14 héten át: 120 szegedi futballév 14 fejezete (7. rész)

A jubileumi 120. évét májusban ünneplő szegedi futballt bemutató 14 részes cikksorozatom 6. fejezetének zárásakor az alábbiakat írtam: "Bizony, 1951-ben - immár 68 esztendeje! - az NB I 14-es mezőnyében egyszerre két szegedi csapatot is találhattunk: a SZAK-ból és SzSzMTE-ből ismételten "átnevezett" Szegedi Petőfit illetve az újonc Szegedi Honvédot! Az az év mai szemmel nézve különleges találkozást jelentett, mivel a későbbi legendás SZEOL AK (nem tévesztendő össze a Tisza Volánból "halkósan átalakított" mai szeolosokkal..., A szerk.), majd Szeged SC és FC két korábbi jogelődje került szembe egymással, ráadásul rögtön egy NB I-es bajnoki szezonban! De ez már megintcsak egy újabb érdekes, mellesleg fölöttébb tanulságos szegedi futball-fejezethez tartozik…" Ráadásként a harmincas-negyvenes évek kiváló szegedi labdarúgójának, a válogatott balszélső, Nagy Antal (fotónkon a világklasszis szegedi kapus, az ugyancsak válogatott Tóth György mellett jobbról!) sokunkat megdöbbentő visszaemlékezésével fűszerezve...

AZ ELŐZMÉNYEK...

A mai fiatalabb, "interneten-okostelefonon felcseperedett generációknak" szinte hihetetlenül hangzik... Pláne azok után, hogy az elmúlt negyedszázad alatt mindössze kétszer (1990-91, 1999-2000) volt NB I-es labdarúgó-csapata az ország 3. (...) legnagyobb városának!!

Bizony, 1951-ben - éppen 68 éve... - az NB I 14-es mezőnyében egyszerre két szegedi csapatot is találhattunk: a SZAK-ból és SzSzMTE-ből "átnevezett" Szegedi Petőfit illetve az újonc Szegedi Honvédot!

Az az év mai szemmel nézve érdekes, sőt, egyedülálló találkozást is jelentett, mivel a későbbi SZEOL AK, majd Szeged SC és a '90-es évekbeli Szeged FC két korábbi jogelődje került szembe egymással, ráadásul egy NB I-es bajnoki szezonban!


Külön kuriózum, hogy az újonc Sz. Honvéd szerepelt jobban (10.-ként végeztek), míg a SZAK, ezúttal már Petőfi néven - anyagilag és a kommunisták szemében erkölcsileg is ellehetetlenítve... - utolsó, 14. helyezettként kiesett.

Minderről így vallott az egykori válogatott és legendás szegedi balszélső, Nagy Antal e sorok írójának a Tiszavirág vendéglőben - nem sokkal a halála előtt:

- Az 50-es évek elején tanúi lehettünk egy óriási múltú, 1899-ben alapított Klub kivégzésének és előtte hosszú kivéreztetésének...- kezdte visszaemlékezését Nagy Antal, majd így folytatta - Szeged mindig is szálka volt a Rákosi-, késöbb a Kádár-rendszer szemében... Sokan a komcsik közül egyszerűen nem tudták elviselni, hogy a "bűnös tiszaparti város" rendre a kommunista eszmék legnagyobb támadója volt (lásd 1919-es Tanácsköztársaság utáni helyzet, majd a Horthy-korszak negyvenes évei...), ez a gyűlölet a tömegeket leginkább érdeklő futballnál sem hiányozhatott, sőt! Az Európa-hírű Szeged FC, majd a SZAK az 50-es évek elején komolyabb támasz híján már csak egy romos házhoz hasonlított...és jöttek az erőszakos névváltoztatások, mert sajnos, mindent irtani kellett, ami a harmincas-negyvenes évek szellemiségét, értékeit képviselte... S a komcsik írtották is kegyetlenül: a SZAK-ból SZSZMTE ( "Szegedi Szikra Munkás Torna Egylet"...), majd 1956-ig Petőfi lett, az egykori NB I-ben is bronzérmes, sokszoros 4. helyezett csapatunkból pedig semmi nem maradt... Persze, ekkora várost nem lehetett NB I-es gárda nélkül hagyni, így jött a mesterségesen kialakított kommunista csapat, a Szegedi Honvéd SE... A tömeges és gátlástalan behívásokkal a nulláról indulva lettek három év alatt NBI-esek... Mármint a Szegedi Honvéd!! Mi, tősgyökeres SZAK-isták meg szégyenszemre a másod-, később a harmadosztályban tengődtünk - a kiugrás legcsekélyebb reménye nélkül... Nem véletlen hát hogy Rákosi Mátyásék miért ütötték-támadták minden fronton Szegedet és miért helyezték a Tisza-parti szellemi, kulturális centrum elé legalább a sportéletben,de főként a legnépszerűbb sportágban, a futballban az új szocialista ipari- illetve bányász-városokat, Diósgyőrt, Tatabányát, Komlót, Ózdot, Dorogot, Salgótarjánt és Sztálin...azaz Dunaújváros csapatait?! Ennek itta levét Szeged labdarúgása is a következő évtizedekben...-zárta szomorúan mondanivalóját Nagy Antal, a szegedi futball 120 éves történetének egyik legkiválóbb és leghűségesebb szegedi labdarúgója.


A hajdan oly népszerű piros-feketék már sohasem jutottak vissza az első osztályba, csak alacsonyabb szinten szerepeltek. Az 1977-es SZEOL-SZAK fúzió pedig sportjogilag, sportszakmailag egyaránt azt jelentette, a SZAK nagyszerű eredményeit a későbbi SZEOL AK illetve az utánuk következő szegedi alakulatok, mint hivatalos jogutódok vitték tovább! Hiszen a Szeged SC, a Szeged FC, a Szegedi EAC és az FC Szeged mellett még a legutóbbi NB I-es csapat, az 1999-es Szeged LC is a SZEOL-korszak óta tradicionálisnak számító kék-fekete színösszeállítást és a hagyományos szegedi diszkoszvetős címert vezette be a sok vihart, fúziót és csődöt megélt szegediek számára!

De most még csak 1952-nél tartottunk, ahol a SZAK "kommunisták általi tönkretételét" követően immár a Szegedi Honvéd szaporította tovább a Tisza-parti futballsikereket!


A Szeged - a jogfolytonosságot tekintve - jubileumi 25. élvonalbeli idényében már az év elején hatalmas kupabravúrt könyvelhettünk el, hiszen az 1930-as MK-döntős szereplésünk után ezúttal az értékes 3. helyezést értük el az MNK-ban, miután a Szegedi Honvéd csupán a Buzánszky Jenő által fémjelzett Dorogtól szenvedett 4:2-es vereséget az elődöntőben! De a "szögedi" honvédek a bajnokságban is kivágták a rezet és az utolsó 3 fordulóban aratott 3 győzelmükkel a bravúrosnak mondható 11. helyezést megszerezve kiharcolták a bennmaradást az NB I akkoriban világklasszisokat, sőt, friss olimpiai bajnokokat is felvonultató 14-es mezőnyében!


Egy évvel később, 1953-ban pedig összejött egy újabb fantasztikus Tisza-parti gárda! Rendkívül értékes archív fotónkon is ők láthatók az azóta már teljesen leamortizálódott Felső Tisza-parti stadionban:

Természetesen addig is minden évtizednek megvolt a szegedi sikercsapata... A '20-as évek SZAK amatőrjei, a '30-as évek Bástya FC-je és a '40-es évek Szeged FC-je, Szeged AK-ja után a Szegedi Honvéd együttese is méltán kiérdemelte a fenti büszke címet!

Különösen 1953-ra alakult ki egy olyan ütőképes gárda, amely méltó ellenféllé vált bármelyik együttes számára és az akkor kiharcolt 8. helyezés volt a csúcs a szegedi honvédek életében!


Íme az 1953-as Szegedi Honvéd "aranycsapata": Palotai - Sipos, Mednyánszky, Bodzsár - Baráth, Macsali - Böjtös, Machos, Csáki, Rábay, Rózsavölgyi.

Ők verték meg például a világklasszis "gólzsák", Szusza Ferenccel kiálló Újpestet oda-vissza kétszer is 4:1 arányban!


S ezek után jött 1954... Az olimpiai bajnok és Európa Kupa-győztes magyar aranycsapat vb-ezüstérmének évében bizony, Szegednek is súlyos csalódást jelentett az az évad: újra csak a kiesés következett...

Igaz, ebbe a Honvédelmi Minisztérium is alaposan belejátszott! Annál az egyszerű oknál fogva, hogy sokak megdöbbenésére teljesen megszüntette - a bajnok Bp. Honvéd 100 %-os előtérbe helyezésével! - a Szegedi Honvéd támogatását, és valósággal lenullázták a Tisza-partiakat...

Így kényszerből a szegedi sportvezetők végül abban állapodtak meg, hogy a helyi Honvéd hivatalos jogutódjaként az egyetemi sportkör, a KEAC-ból, majd a SZEAC-ból átnevezett Szegedi Haladás szerepelhet - Wikipédia-szerkesztők, figyelem: jogfolytonossággal - tovább az NB I-ben.

De ez már egy újabb érdekes, sőt, rendkívül tanulságos fejezethez, a SZEAC-korszakhoz tartozik - a jubileumi 120 éves szegedi cikksorozatunk 8. "etapjában"...

Vitos György(Folytatjuk)

Forrás: Fotók: szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából
Készült: 2019.04.16.