120 futballévünk, 120 részben - archív fotóinkon (25.)

Képzeletbeli - a több, mint 120 szegedi futballévünket felölelő - időutazásunk előző, 24. részében külön kihangsúlyoztuk: 69 éve két szegedi klub is elrajtolhatott az NB I akkor éppen 14 fős mezőnyében! Ezúttal ezt az 1951-es pontvadászatot vesszük górcső alá - néhány emlékezetes összecsapás kiragadásával, köztük a legendás Felső Tisza-parti stadion (fotónkon) átadásának meccs-történetével...

Az 1951-es élvonalbeli rajt mindkét szegedi csapat számára nehéz ellenfeleket hozott...  A Szegedi Honvéd újonc gárdája Palotai – Vincze, Sipos, Kovács – Rábay, Fodor – Böjtös, Baráth, Rózsavölgyi, Cziráki, Forgács összeállításban fogadta a bajnok, Puskás "Öcsiék" által fémjelzett Bp. Honvédot és szenvedett tőlük 5:1 arányú vereséget.

Ugyanakkor a Sz. Petőfi - az egykori legendás SZAK együttese - Győrött, az ETO ellen kapott ki 6:1 arányban ezzel a csapattal: Varga – Benák, Hődör, Gyuris – Bánáti, Gyurik – Csáki, Ladányi, Kerekes, Bencsik, Király. A találkozót követően Nagy Antal edzőt ( a szegediek egykori válogatott balszélsőjét) Homyai-Hesser Tibor váltotta fel. Már az első vesztett mérkőzés után…

A második fordulóban, Újszegeden éppen egymás ellen találkoztak a szegediek és a helyi rangadó 2:2-es döntetlent hozott. Az annyira áhított győzelem mindkét együttesnél még váratott magára...

Aztán a legjobbkor vált valóra: 1951. április 1-jén és egyáltalán nem "áprilisi tréfaként"!

A Sz. Honvéd újonc gárdája az NB I 5. fordulóban, éppen április legelső napján szerezte meg "sporttörténelmi értékű győzelmét" - közel 10.000 szegedi fanatikus drukker legnagyobb örömére! - a Ferencváros (akkor Kinizsi néven szerepelt) 2:1 arányú két vállra fektetésével!

Érdekességként említhető, hogy a honvédek akkor - éppen 69 éve - vették birtokukba az új Felsővárosi pályát, az azóta már "szégyenszemre ledózerolt" legendás hírű Felső Tisza-parti stadiont (lenti fotónkon a 2019 nyári "stadion-búcsúztató" Érdi Zsoltékkal...)!

Íme az akkori újságcikk-részlet:

S ezt a csodálatos "stadion-ajándékot" szép győzelmekkel hálálták meg a továbbiakban is Polyák Gyula edző rendkívül lelkes tanítványai. A Kispéter, Dalnoki és a szegedi NB I-es csapattól elvitt Lakat Károly által fémjelzett zöld-fehérek legyőzése után az április 4-i, 6. majd az április 10-i, 7. fordulóban újabb bravúrokkal hívták fel magukra a figyelmet. Először az Illovszky Rudolffal, Lóránt Gyulával, Szilágyival felálló Bp. Vasast verték meg Cziráki József találatával l:0-ra a fővárosban, majd Szombathelyről is 2:0-ás győzelemmel távoztak! Ekkor hét forduló után, a győriekkel azonos pontszámmal, a tabella 4–5. helyén álltak a szegedi újoncok. Azután viszont visszaestek a honvédek, és a tavaszi szezont a 9. helyen zárták. Az alaposan meggyengített SZAK-utód, a Petőfi viszont a sereghajtó 14. helyen...

A szeptemberi, őszi évad mindkét együttes számára sikeresen kezdődött. A honvédek Rózsavölgyi Lajos és Korom Sándor góljaival a Diósgyőrt verték 2:l-re, míg a Petőfi Soroksáron szerzett értékes pontot (1:1, gólszerzőnk a későbbi legendás hírű szegedi gólgyáros, Csáki Béla!).

De ez sem segített az újszegedieknek, hiszen már tavasszal az NB I legbiztosabb kiesői voltak. Első győzelmüket is csak a 22.(!) találkozójukon szerezték, a sors iróniája, hogy éppen a helyi rivális, Szegedi Honvéd ellen…

Íme a mai Szeged két jogelődjének utolsó egymás elleni NB l-es mérkőzése:

Sz. Honvéd–Sz. Petőfi 0:2 (0:1). A Tisza-parti stadionban megrendezett találkozót több, mint 10.000(!!) néző látta, a Petőfi góljait Ladányi László és Király Árpád szerezték. A két együttes az alábbi összeállításban lépett pályára: Sz. Honvéd: Palotai – Sipos, Mednyánszky, Kovács – Vincze, Kotász – Böjtös, Baráth, Orbán (Rózsavölgyi), Cziráki, Teket II.

Sz. Petőfi: Cserhalmi – Benák, Szabó Lajos (a klubhűség egyik legnagyobb ikonja!), Hődör – Bánáti, Gyurik – Csáki, Ladányi, Csanádi, Kassai, Király. Az "örökös SZAK-isták" szerint ott végre kijött az igazság...

Majd egy hét múlva a Petőfi immár második győzelmét aratta, ezúttal az ex-szegedi Baróti Lajos által irányított Győri ETO-t verte 1:0 arányban! De ezzel el is lőtték összes puskaporukat Ladányiék, hiszen az utolsó helyen végeztek és 1948/49 után ismét az NB Il-be kerültek...

Ezt követően a SZAK (a kiesett Szegedi Petőfi, majd 1956 után ismét SZAK...) már sohasem jutott vissza a legmagasabb osztályba, a következő negyedszázad alatt az NB II-ben, az NB III-ban illetve a megyei bajnokság I. osztályában szerepelt a hajdan oly népszerű és sikert sikerre halmozó piros-fekete együttes...

Az 1977-es SZEOL-SZAK fúzió pedig azt jelentette, hogy a SZAK nagyszerű eredményeit a későbbi SZEOL AK, majd Szeged SC és az 1999-ig élt Szegedi EAC, emellett pedig a legutóbbi, 1999-2000-es NB I-es szegedi klub, a Szeged LC is, mint hivatalos jogutódok vitték tovább!

Ugyanakkor a Szegedi Honvéd újonc csapata a Petőfi elleni fiaskót követően a Soroksárral vívott kiesési rangadón értékes győzelmet aratott (3:2, a házi gólkirály, Cziráki József mesterhármasával!!))!

Így aztán három fordulóval a befejezés előtt eldőlt, hogy a honvédek a következő évadban is NB I-ben játszhatnak. Különösen a Szegeden megrendezett idényzárójuk érdemel említést. Az NB I 3. helyén végzett újpestieket - a tavaszi újpesti 2:2-es döntetlenjüket követően - ugyanis 2:l-re megverték a hazaiak! Rózsavölgyi Lajos és Cziráki József góljaival már az első félidőben eldőlt a mérkőzés, míg szünet után a világklasszis Szusza Ferenc átadásából Egresi szépített.

Az újonc szegedi honvédek tizedikként zártak, míg a gólkirály Kocsis Sándor (Bp. Honvéd) volt 30 góllal. A Szegedi Honvéd legeredményesebb góllövője Cziráki József lett 9 találattal, a Petőfi házi gólkirálya pedig a 7 találatos Király Árpád volt a 6 gólos Csáki Béla előtt.

Végezetül egy kupabravúr... A Magyar Népköztársasági Kupát – a mai Magyar Kupát –a II. világháború után 1951-ben írták ki először. De már a premieren a Szegedi Honvéd jóvoltából szép szegedi siker született! Íme az akkori útjuk: a Szegedi Dózsa ellen 7:0 (a 32-be jutásért), a Békéscsaba ellen 4:1 (a 16-ba kerülésért), a Bp. Postás ellen 2:1 (a legjobb 8 közé jutásért), a Csepel ellen 1:0 (az elődöntőbe kerülésért)! Az 1952 januári elődöntőben: Dorog (a későbbi olimpiai bajnok, majd vb-döntős Buzánszky Jenő csapata) - Szegedi Honvéd 4:2... A vereség ellenére az MNK-bronzot kiharcoló szegedi honvédekre egyáltalán nem lehetett panasz!

Csak összehasonlításként... Azóta mindössze három szegedi klub jutott a Magyar Kupa legjobb négy csapata közé: a SZEAC (1957-58-ban), az NB II-es (akkor ez harmadosztályt jelentett az NB I ill. NB I/B mögött!!) Szegedi VSE (1968-ban) és eddig utoljára a SZEOL-Délép SE (1985-86-ban)!

Valahogy az elmúlt két évtized "halkópálgézás" ill. "ademkapicsos korszakaiban" messze elkerülték Szegedet az ezt megelőző bajnoki ill. kupasikerek...

Vitos György

(Folytatjuk!)

Forrás: Fotók: szeged1899.hu, magyarfutball.hu, tempofradi.hu ill. a szerző magánarchívumából
Készült: 2020.05.04.