120 futballévünk, 120 részben - archív fotóinkon (34.)

Az országos szinten is példátlan 120 részes szegedi futballtörténeti cikksorozatunk előző, 33. fejezetében megírtam: 1958-59-től a legendás hírű SZEAC (címlapfotónkon!) igazi siker-évtizedének lehettek az akkori fanatikus drukkerek szemtanúi - tíz éven át a nemrég szégyenszemre ledózerolt Felső Tisza-parti stadion parádés meccsein, számtalan 20-25 ezres, sőt, még 30.000-es (!!!) nézőszámokkal is fűszerezve...

A SZEAC NB I-es aranycsapata! Állnak balról: Gyarmati-Gyurcsó János vezetőedző, Portörő Gábor, Nemes István, Benák András, Zallár Andor, Szabó Miklós, Kertes Mihály szakosztályvezető. Guggolnak balról: Vass István, Baráth János, Hajós Imre, Mészáros Károly(kapus), Reményik László és Boros László.

Mai fiatalabb generációk és "Kapicson felnőtt " ultrák, figyelem! Ekkora nézőszámok kereken  négy(!!) Szent Gellért Fórumot töltenének meg színültig. Manapság meg annak is lelkesen "tapsikolnak" a szegedi lakáj-médiák, ha véletlenül elérik a 3-4 ezres "tömeget" - az országunk 3. legnagyobb városához teljességgel méltatlan 2000-2500-as átlagok mellett...

De térjünk vissza a "kapicsos fociról" az igazi szegedi futballhoz, amikor még  15-20 ezer fanatikus drukker járt átlagban az NB I-es meccsekre!

Az NB I-ből váratlanul kiesett SZEAC csapatánál egy lényegesnek mondható változás történt. Az új vezetőedző, Gyarmati (Gyurcsó) János, az ugyancsak jól csengő Szeged FC egykori kiváló válogatott játékosa lett! (Akkoriban még "házon belül", a korábbi szegedi legendákkal tudták eredményesen megoldani az edzőváltások problémáit és nem kellett Szlovéniától Portugáliáig vagy Romániától Szerbiáig "idetoborozni" horribilis fizetésekért a névtelen zsoldosokat..., A szerk.)

A "szokásos szegedi vérveszteség" pedig az volt, hogy Gilicz István (fotónkon), a szegediek válogatott balösszekötője a Bp. Honvédhoz igazolt...

Ennek ellenére a csapat ereje azt sejtette, hogy újra biztosan jutnak vissza az élvonalba!

Holott bemutatkozásuk vereséggel kezdődött az NB II Keleti csoportjában… A bajnoki rajt ugyanis a legnagyobb rivális, a Debreceni VSC otthonába szólította a Mészáros - Benák, Portörő, Gát - Janka, Zallár - Polyvás Dániel, Baráth, Hajós, Török, Nyári Tibor összeállítású szegedieket.

A régi Nagyerdei-stadionban közel 10.000 néző előtt (igaz, ez "csak" NB II-es rangadó volt...) lejátszott találkozót a hazaiak nyerték a Vasasból visszaigazolt Teleki Gyula (a későbbi kiváló Loki-tréner) tizenegyesből szerzett góljával 1:0-ra.

De ezt követően már csak nagyon nehezen találtak legyőzőre a bajnoki szezonban Hajós Imréék. A Szolnoki MÁV kétvállra fektetése után Kecskeméten is hatalmas sikert arattak, az ugyancsak bajnoki címre törő hazai gárda 5:1 arányú „legázolásával”!

Akkoriban már kezdett teljességgel kialakulni - Gyarmati-Gyurcsó János hozzáértő kezei alatt - egy olyan "alapcsapat", melyre bátran jöhetett a "felépítmény": a Mészáros – Benák, Portörő, Vass (Kürtösi) – Baráth, Zallár – Szabó (Polyvás), Nemes (Reményik), Hajós, Rábay, Nyári(Boros) összeállítású Tisza-parti gárda sorra aratta imponálóan magabiztos győzelmeit, s a 6. fordulótól kezdve - 24 fordulón keresztül... - többet senkinek sem adta át az első helyet!!

Legnagyobb arányú idegenbeli sikerüket Budapesten, a BKV Előre ellen érték el Portörőék (6:1), míg a "szegedi oroszlánbarlangban", a legendás Felső Tisza-parti stadionban lejátszott 15 bajnokiból  - most kapaszkodjatok meg "Kapicsékon felnőtt" szegedi Ultrák és lakájmédiák!! - 15-öt nyertek (!!), 41-4-es összesített gólkülönbséggel!!

A hazai gólcsúcs a Ceglédi VSE ellen született meg, hiszen Hajósék 9:0-ra lépték le az akkoriban még NB II-ben vitézkedő ceglédi vasutascsapatot!

Ezek után az NB II Keleti csoportjának végeredménye így alakult:

Egy korabeli évkönyv így jellemezte a felkerülő együttest: „Nagy fölénnyel nyerték az NB II-es bajnokságot, s kerültek vissza ismét az NB 1-be! A csapat képes arra, hogy a következő évben a legjobbak között is a középmezőnybe verekedje magát. Mészáros Károly válogatott nívójú kapus. A hátvédek közül Különösen Portörő Gábor a szegediek kedvence. Benák András és Vass István is kiváló játékosok. Baráth-Zallár: nagyra hivatott fedezetpár! A csatársorban különösen Hajósnak van nagy tekintélye. Parádés góljait már ismerik az egész országban. Gyarmati (Gyurcsó) János, az NDK-ból hazatért kitűnő edző készíti fel a csapatot az NB l-re.”

S valóban, ettől kezdve közel egy évtizedig a szegedi labdarúgás újabb parádés korszaka következett!

Az 1959–60-as szezonban kezdődött meg a SZEAC NB l-es sikersorozata...

Vitos György

(Folytatjuk!)

Forrás: Fotók: szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából
Készült: 2020.06.24.