120 futballévünk, 120 részben - archív fotóinkon (24.)

Képzeletbeli - a több, mint 120 szegedi futballévünket felölelő - időutazásunkban már a múlt század ötvenes éveinek az elején járunk... Ott, ahol - a legutóbbi 20 év "halkópálgézás ill. ademkapicsos korszakaival szöges ellentétben - egymás után léptek színre az élvonalbeli szegedi csapatok! Az előző, a 23. résznél már jeleztem: "Bizony, 1951-ben - immár 69 esztendeje! - az NB I 14-es mezőnyében egyszerre két szegedi gárdát is találhattunk: a SZAK-ból és SzSzMTE-ből ismételten "átnevezett" Szegedi Petőfit illetve az újonc Szegedi Honvédot!"  Ráadásként a harmincas-negyvenes évek kiváló szegedi labdarúgójának, a válogatott balszélső, Nagy Antal (archív fotónkon a világklasszis szegedi kapus, az ugyancsak válogatott Tóth György mellett jobbról!) sokunkat megdöbbentő visszaemlékezésével fűszerezve...

Az 1951-es esztendő - pláne, mai szemmel nézve - különleges találkozást jelentett, mivel a későbbi legendás SZEOL AK (nem tévesztendő össze a Tisza Volánból "halkósan, nem kevés mozaikszavas inszinuációval átalakított" mai szeolosokkal..., A szerk.), majd Szeged SC és FC két korábbi - hivatalos alapszabályba is foglalt - jogelődje került szembe egymással, ráadásul rögtön egy NB I-es bajnoki szezonban! De ez már megintcsak egy újabb érdekes, mellesleg fölöttébb tanulságos szegedi futball-fejezethez tartozik…

Ráadásként a harmincas-negyvenes évek kiváló szegedi labdarúgójának, a válogatott balszélső, Nagy Antal (címlap-fotónkon az ugyancsak válogatott Tóth György mellett jobbról!) sokunkat megdöbbentő visszaemlékezésével fűszerezve...

A mai fiatalabb, "interneten-okostelefonon felcseperedett generációknak" szinte hihetetlenül, úgymond "kínaiul" hangzik, hogy Szegednek 51(!!) élvonalbeli szereplés mellett két szezonban is két-két csapata játszhatott egyszerre az élvonalban...

Pláne azok után, hogy az elmúlt negyedszázad alatt mindössze kétszer (1990-91, 1999-2000) volt NB I-es labdarúgó-csapata az ország 3. (...) legnagyobb városának!!

Bizony, 1951-ben - éppen 69 éve... - az NB I 14-es mezőnyében egyszerre két szegedi csapatot is találhattunk: a SZAK-ból és SzSzMTE-ből "átnevezett" Szegedi Petőfit illetve az újonc Szegedi Honvédot (lenti csapatfotónkon!)!

Az az év tehát mai szemmel nézve érdekes, sőt, egyedülálló találkozást is jelentett, mivel a későbbi SZEOL AK, majd Szeged SC és a '90-es évekbeli Szeged FC két korábbi jogelődje került szembe egymással, ráadásul egy NB I-es bajnoki szezonban!


Külön kuriózum, hogy az újonc Sz. Honvéd szerepelt jobban (10.-ként végeztek), míg a SZAK, ezúttal már Petőfi néven - anyagilag és a kommunisták szemében erkölcsileg is ellehetetlenítve... - 14. helyezettként kiesett.

Minderről így vallott az egykori válogatott és legendás szegedi balszélső, Nagy Antal e sorok írójának a Tiszavirág vendéglőben - nem sokkal a halála előtt:

- Az 50-es évek elején tanúi lehettünk egy óriási múltú, 1899-ben alapított Klub kivégzésének és előtte hosszú kivéreztetésének...- kezdte visszaemlékezését Nagy Antal, majd így folytatta - Szeged mindig is szálka volt a Rákosi-, késöbb a Kádár-rendszer szemében... Sokan a komcsik közül egyszerűen nem tudták elviselni, hogy a "bűnös Tisza-parti város" rendre a kommunista eszmék legnagyobb támadója volt (lásd 1919-es Tanácsköztársaság utáni helyzet, majd a Horthy-korszak negyvenes évei...), ez a gyűlölet a tömegeket leginkább érdeklő futballnál sem hiányozhatott, sőt! Az Európa-hírű Szeged FC, majd a SZAK az 50-es évek elején komolyabb támasz híján már csak egy romos házhoz hasonlított...és jöttek az erőszakos névváltoztatások, mert sajnos, mindent irtani kellett, ami a harmincas-negyvenes évek szellemiségét, értékeit képviselte... S a komcsik irtották is kegyetlenül: a SZAK-ból SZSZMTE ( "Szegedi Szikra Munkás Torna Egylet"...), majd 1956-ig Petőfi lett, az egykori NB I-ben is bronzérmes, sokszoros 4. helyezett csapatunkból pedig semmi nem maradt... Persze, ekkora várost nem lehetett NB I-es gárda nélkül hagyni, így jött a mesterségesen kialakított kommunista csapat, a Szegedi Honvéd SE... A tömeges és gátlástalan behívásokkal a nulláról indulva lettek három év alatt NBI-esek... Mármint a Szegedi Honvéd!! Mi, tősgyökeres SZAK-isták meg szégyenszemre a másod-, később a harmadosztályban tengődtünk - a kiugrás legcsekélyebb reménye nélkül... Nem véletlen hát hogy Rákosi Mátyásék miért ütötték-támadták minden fronton Szegedet és miért helyezték a Tisza-parti szellemi, kulturális centrum elé legalább a sportéletben, de főként a legnépszerűbb sportágban, a futballban az új szocialista ipari- illetve bányász-városokat, Diósgyőrt, Tatabányát, Komlót, Ózdot, Dorogot, Salgótarjánt és Sztálin...azaz Dunaújváros csapatait?! Ennek itta levét Szeged labdarúgása is a következő évtizedekben...-zárta szomorúan mondanivalóját Nagy Antal, a szegedi futball 120 éves történetének egyik legkiválóbb és leghűségesebb szegedi labdarúgója.


A hajdan oly népszerű piros-feketék már sohasem jutottak vissza az első osztályba, csak alacsonyabb szinten szerepeltek...

Az 1977-es SZEOL-SZAK fúzió pedig sportjogilag, sportszakmailag egyaránt azt jelentette, a SZAK nagyszerű eredményeit a későbbi SZEOL AK illetve az utánuk következő szegedi alakulatok, mint hivatalos jogutódok vitték tovább!

Hiszen a Szeged SC, a Szeged FC, a Szegedi EAC és az FC Szeged mellett még a legutóbbi NB I-es csapat, az 1999-es Szeged LC is a SZEOL AK-s korszak óta tradicionálisnak számító kék-fekete színösszeállítást ill. a hagyományos szegedi diszkoszvetős címert vezette be a sok vihart, fúziót és csődöt megélt szegediek számára!

Vitos György

(Folytatjuk)

Forrás: Fotók: szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából
Készült: 2020.04.23.