120 futballévünk, 120 részben - archív fotóinkon (33.)

Az országos szinten is példátlan 120 részes szegedi futballtörténeti cikksorozatunk előző, 32. fejezetében megírtam: az 1957. évi NB I 12-es mezőnyében a - Szegedi Honvéd, majd a Szegedi Haladás  hivatalos jogutódjainak számító -, de még manapság is legendás hírű Szegedi EAC (a címlapfotónkon látható válogatott Gilicz István vezérletével!) a világsztárjait elveszítő Bp. Honvédot és a Szombathelyi Haladást is megelőzve a 10. helyen végzett! Mivel a bajnokság - a  magyar forradalom kitörése miatt -  félbeszakadt, így a Tisza-partiak tovább folytathatták az újabb pontvadászatot és az 1957-58. évi NB I volt Szeged mindenkori első számú labdarúgó-csapatának a jubileumi 30. idénye a legjobbak között...

Már az egyfordulós bajnokságban is kitűnt: a SZEAC otthonában rendkívül balszerencsésen szerepelt....

Sajnos, 1957 őszén a fenti kijelentést még inkább megerősítették a szegediek. Hét mérkőzést vívtak ekkor odahaza és csak a Bp. Honvéd meg a Csepel ellen bírtak keserves döntetleneket kiharcolni. Az MTK, az Újpest, a Tatabánya, a Pécs és a Salgótarjáni BTC mindkét pontot elvitte a Tisza-parti városból, többnyire az utolsó percekben lőtt gólokkal...

Ilyen gyenge hazai szereplésre az 1926-27. évi első profi bajnokság óta nem volt példa! Hiába értek el akkoriban idegenben sikereket az akkori kék-fehérek (Komló ellen 1:0, FTC ellen 1:1, Szombathely ellen 1:1, Diósgyőr ellen 3:3), a hazai negatív szereplést ezzel sem lehetett kiegyensúlyozni...

Olyannyira nem, hogy fél szezon után a SZEAC már "kiesésre volt ítélve"...

Az őszi végeredmény az „alsóházban” így festett: 11. Csepel 10, 12. Pécs 10, 13. Szeged 7, 14. Komló 5 ponttal. Súlyosbította a helyzetet, hogy az NB II átszervezése folytán 1958 tavaszára a bajnokságban három NB l-esnek kellett búcsúznia... 14-ből háromnak!

A tavaszi idénynyitó sem hozott változást, hiszen a salgótarjáni vereség után a Diósgyőrt hazai pályán sem tudták legyőzni (1:1). Ezek után felszabadultan játszhattak a szegediek, mivel a bennmaradást jelentő 11. helytől már 6 ponttal voltak leszakadva. Ennek tudható be, hogy a bajnoki címre aspiráló Bp. Honvédet Kispesten, nyolcgólos meccsen alaposan megszorították Hajósék (3:5), majd Újpesten - 1953 és 1957 után -  harmadszor is bravúros győzelmet arattak!

Újpesti Dózsa - SZEAC  0:1 (0:0) !!

Megyeri úti stadion, 18.000 néző (!),        Vezette: Harangozó.

Bizony, ez is sporttörténeti tény: 1958. március 29-én a Mészáros – Benák, Portörő, Vass – Baráth, Janka – Polyvás, Rábay, Hajós, Gilicz, Nyári összeállítású csapat 0:0-ás félidő után 1:0-ra verte Budapesten az Ú. Dózsát! A győztes gólt a második félidőben Hajós Imre szerezte - négy perccel a lefújás előtt...

A dátum azért is érdekes, mert ettől számítva az 1999-2000. évi legutolsó élvonalbeli idényünkig pontosan 20 bajnokit vívtak Újpesten a szegediek, s a mérleg elszomorító: 20 vereség, a gólkülönbség 79-12 (!) az újpestiek javára...

De az újpesti győzelem sem hozott változást a csapat életében, újabb pontvesztések és vereségek követték egymást. A 19. fordulóban például az utolsó helyezett Komlót sem tudták legyőzni Szegeden (1:1). Ezt követően a svédországi világbajnokság miatt közel három hónapos szünet következett, s akkoriban a szegediek már az NB Il-re készülhettek – új edző irányításával. Polyák Gyulát ugyanis Nagy Antal váltotta fel, de az állandó edzőváltozások inkább ártottak, mint használtak a csapatnak... (Persze, ezek a mai "kapicsos évtized 18-20 kirúgott edzőjének" a poros nyomába sem értek...A szerk.)

Az 1958-as svédországi vb után folytatódtak a bajnoki küzdelmek, s a szegedieket még a Komló is megelőzte, így az utolsó helyen végeztek. Ezzel tovább bővült azoknak a dátumoknak a száma, amelyek Szeged NB l-es csapatainak a kiesését jelzik: 1930-31, 1942-43, 1948-49, 1951, 1954 és most 1957-58...

Az utolsó három helyére az NB II csoportbajnokai (Győri ETO, BVSC, Miskolci VSC) kerültek.

Az évad gólkirálya holtversenyben Molnár János (MTK) és Friedmanszky Zoltán (FTC) lett 16-16 góllal. A SZEAC legeredményesebb csatára az 1957-58-as bajnokságban bemutatkozó - a másik archív fotónkon látható - Hajós Imre (balról az ötödik!) volt 8 góllal, aki ezzel a góllövőlista 15. helyén végzett.

A SZEAC egyik legendás élvonalbeli csapata. Állnak, balról: Orczifalvi István vezetőedző, Polyvás Dániel, Szabó Miklós., Dezsőfi Ferenc, Hajós Imre, Nemes István, Kővári András, Sándor Zoltán. Guggolnak balról: Reményik László, Kürtősi László, Mészáros Károly (kapus) és Gilicz István, a Bp. Honvédból később visszatért válogatott szegedi csatár!

A kiesés ellenére örvendetes tény volt, hogy ismét szerepelt szegedi játékos a nemzeti 11-ben!

A címlap- ill. csapatfotónkon  egyaránt látható Gilicz István, a SZEAC balösszekötője 1957. június 12-én Oslóban, a Norvégia elleni VB-selejtezőn (1:2), majd négy nappal később Stockholmban, Svédország válogatottja ellen (0:0) lépett pályára. Gilicz összesen háromszor volt válogatott, de a svédek elleni 1959-es találkozón már mint a Bp. Honvéd játékosa szerepelt. Majd visszatért Szegedre, tovább szaporítván az itteni góljait!

Egy érdekesség: Gilicz volt a 15. olyan labdarúgó, aki  közvetlenül szegedi csapatból került az országos válogatottba! Ebből 14 játékos a mai Szeged jogelődjeiben (Bástya, SZAK, Szeged FC, SZEAC), míg egy labdarúgó a Szegedi VSE-ben szerepelt.

Íme időrendben a patinás nevekből álló névsor:

Solti I. István (SZAK) 1922-23. 2-szeres válogatott;

Wéber Lajos (Sz. Bástya) 1925-28. 6-szoros v. (más klubban is szerepelt);

Tóth Jenő (Sz. Bástya) 1926. 1-szeres v.;

Beneda (Benedek) István (Sz. Bástya) 1927-29. 3-szoros v. (más klubból is);

Emődi (Emmerling) Rezső (Sz. Bástya) 1929. 1-szeres v.;

Korányi I. Lajos (Sz. Bástya) 1929-41. 40-szeres v. (más klubban is szerepelt;

Korányi II. Mátyás (Szeged FC) 1932-35. 4-szeres v.;

Pálinkás József (Szeged FC) 1935-36. 5-szörös v.;

Gyarmati (Gyurcsó) János (Szeged FC) 1937-38. 3-szoros v.;

Baróti Lajos (Szeged FC) 1939-41. 2-szeres v.;

Nagy Antal (Szeged FC) 1939. 1-szeres v.;

Tóth György (Szeged FC) 1939-48. 15-szörös v. (más klubokban is);

Tihanyi II. (Till) András (SZVSE) 1942. 1-szeres v.;

Sipos I. István (Szegedi Honvéd) 1953. 1-szeres v.;

Gilicz István (Szegedi EAC) 1957-59. 3-szoros válogatott.

A 16. szegedi klubból kikerülő "A"-válogatott labdarúgó sajnos, még mindig várat magára, mivel 1957 óta a Szeged nem adhatott  direkt módon játékost a nemzeti 11-be...

Kizárólag úgy, hogy időről időre elszipkázták legjobbjait a pesti sztárcsapatok!!

A szegedi "B", olimpiai, ifjúsági ill. serdülő válogatottaknak viszont  se szeri, se száma, a bőséges tartalom miatt egy külön cikket érdemelnek majd az egykori Tisza-parti tehetségek és kiválóságok is!

S a 120 részes cikksorozatunk 33. fejezetének legnagyobb pozitívuma: az 1958-as kiesést nem követte összeomlás! Sőt, olyan fájdalmasan hosszú "NB I-es mosolyszünet" sem következett be, mint ami a legutóbbi 20(!!) szégyenteljes évünket, az ún. "halkópálgézás ill. ademkapicsos  korszakokat" fémjelezte...

1958-59-től ugyanis a SZEAC igazi siker-évtizedének lehettek az akkori fanatikus drukkerek szemtanúi - tíz éven át a szégyenszemre nemrég ledózerolt Felső Tisza-parti stadion parádés meccsein, számtalan 20-25 ezres, sőt, még 30.000-es nézőszámokkal is fűszerezve!!

Mai fiatalabb generációk és "Kapicson felnőtt " ultrák, figyelem! Ekkora nézőszámok kereken  négy(!!) Szent Gellért Fórumot töltenének meg színültig. Manapság meg annak is lelkesen "tapsikolnak" a szegedi lakáj-médiák, ha véletlenül elérik a 3-4 ezres "tömeget" - az országunk 3. legnagyobb városához teljességgel méltatlan 2000-2500-as átlagok mellett...

Vitos György

(Folytatjuk!)

Forrás: Fotók: szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából
Készült: 2020.06.14.