14 héten át: 120 szegedi futballév 14 fejezete (8. rész)

Képzeletbeli „futball-időutazásunk” során az immár 120 éves szegedi labdarúgás addigi jelentősebb eseményeit, az 1926-os élvonalbeli premiert, az 1932-1943 közötti sikerkorszakot ill. az 1945-46. évi NB I-es 4. helyezést tekintettem át, majd a Szegedi Honvéd-korszakot követően ezúttal már az ötvenes évek közepén járunk! Amint azt az előző rész zárósoraiban említettem, 1954 elején - a pestiek diktálta kényszerből - a szegedi sportvezetők végül abban állapodtak meg, hogy a helyi "lenullázott Honvéd" hivatalos jogutódjaként az egyetemi sportkör, a KEAC-ból, majd a SZEAC-ból átnevezett Szegedi Haladás szerepelhet - Wikipédia-szerkesztők, figyelem: jogfolytonossággal - tovább az NB I-ben. De ez már egy újabb érdekes, sőt, rendkívül tanulságos fejezethez, a Haladás- (címlapfotónkon az NB II-es bajnokcsapat tablója!), majd a SZEAC-korszakhoz tartozik - a jubileumi 120 éves szegedi cikksorozatunk 8. "etapjában"...

S ezek után jött az ominózus 1954-es idény...

Az olimpiai bajnok és Európa Kupa-győztes magyar aranycsapat vb-ezüstérmének évében bizony, Szegednek is súlyos csalódást jelentett az az évad: újra csak egy NB I-es kiesés következett. Igaz, ebbe a Honvédelmi Minisztérium is alaposan belejátszott, mivel egyszerűen megszüntette a bajnok Bp. Honvéd 100 %-os előtérbe helyezése mellett a Szegedi Honvéd támogatását, valósággal lenullázták őket...

Így a szegedi sportvezetők végül abban állapodtak meg, hogy a helyi Honvéd hivatalos jogutódjaként az egyetemi sportkör, a KEAC-ból, majd a SZEAC-ból lett Szegedi Haladás szerepelhet tovább az NB I-ben!

De az egyetemistáknak még szokniuk kellett az élvonal légkörét... Hiába verték meg Rózsavölgyi 4 góljával 6:2-re(!!) a Szuszával felálló újpestieket, mégiscsak a 13. hely, vagyis - sorrendben ötödszörre - kiesés lett a "nóta vége"...

A MAGYAR "ARANYCSAPAT" SZEGEDEN!


Sporttörténeti kuriózum, de mégis a következő idény, az 1955-ös hozta meg a magyar "aranycsapat" legelső szegedi vendégjátékát!

Tudni kell, hogy abban az évben az egykori NB I-es szegedi gólkirály, Kalmár György vezetőedző azonnal visszavezényelte a Szegedi Haladást az 1955. évi NB II Keleti csoportjából az NB I-be! (Fentebb a szegedi aranyérmesek tablója!)


Ennek elismeréseként 1955. április 13-án a Szeged még a magyar aranycsapattal is megmérkőzhetett közel 20 ezer(!!) néző előtt a Felső Tisza-parti stadionban és a Puskással, Hidegkutival, Sándorral, Kocsissal, Bozsikkal ill. a többi klasszissal felálló vb-ezüstérmesek csupán 2:0-ra nyertek (mégpedig Kocsis Sándor és Szojka Ferenc góljaival) a címlapfotón is látható Szegedi Haladás ellen!


Az NB II-es rangadókon pedig a mai hétszeres bajnok Debreceni VSC ellen kilencet (!) rúgtak a szegediek (6:0,3:0), így simán jutottak vissza a legjobbak közé.

A Szegedi Haladás csapata. Álló sor balról: Rábay, Benák, Zallár, Cziráki, Faragó, Városi, Pozsgai. Guggolnak balról: Rózsvölgyi, Mészáros (kapus), Nemes, Baráth, Vass, Cserhalmi (kapus).

Az 1956-os évad egy kupamérkőzéssel kezdődött: Szegedi Haladás - Pécs 4:0! Ezzel a szép győzelemmel a csapat 1952 után újra bejutott az MNK legjobb 4 együttese közé! Az elődöntőre azonban csak 1957 februárjában került sor, ráadásul épp a későbbi győztes Fradi otthonában...

A 12 csapatos bajnokságban (ahol Kalmár György helyett Lakat Károly lett az edző, aki Baróti Lajossal 1940-43 közt remek fedezetpárt alkotott a Tisza-partiaknál!) a szegediek 20 meccset lejátszottak, amikor október közepén a forradalom miatt végérvényesen félbeszakadtak a küzdelmek. A szegediek hivatalosan lejátszott bajnoki mérkőzései (pl. 25.000 fanatikus pesti drukker előtt a Fradi elleni...) az egyes csapatok elleni "örök-mérlegekbe" beleszámítanak ugyan, de az 1956. évi NB I küzdelmeit az MLSZ mégsem tudta befejezett, egész bajnokságként elkönyvelni...




Régi archív fotónkon egyébként tévesen szerepel az október 10-i dátum, hiszen az akkori élvonalbeli meccsüket fél évvel korábban, április 15-én játszották az Üllői úton, előtte egy héttel pedig 1:1-re mérkőztek a Hidegkutival, Palotással, Sándor Csikarral felálló MTK-sok otthonában!

ÚJABB ÉLVONALBELI SZEREPLÉSEK...

Majd az immár 120. évében járó szegedi futball 60. idényében, 1957 elején az MLSZ úgy határozott, hogy az NB I 12 csapata számára 1957 tavaszán egyfordulós, kiesés nélküli bajnokságot rendez, míg az NB II két csoportjában folytatódik az előző év őszén félbeszakadt pontvadászat.

De a bajnoki rajt előtt - 1957. február 17-én - az 1955 óta húzódó MNK elődöntőit rendezték meg. A hosszabb idő után újra Szegedi EAC néven szereplő gárda kikapott a későbbi kupagyőztes Ferencváros otthonában, így 1952 után ezúttal is az MNK 3. helyén végzett!


Az egyfordulós bajnokságban idegenben vertük az Újpestet 2:1-re, végül pedig a világsztárjait elveszítő Bp. Honvédot és a Szombathelyi Haladást megelőzve a 10. helyen végeztek a Lakat Károlyt váltó Polyák Gyula edző szegedi tanítványai!


Az 1957/1958-as idény sajnos, nem sok jót hozott... Ugyanis tovább bővült azoknak a dátumoknak a száma, amelyek Szeged NB I-es csapatainak a kiesését jelzik: 1930-31, 1942-43, 1948-49, 1951, 1954 és ezúttal egy újabb 14. helyezéssel 1957-58 is az érzékeny búcsút jelentette a SZEAC számára... De közelsem a végsőt!

Abban az idényben egyébként ismét szerepelt szegedi játékos az A-válogatottban! Gilicz István (fotónkon), a SZEAC és a Bp. Honvéd balösszekötője háromszor húzhatta magára a nemzeti csapat meggypiros mezét, ő volt akkoriban a 15. labdarúgó, aki szegedi csapatból került a legjobbak közé! A 16. szegedi klubból kikerülő válogatott labdarúgónk sajnos, még mindig várat magára, legalábbis a felnőttek között, mivel utánpótlás szinten se szeri, se száma a Tisza-parti tehetségeknek! Nem beszélve azokról, akik Szegedről eligazolva más klub játékosaként kerültek a nemzeti 11-be...

De a bajnokságban megint csak hasonló volt a koreográfia...

1958/1959-ben az NB I-ből kiesett SZEAC újra kevés időt töltött másodosztályúként, hisz Hajósék egymás után aratták szebbnél szebb győzelmeiket, a 30 meccsükből 23-at nyertek és 4 döntetlen mellett mindössze 3-szor szenvedtek vereséget!

A Mészáros - Benák, Portörő, Vass - Baráth, Zallár - Szabó (Polyvás), Reményik, Hajós, Nemes (Rábay), Nyári összeállítású gárda sorra aratta gólzáporos győzelmeit, s nem kevesebb, mint 11 (!) pontos előnnyel nyerte meg a bajnoki címet a jelenkor egyik sikercsapata, az 1999-től napjainkig 19(!!) trófeát begyűjtő Debreceni VSC, a népszerű LOKI előtt!


S még csak ezután következtek a dicsőséges hatvanas évek, amikor 30.000 (!) szegedi drukker látogatott ki az Albert Flóriánnal felálló Ferencváros vagy éppen a Sándor "Csikaros" MTK ellen... Igen, harmincezer! Ez szinte hihetetlenül hangzik az elmúlt két évtized "futball-nihilljéhez szoktatott" itteni drukkereknek...

Vitos György (Folytatjuk)

Forrás: Fotók: szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából
Készült: 2019.04.23.