta a Kecskeméti AC csapatával és 7:0 arányban lelépte őket.
Az 1923–24. évi kiírás újabb kellemetlen meglepetéssel zárult a piros-feketék számára. A kerületi bajnokság szegedi alosztályában ugyanis - óriási meglepetésre - az SZVSE lett az első a SZAK előtt, így a vasutasok mérkőzhettek a csabai alosztály győztesével a Déli kerület bajnoki címéért. Ezt a Csabai AK nyerte 2:0 arányban, jogot szerezve a vidéki bajnokok közötti indulásra. Ott azonban ismét a Szombathelyi AK diadalmaskodott.
A nemzetközi porondon viszont továbbra is nagyszerűen szerepeltek Soltiék!
1924 őszén és 1925-ben sikeres jugoszláv túrát bonyolítottak le, ahol többek között Belgrádban, Zomborban, Szabadkán, Újvidéken és Zimonyban vitték diadalra a piros-fekete színeket!
Majd 1925-ben a SZAK képviselhette a magyar sportot a csehszlovák fővárosban.
1925. február 28-án, Prágában, a félelmetes hírű, sokszoros bajnok Slaviát kapta ellenfélül, amellyel a Walter Bensemann által kitűzött ezüstserlegért mérte össze erejét. S ha vesztes félként is kellett elhagynia a pályát, mégis elindítója volt a két ország közötti eredményes sportkapcsolatoknak...
Közben idehaza nagy fölénnyel nyerték az 1924-25. évi Déli kerület bajnokságát a Csabai AK és az SZVSE előtt.
Ezután látta vendégül az egyik legjobb bécsi I. osztályú csapatot, a Wacker SC-t, mellyel hatalmas küzdelem után 1:1 arányú döntetlenre végzett.
Az 1925–26. évi kerületi bajnokság Déli csoportjában szintén a SZAK diadalmaskodott.
E néhány év volt az immár 127 éves szegedi futball történetének a legelső aranykorszaka!
Ezek a szegedi játékosok sajnálhatták csak igazán, hogy az akkori MLSZ 1901-től 1926-ig kizárólag fővárosi csapatoknak szervezett I. osztályú labdarúgó-bajnokságot...
De egyre jobban erősödött az a követelés, hogy a vidéki együttesek is bekapcsolódjanak a központi bajnokságba!
Az 1924–25. és az 1925–26. évi kiírások szabályai is ennek megfelelően változtak...
Ekkor már ugyanis a központi bajnokság első két helyezettje (FTC, MTK) arra volt kötelezve, hogy a vidéki bajnokokkal is megküzdjön az országos bajnoki címért.
Érdekességként, íme a két utolsó magyar amatőr bajnokság végküzdelme:
1924–25. (Kieséses rendszerben):
FTC–Diósgyőr VTK 2:2, majd 2:1
Debreceni VSC–Soroksár 2:1
MTK–Pécsi BTC 5:0
Szombathelyi AK–Szegedi AK 4:0 (Fájó vereség...)
Elődöntő:
FTC–Szombathelyi AK 1:0
MTK–Debrecen 2:1
Döntő:
MTK–FTC 0-0, majd 4-1.
Országos bajnok: MTK
1925-26. (Kieséses rendszerben):
Szegedi AK–Szombathelyi AK 2:1 (Sikeres visszavágás a múlt évi vereségért!) Nagykanizsa–Debreceni VSC 5:3
Miskolci VSC–Szolnoki MÁV 6:2
Erőnyerő: FTC...
Elődöntő:
Miskolci VSC–Nagykanizsa 6:2
FTC–Szegedi AK 3:0
Az Üllői úti mérkőzésen - 6000 fanatikus hazai drukker előtt - a sokszoros bajnok Ferencváros biztosan szerezte meg a győzelmet, a döntőbe jutást jelentő gólokat Pataki, Mácsai és Kohut szerezték.
Így sajnos, a kedvezőtlen sorsolás ütötte el a szegedieket az országos bajnoki döntőbe jutástól...
Az már csak a kiírás furcsaságai közé tartozott, hogy miért a vidéki bajnokcsapatoknak kellett a fővárosi „nagyok” otthonába utazniuk...
Döntő:
FTC–Miskolci VSC 4:0 (Szintén az Üllői úton...)
Országos bajnok: FTC...
Tehát az országos bajnokságban először a legjobb nyolc között „vérzett el” a szegedi gárda, majd a legutolsó amatőr bajnokság elődöntőjében a későbbi bajnok Ferencvárostól szenvedett csak vereséget...
Eközben még egy országra szóló diadalt értek el Solti Mihályék.
A Corinthian-ezüstserlegről van szó, amely abban az időben a Magyar Kupa mellett labdarúgásunk legrangosabb vándordíjának számított!
Még 1906-ban az angol FC Corinthian Budapesten való túrázása alkalmából egy díszes ezüst kupát ajánlott fel a MAC-nak, amely azt az MLSZ-nek adta át.
Az MLSZ - még a Magyar Kupa előtt ! -az 1907-08-as idényben írta ki először legjobb csapatainknak kieséses rendszerben a díjat.
S bizony, 1925-ig kizárólag fővárosi klubok (FTC, BTC, Bp. Vasas) hódították el a patinás trófeát!
Mindezek után pedig 1925-ben a SZAK sorra győzte le riválisait, a Debreceni TE-t 9:0-ra, BTC-t l:0-ra, a Nemzeti SC-t 5:3-ra és végül a debreceni döntőben a Debreceni Vasutast 2:0-ra!!
Ezáltal a piros-fekete gárda az értékes vándordíj legelső vidéki védője lett!
S ez bizony, fölért egy Magyar Kupa-győzelemmel akkoriban, így a mai generációknak "lefordítva" az a legendás trófea egy manapság igencsak jól ismert "Liga Kupának" számított...
Visszatérve a két utolsó amatőr bajnokságra (1924/25 és 1925/26), a vidék ily módon történő bekapcsolódása sem hozta meg a kívánt kedvező hatást...
Ezért a vidéki labdarúgás örült talán a legjobban a magyarországi profizmus bevezetésének 1926 nyarán...
Ez az új, a hivatásos játékosok és kereskedelmi vállalatok formáját felvevő sportalakulati rendszer gyökeres változást hozott a vezetők, labdarúgók és a klubok életében.
A SZAK története is érdekes fejezettel bővült. A korábbi kiváló eredmények, a nagyszerűen összeforrott csapat lehetővé tette az országos bajnokság első osztályában való szereplést.
De a professzionista rendszer tekintélyes alaptőkét igényelt, így a SZAK-nál is egy gazdag mecénásra volt szükség. Mint mindig és mindenben, ezúttal is Bástyai Holtzer Tivadar - az egyik 1899-es SZAK-alapító - volt a bőkezű pártfogó.
Mindezekről és a "Szegedi Bástya FC SZAK" proficsapatának 1926-27-es élvonalbeli rajtjáról az 52 részes cikksorozatunk következő heti fejezetében olvashatnak majd a futballrajongók...
Vitos György (Folytatjuk!)
Forrás: Fotók: szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából...
Készült: 2026.06.22.
