120 futballévünk, 120 részben - archív fotóinkon (68.)

Éppen 120 részes szegedi futballtörténeti időutazásunk soron következő fejezeteiben a legújabb könyvem ( http://www.szeged1899.hu/news_listone.php?id=1729) 1980-as évekbeli hősei szólalnak meg Orosházi és Kutasi Lászlótól kezdve dr. Kováts Gáboron, a Kozma-testvéreken, majd Gruborovics Tiboron, Deák Ferencen át egészen a nemrég elhunytakig, Kun Lajosig ill. Szalai-Dzsínó Istvánig. Ezúttal egy olyan korábbi SZEOL AK-s edző-legendára emlékezünk, akit 1982 nyarától éveken át gyakran ünnepeltünk Szegeden (egyik ilyen fotónkon balról, míg a szerző a jobb szélen), de sajnos, már régóta, több, mint 30 éve nem lehet közöttünk: Kaszás Gábor...

Megdöbbentő tény, de immár több, mint 30 éve, hogy "derült égből villámcsapásként" tragikus autó-balesetben elhunyt az áldott emlékű Kaszás Gábor, az 1980-as évek legkiválóbb szegedi futballedzője...

"1990. február 21-én a Szeol AK élvonalbeli labdarúgócsapatának vezetőedzője, Kaszás Gábor Solt és Kecskemét között halálos közúti balesetet szenvedett. Még 43 éves sem volt... Korának egyik legtehetségesebb trénerére egykori szegedi pályaedzője, Szalai István ( sajnos, azóta már ő is elhunyt..., A szerk.), Kozma Zoltán csapatkapitány, valamint Orosházi László emlékezik Kaszás Gáborra..."

Egyébként mindhárman belekerültek a "Szegedi Labdarúgók TOP 30-a című, idén kiadásra kerülő, sorrendben a 31. sportkötetembe is! http://www.szeged1899.hu/news_listone.php?id=1729

"Az elmúlt negyven (mostanra már ötven..., A szerk.)  esztendőben az 1983/84-es NB I-es évadban szerepelt a legjobban szegedi labdarúgócsapat. A SZEOL AK akkor a 9. helyen zárta a pontvadászatot. A Tisza-parti városban úgymond kötelező szombat délutáni program volt a kék-feketék mérkőzéseire járni... (S nem párezren, mint manapság a gyönyörű Szent Gellért Fórumba, hanem 15-20.000-en!!, A szerk.)

A szurkolók szerették, sőt, imádták a csapatot, a fővárosból érkezett edzőért, Kaszás Gáborért pedig valósággal rajongtak. Termetére célozva (163 centiméter) a „Kicsinek” becézett tréner 1982 nyarán érkezett a nagy hagyományokkal rendelkező klubhoz, és az első évben azonnal felvitte az együttest az élvonalba, a következőben 9. lett, a harmadik évében viszont kiesett a társaság. A gárda az élvonalból, Kaszás Gábor a Szegedtől, a várostól búcsúzott. Rossz szájízzel, mégis maradandót alkotva...."

A SZEOL AK legendás, 1983-84-es csapata, állnak balról: Dudás Tivadar (szakosztályvezető), Kozma Zoltán, dr. Kováts Gábor, Hornyák Béla (kapus), Szabó Gyula, Újhelyi István (kapus), Repka János, Szélpál László, Zádori Gyula (technikai vezető). Középen: Weitner János, Gőgitz József, Takó Ferenc, Kaszás Gábor (vezetőedző), Orosházi László, Csölle János, Kutasi László, Pádár János (gyúró).

Guggolnak balról: Szalai-Dzsínó István (pályaedző), Somogyi József, Gruborovics Tibor, Deák Ferenc, Segesvári Csaba, Tóth János, Pióker Sándor (gyúró).

 

– Ha akarnék sem tudnék rá rosszat mondani – emlékezett Szalai István, aki pályaedzőként segítette munkáját. – Természetesen ő volt a főnök, mégis mindig egyenlő partnerként kezelt, remekül kijöttünk egymással. Amikor elkerült Szegedről, hívott magával, örömmel mentem is volna, de aki ismer, az tudja rólam, hogy mekkora lokálpatrióta voltam, vagyok. Gabi nem sértődött meg, amikor megkapta a magyar utánpótlás-válogatottat, megint szólt, én pedig boldogan követtem. Korának egyik legtehetségesebb edzőjének számított, akinek szakértelmét még Mezey György és Mészöly Kálmán is elismerte. Tudott egy személyben zsarnok és a legjobb barát is lenni. A melóban nem ismert pardont, utána viszont együtt viccelődött játékosaival.

Amikor arra kértük „Dzsínót”, meséljen el egy közös sztorit, gondolkodás nélkül belekezdett:

– Kiadta a vezetőség, hogy a meccsek előtti estén kettőnknek el kell járnunk ellenőrizni a futballistákat. Emlékszem, Gruborovics Tibi volt a „célpont”... Bementünk a lakásba, erre mit látunk?! Annak ellenére, hogy a szertáros feladata volt, Grubó hazavitte, és otthont pucolta a focicsukáját... Gabi felém fordulva odasúgta a fülembe: „Na, húzzunk innen, nem megyünk mi sehová, csak égetjük magunkat”....

A SZEOL AK kiváló középpályása (aki később a Mórahalom edzőjeként is eredményesen dolgozott), Orosházi László büszke volt, hogy Kaszás Gábor játékosa lehetett...

– Fiatal edzőként, 35 évesen került Szegedre – mesélte Oros. – Emlékszem, elmentünk Csongrádra edzőtáborozni, elővette tábláját, és elmagyarázta, milyen játékot akar velünk megtaníttatni. Akkor már hat esztendőt lehúztam az élvonalban, de még életemben nem hallottam ilyesmit... Hihetetlen nagy stratéga volt, a kisujjában volt a szakma!! Mi, játékosok persze sokat hőbörögtünk, nagy háborúkat vívtunk vele. Érdekes, mindig neki volt igaza... Bárcsak jobban hallgattunk volna rá, nagyobb sikereket is elérhettünk volna!! Szakmaiságban megelőzte korát, motivált volt, fegyelmet tartott, a focival kelt, azzal feküdt!! A sírás kerülgetett, amikor értesültem a haláláról. Amikor az újszegedi sportcsarnokban az emlékére rendezett torna utáni vacsorán szemben ültem három gyermekével, Gáborral, Krisztiánnal és Péterrel, majd megszakadt a szívem...

A SZEOL AK csapatkapitánya akkoriban Kozma Zoltán volt. Annak ellenére, hogy a sikerekben igencsak bővelkedő pályafutása alatt számtalan kiváló edzővel dolgozott, Kaszás Gábort közülük is kiemelkedőnek tartja...

– A munka megszállottja volt, képezte magát, a nyolcvanas években saját pénzén külföldi csapatok edzéseit látogatta, vb-re utazott, és csak jegyzetelt, jegyzetelt… – emlékezett rá az egykori cséká. – Pompás képességekkel megáldott szakember volt, aki barátként tekintett játékosaira, és ez emiatt fordítva is működött. Könnyen szót értettünk egymással, ebben nyilván a csekély korkülönbség is segített. Ha megérdemeltük, mindig kiállt értünk, a vezetőinkkel szemben is, emlékszem, hiába győztük le telt ház előtt az Újpestet, a Vasast, a bajnok Rába ETO-t, az UEFA Kupa-döntős Videotont, a 8 válogatottal felálló Bp. Honvédot, s szerepeltünk jól, a többi csapathoz képest rosszul kerestünk... Ő bizony, odacsapott az asztalra!!  Az a típus volt... Bárcsak élne még a Kicsi…

Hááát, ezek után már nem is olyan egyértelmű az az előző részben leközölt Grubó-nyilatkozat, miszerint:"

- Az 1983–84-es szezon nagyon összejött, a következőben majdnem ugyanazzal a kerettel kizúgtunk... Átestünk a ló másik oldalára, Kaszás Gábor még rátett az edzésekre, azt hitte, így tudjuk majd tartani a formánkat... Több helyen előfordul az ilyesmi, az edző túlságosan belelkesedik... "

De hát ez a legszebb a világ legnépszerűbb sportágában, a futballban: egyazon témáról többen (még szakemberek és közvetlen főszereplők, a játékosok is) max. eltérő véleményekkel, homlokegyenest eltérő megállapításokkal tudnak előrukkolni!

Nem beszélve a fanatikus drukkerek ezreiről, de az már egy másik történet. Legközelebb Deák Ferenc, a népszerű Deka szegedi életútjáról olvashatunk érdekes sztorikat...

Vitos György

(Folytatjuk!)

Forrás: Fotók: szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából
Készült: 2021.07.11.