120 futballévünk, 120 részben - archív fotóinkon (66.)

Éppen 120 részes szegedi futballtörténeti időutazásunk soron következő fejezeteiben a legújabb könyvem ( http://www.szeged1899.hu/news_listone.php?id=1729) 1980-as évekbeli hősei szólalnak meg Orosházi és Kutasi Lászlótól kezdve dr. Kováts Gáboron, a Kozma-testvéreken (címlapfotónkon a szerző mellett Kozma György és Kozma Zoltán), majd Gruborovics Tiboron, Deák Ferencen át egészen a nemrég elhunytakig, Kun Lajosig ill. Szalai-Dzsínó Istvánig. Ezúttal egy olyan korábbi SZEOL AK-s legenda tárja elénk őszinte véleményét, aki a Kozma -testvérek elmondása szerint a "legnagyobb csibész volt": Kozma III. Zoltán...

S bizony, ugyancsak sporttörténeti tény, hogy a "legnagyobb csibész" volt az, aki a Kozma-testvérek közül a legtöbbet játszhatott a Szeged NB I-es csapataiban!

Kozma III. Zoltán (természetesen ő is ott volt a City Cafés könyv-dedikációnkon, melyet a fenti fotónk is egyértelműen bizonyít!) neve még manapság is fogalom az egykori SZEOL AK-s legendáink közül… Tény, hogy örökké hálásak lehetnek azok a tapasztaltabb Tisza-parti drukkerek, akik még látták őt ill. kiválóbbnál kiválóbb társait a szegedi NB I-es csapatokban játszani!

Róluk, így Kozma Zoliról is rengeteg interjú készült, ezúttal egy szülinapi beszélgetésből (is) idézünk:

Kozma, a legendás tápéi hármas…

(Részletek Mádi József 2015. február 27-i írásából)

Hatvanéves volt hétfőn a SZEAC, a SZEOL AK és a SZEOL-Délép SE egykori középhátvédje, Kozma Zoltán, aki az NB I-ről, az osztályok közötti liftezésről, Szegedről és Tápéról, az eligazolásáról és a tanítványokról is beszélt születésnapos írásunkban….

Kozma Zoltán 1955. február 23-án született Szegeden. A szegedi klubokban több mint 200 mérkőzést játszott az NB I-ben 1974 és 1986 között. Négy gyermeke van: Renáta 34, Zoltán 20, Roland 13, Tamás 8 éves, utóbbi kettő a SZEOL SC igazolt labdarúgója. Volt edző az NB III-ban játszott   Kiskundorozsmán és Tápén, illetve többek között Domaszéken is, valamint ifjúsági csapatoknál.

Ha a három fiútestvér közül a két nagyobb futballozik, akkor vajon milyen sportágat választ a legkisebb?! Nem húzunk meglepőt a megoldással: a labdarúgást!  Kozma Zoltán sorsa hamar eldőlt, hiszen a bátyjai, Mihály és György mellett az édesapa, idősebb Kozma Mihály volt az, aki a futball szeretetét a gyerekekbe nevelte...

– A két bátyámnak szedtem a labdát, sőt néha még aranytartalék is voltam. Két házra laktunk és most is lakom a tápéi pályától, mondhatom, hogy itt nőttem fel…

- Akkor még nem volt kerítés a pálya körül, de az öltözőépület nagyjából ebben a formában már állt – mutatott körbe a Budai Nagy Antal utcai létesítményben Kozma Zoltán, aki immár elmúlt 60 éves…

Ahogy az annak idején megszokott volt, az iskolacsapatban szerepelt a három Kozma, így Kozma III is – a római szám azt jelentette, hogy nem Zoltánból volt három, hanem Zoltán volt a harmadik Kozma…

- Emlékezetes volt az 1966-os Pajtás-kupa, amelyen az országból ezernél is több gyerekcsapat indult. A tápéi iskola színeiben bejutottunk a csillebérci országos döntőbe, ahol végül a hatodik helyet szereztük meg. Ezzel indult a futballpályafutásom. Később voltam ifjúsági válogatott, és a magyar ligaválogatottal eljuthattam Olaszországba, Bariba. Ez akkoriban nagy szó volt... – vélte Kozma Zoltán.

A legendás 3-asnak – ezt a számot viselte – pályafutása kizárólag szegedi állomásokból állt…

– 1968-ban lettem igazolt játékos a SZEAC-ban, és később is szegedi csapatban futballoztam. Megéltem a hetvenes, nyolcvanas évek ingázásait az NB I és az NB II között, és ha jól számoltam, háromszor jutottam fel és háromszor estem ki a szegedi csapatokkal… Az első meccsem?! Örökké emlékezetes... 19 évesen, 1974-ben a soroksári Egyetértés ellen léphettem pályára először az NB I-ben, mint jobbhátvéd. Kikaptunk, én pedig egy gyönyörű öngólt lőttem: haza akartam adni, de a kapusunk megdermedt... Nem ezért, de végül bekerültem az országos napilapban a forduló válogatottjába, igaz, a bajnokság végén kiestünk… – emlékezett Kozma Zoltán.

A folytatás közel 200 NB I-es meccset jelentett az előtte álló első osztályú idényekben – kizárólag szegedi színekben!

– Két emlékezetes momentumot emelnék ki: az egyik az 1986-os Magyar Kupa-elődöntő, amelyet a Felső Tisza-parti stadion egykori salakosán (!!) ötezer néző előtt játszottunk, és 3–0-ra kikaptunk a későbbi kupagyőztes Vasastól… A másik, az 1983–84-es NB I-es menetelésünk, amelyben szegény Kaszás Gabival (aki később 1990 februárjában hunyt el tragikus autóbalesetben…) élvonalbeli újoncként a 9. helyen zártunk! Kun Lajos volt a házi gólkirály 11 góllal, mögötte pedig én jöttem középhátvédként 9 találattal. Mondjuk ebből hetet 11-esből szereztem, de azokat is be kell lőni… – emlékezett vissza Kozma.

Kozma Zoltán a tápéi öltözőnél és az MK-elődöntős szegedi csapat fotójával ill. a saját mezével. (Fotók: Karnok Csaba/Délmagyarország)

Nem volt sűrűn sérült vagy eltiltott, a játékát középhátvéd létére nem a keménység, hanem az elegancia jellemezte…

– A kiváló szegedi sportújságíró, Bagaméry Laci (nemrég hunyt el ő is, A szerk.) mondta rólam: a játékom Franz Beckenbauert idézi. Nem vitatkoztam vele… Védő létemre valóban sokat és jól kapcsolódtam be a támadásokba, mentem előre, ahogy a német sztár, a Kaisernek, a Császárnak nevezett játékos is, és ez újdonság volt akkoriban, de tetszett – jegyezte meg.

A szegedi éveket még két izsáki levezető követte, majd több Csongrád megyei csapat kispadján is kikötött a legkisebb Kozma...

– Hála istennek azt csinálhattam, amit szerettem! S így 18 évig futballozhattam. Két szívfájdalmam volt: az egyik, hogy nem játszhattam a fivéreimmel egyszerre egy csapatban... A másik pedig… hogy nem igazolhattam el sehova. Pedig keresett a Bp. Honvéd, a Fradi, a Győr, a Tatabánya, Zalaegerszegen már a lakást is kinéztük, ám sehogy sem jött össze, hogy máshol is kipróbáljam magam… Mindezt azonban kárpótolja, hogy ha Tápén elindulok, sokan rám köszönnek, sőt egykori játékosaim jönnek át az utca másik feléről, és üdvözölnek, ha meglátnak. Tisztelnek… – tette hozzá végül a születésnapos Kozma Zoltán.”- zárult az akkori interjú.

S bizony, e sorok írója is megerősítheti a fentieket!

A Felső Tisza-parti stadion búcsúztatóján – 2019 nyarán – nagyon sok fanatikus szurkolóval találkoztam és amikor a régebbi kedvencekről kérdeztem őket: szinte kivétel nélkül valamennyiük megemlítette Kozma Zoltán nevét is, a legendás Kozma III-at!!

Aki természetesen akkor is, a mély érzelmektől sem mentes „stadion-búcsún” is ott volt velünk késő estig... Így aki csak tehette, barátságosan hátba veregette és megölelte az egykori legendás Tisza-parti középhátvédet!

Forrás: Fotók: délmagyar.hu, szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából
Készült: 2021.06.16.