120 futballévünk, 120 részben - archív fotóinkon (14.)

Immár sporttörténeti tény, hogy korábban az NB I egyik legstabilabb labdarúgó-csapata a Szeged FC, majd Szeged AK volt! Az 1932 - 1943 közt megrendezett 11 élvonalbeli pontvadászaton a bajnokrekorder Ferencváros ill. az Újpest és a Kispest mellett kizárólag - egyetlen vidéki klubként! - a legendás Tisza-parti profigárda (fotónkon az 1937-38-as "Fradi-verő bravúrcsapat"!) vett részt! S nem is akárhogyan, seregnyi válogatottal, hazai ill. nemzetközi sikerrel fűszerezve...

Az 1936/1937-es idény kezdete előtt újabb “pénzszerző”, ezúttal skandináv túrát bonyolítottak le a szegediek...

A manapság oly bevált "minden igényt kielégítő törökországi edzőtáborok " tudatában még leírni is fárasztó:  egyetlen hónap leforgása alatt 24 (!!) alkalommal léptek pályára a Tisza-parti profik különböző svéd, finn, norvég, észt, lett és litván csapatok ellen.

A sikeres északi portya (21 győzelem, egy döntetlen, két vereség, 108-21-es gólkülönbséggel! - nem említhető egy napon sem a januári 4 meccs/ 4 zakós török mérlegünkkel...) alaposan kizsigerelte a játékosokat, ami visszahatott a hazai eredményekre…

Közepes teljesítménnyel csupán 8. lett az NB I-ben a sokkal többre hivatott Szeged FC (bárcsak ilyeneket írhatnánk mostanában is..., A szerk.) , de abban az idényben vált a csapat standard játékosává a kétszeres szegedi nagyválogatott, s előtte főiskolai vb-n aranyérmes (!) Baróti Lajos, a későbbi világhírű mesteredző és rekorder szövetségi kapitány (Archív fotónkon az ugyancsak kiváló szegedi válogatott, Tóth György kapussal)!

Az immár 121. évében járó szegedi futball sorrendben 40. idényében, az 1937/1938-asban ismét csak az NB I-es középmezőnyben végzett a Szeged FC, seregnyi nemzetközi meccsel a lábában, de azért a bajnok Ferencvárost megint jól elvertük az Üllői úton (címlapos fotónk is éppen ezt bizonyítja)…

Ezért aztán – a változatosság kedvéért – abból a szezonból egy hazai vérbeli rangadót emelünk ki és ezzel együtt egy vidám anekdotát az örök bohém válogatott balszélsőtől, az immár legendás hírű Nagy Antaltól(lenti archív fotónkon ugyancsak a szegedi válogatott Tóth Györggyel együtt!)...

Aki a Tiszavirág vendéglőben személyesen mesélte e sorok írójának az alábbi sztorit nem sokkal a halála előtt…

Az őszi idényben lejátszott Szeged FC - Újpest FC  mindig vérbeli összecsapás ezzel együtt örökre emlékezetes maradt... Az újszegedi SZAK-pályán, zsúfolt lelátók előtt az Újpest szerezte meg a vezetést, és biztos győztesnek látszott. Ám ekkor Nagy Antal, a szegediek kitűnő balszélsője a lefújás előtti pillanatban kiegyenlített! A mindig humoros és jókedvű Nagy Antal így emlékezett vissza az egyenlítő gólra:

“Amikor visszafelé futok, hallom ám, hogy erőteljesen ordít valaki: – Antiii…. egyenlíts!!! Mindjárt felismertem a hangját, kiszólok neki: – Hisz most egyenlítettem!!! Mire ő: – Nem ezt, hanem a lakbért!!!! A házigazdám volt…”

Akkoriban - a kiváló eredmények mellett is - napi megélhetési gondokkal küszködtek a legjobb szegedi labdarúgók.

Ellentétben a mai, többnyire NB III és NB II közt ingázó "Kapics-alakulattal", akik ilyen szintű teljesítménnyel is súlyos milliókat szedhetnek össze, de ez már egy másik történet...

Vitos György

(Folytatjuk!)

Forrás: Fotók: szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából
Készült: 2020.02.05.