120 futballévünk, 120 részben - archív fotóinkon (26.)

Képzeletbeli - a több, mint 120 szegedi futballévünket felölelő - időutazásunk előző, 25. részében külön kihangsúlyoztuk: 69 éve két szegedi klub is elrajtolhatott az NB I akkor éppen 14 fős mezőnyében! Egy évvel később már csak a legendás hírű Szegedi Honvéd (címlapfotónkon) maradt az első osztályban, így most - folytatva a kronológiát - ezt az 1952-es élvonalbeli pontvadászatot vesszük górcső alá...

A Szeged sorrendben 25. - ergo jubileumi! - élvonalbeli idénye 1952-ben bravúros bennmaradással végződött, konkrétan az akkori NB I 14-es mezőnyében a 11. helyen végzett a Sz. Honvéd!

Ennek azonban érdekes előzményei is voltak... Az előző évadban kiharcolt 10. hely és az ezt követő Magyar Kupa-bronz után bizakodva vágott neki a Sz. Honvéd az újabb küzdelemsorozatnak.

Ráadásul a csapat összetétele az előző évihez képest alig változott, sőt az NB I-től elbúcsúzott Petőfi (az egykori SZAK) gólerős csatárának, Csáki Bélának a leigazolása határozott erősödést jelentett a csatársor számára!

A február 24-i bajnoki rajt a Dózsa-stadionba szólította a honvédeket. A Palotai – Sípos, Mednyánszky, Kovács – Rábay, Baráth – Csáki, Cziráki, Rózsavölgyi, Kotász, Nyári összetételű csapat értékes, 2:2 arányú döntetlenre végzett a bajnokesélyes újpestiekkel! Az idény végére házi gólkirály Csáki Béla 2:0-ás újpesti vezetés után szépített, majd Kovács János a mérkőzés hajrájában kiegyenlített!

Ezt követően viszont elég hullámzó teljesítményt nyújtottak a szegediek. Az első 6 mérkőzésen 6 pontot szereztek és a tabella 7. helyén álltak.

Ebben az időszakban különösen a Buzánszkyval felálló Dorog elleni 3:0-ás győzelem érdemel említést, melyen a gólszerzőink - 10.000 fanatikus szegedi drukker legnagyobb örömére - Böjtös János, Cziráki József és - természetesen - Csáki Béla voltak!

Ezek után viszont erőteljes visszaesés következett, mivel a következő hat találkozó mindössze egyetlen pontot eredményezett számukra...

Ráadásul ezt a döntetlent idehaza 12.000 néző előtt a Ferencvárossal (akkor éppen a Kinizsivel...) szemben érték el a szegediek (az 1:1-es derbi hazai találatát Csáki Béla szerezte!), így 12 meccs után a 12. helyen álltak.

Az őszi rajt viszont jól sikerült. A honvédek ugyanis színvonalas, jó játékkal 2:2-es döntetlent értek el a Bp. Vasas ellen. A 8.000 néző előtt lejátszott találkozón Csáki Béla és Nyári Tibor góljaival már 2:0-ra vezettek a hazaiak, de a Vasas nem adta fel, és végül kiegyenlített!

Ezután két győzelem (Diósgyőr, PVSK) és három vereség (Dorog, Csepel, Győr) következett. Ekkor már az utolsó előtti, a 13. helyen álltak a Tisza-partiak. Ráadásul igen nehéz sorozat elé néztek…

Először a Szegedről elszármazott Sándor "Csikar", továbbá az ugyancsak világklasszis Hidegkúti, Palotás és Lantos vezérelte előző évi bajnokcsapat, a Bp. Bástya (ma MTK) volt az ellenfelük. A fővárosban megrendezett találkozón Csáki Béla szerzett vezetést a vendégeknek, majd Hidegkúti és Palotás góljaira a félidő utolsó percében Nyári Tibor válaszolt! Szünet után azonban a fővárosi játékvezető „ ocsmány percei” következtek: két perc alatt három(!!!) szegedi játékost küldött le a pályáról (Csáki Bélát, Nyári Tibort és Kotász Antalt), így ezzel el is dőlt a mérkőzés: "minő véletlen", de 5:2-re nyert a Bp. Bástya…

A 20. és a 21. fordulóban egymás után kétszer hazai pályán játszott a Szegedi Honvéd, de a megszerezhető négy pontból csak egyet tartott odahaza (Bp. Dózsa ellen 1:2, Bp. Postás ellen 1:1)...

Ezek után sokan már biztos kiesőnek könyvelték el a csapatot, de a játékosok abszolút nem adták fel!

Határtalan balszerencséjükre azonban a Bp. Vasassal (3:4) és a Bp. Honvéddal (2:3) szemben a játékidő utolsó percének utolsó másodperceiben kapott gólokkal veszítettek...

Elég megrázó, sőt, idegtépő idézetek a korabeli Népsportokból:

„3:3 után erősen rohamoznak a szegedi csatárok, szorongatják az otthonában játszó Bp. Vasas kapuját! A szegediek egymás után öt(!!) szögletet érnek el, de ezeket a Vasas egytől egyig kivédekezi. Az óramutató már az utolsó másodperceket jelzi, amikor ellentámadást vezet a Vasas: Illovszky Rudolf Berendihez játszik, aki 8 méterről a bal alsó sarokba lő: 4:3 a Bp. Vasas javára! A bíró véget vet a mérkőzésnek…”

Egy hét múlva pedig a 23. fordulóban:

„Puskás és Kocsis góljaira a szegedi Csáki Béla kettővel válaszolt! Már-már úgy látszik, ennyi marad az eredmény, amikor a lefújás előtti másodpercekben nagy kavarodás támad a szegediek kapuja előtt, a labda Budai II. elé pattan. A válogatott jobbszélső mintegy 12 méterről, laposan a hálóba lő: 3:2 a Bp. Honvéd javára.”

Ilyen határtalan balszerencse-sorozat után feltehetően minden csapat a padlóra került volna... De a Szegedi Honvéd kivételt jelentett!

Először Szombathelyen győztek l:0-ra (góllövő Csáki Béla!), majd az utolsó előtti fordulóban a Salgótarjánt „gázolták le” 5:1 arányban (Gólszerzőink: Cziráki 2, Böjtös, Rózsavölgyi és Csáki)!

Az utolsó sípszó előtt így álltak: 12. Sz. Honvéd 17, 13. Diósgyőr 16, 14. Pécsi VSK 16 ponttal...

A Diósgyőr otthonában fogadta a Bp. Dózsát, a Pécsi VSK Csepelre utazott, míg a szegedieknek a Fradi Üllői úti „oroszlánbarlangjában” kellett pályára lépniük...

S íme az eredmények: Diósgyőr-Bp. Dózsa 0:7 (0:3), Csepel-PVSK 4:3 (2:1) és...

Bp. Kinizsi (FTC)-Sz. Honvéd 0:1 (0:0)!!

Üllői út, 18 ezer néző. Vezette: Balla

A győztes és egyben a bennmaradást jelentő gól története: „Szinte állandóan a szegediek támadnak és a 87. percben megszerzik a vezetést: Czirákit ugratják ki a védők között, a Kinizsi védelme ismét lesre akar játszani és leáll. A szegedi csatár kapura tör és 16 méterről az eléje futó Szabóba lő. A labda a kapusról bal felé pattan és a támadással együtt futó Rózsavölgyi Lajos 6 méterről az üres kapu közepébe vágja: 1:0 a Szeged javára!” Az Üllői úti oroszlánbarlangban!!!

Az idényzáró bravúros idegenbeli sikere is alátámasztja: a Szegedi Honvéd megérdemelten harcolta ki a bennmaradást! Ezzel Polyák Gyula vezető edző a játékosaival együtt hatalmas sikert vitt véghez. A délkerületi II. osztályból pár év alatt az NB I-be tornázták fel magukat és az élvonalban is gyökeret vertek! Ezért volt meglepő, hogy Polyák Gyula helyét 1953-tól Kalocsay Géza vette át…

A két utolsó (Diósgyőr, Pécsi VSK) helyére az osztályozók után a Dunaújváros és a Soroksár került. A gólkirály ismét Kocsis Sándor (Bp. Honvéd) lett 36 góllal.

A Szegedi Honvéd legeredményesebb csatára a 14 gólos Csáki Béla volt, s ezzel a góllövőlista 8. helyén végzett! Róla egyébként a következő részben egy igencsak megdöbbentő, szinte hihetetlen, de igaz történettel is szolgálunk...

Vitos György

(Folytatjuk!)

Forrás: Fotók: szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából
Készült: 2020.05.11.