Pataki Tamás: Sok Halkó Pálunk volt már a szegedi futballban...

A Szegeden élő, legendás hírű futballista, majd edző, Pataki Tamás nemrég múlt 81 éves, ám manapság is nagyon aktív, alig lehet otthon találni! Tény, hogy főleg a régebbi generációk számára közismert alakja ő a magyar labdarúgásnak, azon belül pedig a nagymúltú szegedi futballnak is! Bizony, csak kevesen mondhatják el magukról, hogy kedvenc sportágukban játékosként, majd edzőként egyaránt maradandót  tudtak alkotni. A minap  megint az utcán köszönt rám örökvidám hangjával és hosszas beszélgetésünk alatt fölöttébb komoly, de jogos kritikával illette a szegedi focivezetőket is...

- Tamás Bátyám, hogyan kezdődött a futball iránti szenvedélyed, amely ugye, minden hasonló gondolkodású sportembernél az "örök szerelem-kategória" ?!

- Való igaz, ez tényleg "örök szerelem" - kezdte interjúnkat viccelődve és jellegzetes mosolyával Pataki Tamás, majd valósággal ömlött belőle a szó - Pesti srácként kezdtem a pályafutásomat, és már játékosként elhatároztam, edző leszek. Méghozzá sikeres! Bejött... Pedig a szegedi egyetem akkori rektora, Antalffy György szerette volna, ha jogot tanulok, szerinte jó ügyvéd válhatott volna belőlem a kiállásom, beszédkészségem miatt. Ebből viszont nem lett semmi, mert a foci nyert K.O.-val... Szegeden szervezett, jól működő klubnál, az NB I-es SZEAC-nál remek, válogatott játékosokkal – például Nemes, Hajós, Boros dr., Csömör Zsiga, a kapus Mészáros vagy éppen Polyvás, Gilicz, Vass, Reményik, Portörő, Kürtösi, Nyári és még sorolhatnám napestig – szerepelhettem együtt 1960. január 1-jétől. Hamar befogadtak, amint beléptem az öltözőbe, viccelődtek velem és ugrattak...

Íme érdekességként a SZEAC 1964-es csapata, amely még a Mészöly Kálmánnal, Farkas Jánossal felálló bajnok és BEK-elődöntős Bp.Vasast is le tudta győzni - 15 ezer pesti néző előtt - a Fáy utcai stadionban Csömör Zsigmond góljával!

- Játékos-pályafutásod alatt mit tanultál a válogatott-szintű szegedi társaktól? 

– Főként azt, hogy a focit elsősorban fejben játsszák, és csak utána lábbal... Valamint óriási alázatot, amit a legtöbb mai srácból, labdarúgóból hiányolok. Persze, tudom én, változott a világ, felgyorsult a játék, de a mai magyar focisták nagy része nem foglalkozik annyit a sportággal, mint mi korábban! Tréningek  után is rendre ott maradtunk gyakorolni, fejleszteni egyéni, technikai képességeinket. De mindenekfelett a játék szeretete! Valószínűleg az is sokat számított, hogy mindig optimista voltam. - válaszolta kapásból és mosolyogva.

- Aztán jött az edzősködés. Hol és hogyan kezdődött?

– Utánpótlásvonalon Szegeden, és olyan játékosok kerültek ki a kezeim közül, mint pl. Véber György ill. a Hágelmann testvérek. Az NB I-es kispadon is ültem – először Himer István segítőjeként, később önállóan –, és az 1981–82-es bajnokság után, bár kiesett a legendás SZEOL AK, mégis olyan gárdát adtam át az áldott emlékű Kaszás Gábornak, amellyel rögtön visszakerülhettek a legjobbak közé! A megyeszékhelyen játékosként Kertes Mihálynak, edzőként Juratovics Aladárnak, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat vezérigazgatójának köszönhettem sokat. Általában „tűzoltó munkára" hívtak a különböző csapatokhoz, és mindig helytálltam. Dolgoztam Szegeden kívül Kecskeméten – a KTE-ben és a KSC-ben is –, Szarvason, Békéscsabán és Hódmezővásárhelyen. Nyertem négy bajnoki címet a második és a harmadik vonalban, a Csaba is velem került vissza az NB I-be.

- S "életed párharca"?! A SZEOL AK-ból, majd SZEOL-DÉLÉP-ből átalakított Szeged SC mestereként, a Vasas elleni 1989-es osztályozókat is testközelből láthattad... Erre az idősebb focibarátok közül még ma is nagyon sokan emlékeznek.

– A bajnok DVSC mögött az NB II ezüstérmeseként vívhattunk osztályozót a Mészöly Kálmán trenírozta angyalföldiekkel. Az odavágón Major Laci találatával értékesnek mondható 1–1-es döntetlent értünk el idegenben, és a szpíker, Vitray Tamás is csodálkozott, hogy a meccs előtt milyen magabiztos, optimista voltam. Utólag elismerte, okkal... A visszavágóra nagyon készültünk, arra hívtam fel a figyelmet, hogy tartsuk távol a kapunktól az ellenfelet, nyerjük meg a párharcokat, bátran ütközzünk, minél többet legyen nálunk a labda. 20 másodperc volt hátra, 0–0-ra állt a találkozó, a tömeg őrjöngve ünnepelte az NB I-et és ekkor...Szabó Gyula estében kézzel ért a 16-oson belül egy beíveléshez... A csabai spori, Németh Lajos azonnal 11-est ítélt, amit a Vasas értékesített... Oda lett az NB I, de a meccset 22 ezren látták a Felső Tisza-parti stadionban, a fákon is csüngtek az emberek!! Azóta sem volt ennyi néző Szegeden – sem... Manapság 6 élvonalbeli bajnokin gyűlik össze maximum 10 ezer, ám egy Felcsút-Kisvárdán jó, ha százan vannak...- tette hozzá fanyar, de kristálytisztán igazi humorral.

– Visszatérve a Szeged SC–Vasas osztályozóhoz: jogos volt a büntető? Ergo: szándékos volt a kezezés?

– A mai napig vitatkoznak ezen. Nem tudom... Nem akarok erről semmit sem mondani. Ma is az a legfontosabb, hogy gazdag ember vagyok a szeretteim miatt. A családnak köszönhetek mindent. Az is lényeges, hogy régen, a mi időnkben futball volt, ma csak labdarúgás vagy foci van... A régiek mesteremberek voltak, a maiak legföljebb iparosok – jók vagy rosszak, mindenki döntse el maga. Jómagam soha nem mondtam azt, hogy dolgozni megyek, nekem a futball sokkal több, a hivatásom és a szenvedélyem volt!!

- Ennyi szép és megrázó emlék után váltsunk kényesebb témára... Szerinted mi az oka annak, hogy a jövőre 120. évfordulóját ünneplő szegedi futball immár 18(!!) éve nem szerepelhet a fanatikus drukkereink által hőn áhított NB I-ben?!

- Sajnos, azt kell mondjam - s itt először elhomályosul a tekintete -, a fejétől bűzlik a hal... Meggyőződésem, hogy a teljességgel alkalmatlan szegedi focivezetők tették tönkre a korábban még sikert sikerre halmozó helyi labdarúgást! Az immár hat évtizedes szegedi tapasztalataim is azt mondatják velem: Kertes Mihályt (a régi SZEAC aranycsapatánál!) ill. Juratovics Aladárt ( az igazi SZEOL AK-nál...) leszámítva vagy hiányzott belőlük az emocionális kötődés (lásd amikor Szeged első számú csapata szerb befolyás alá került és csődölt be az 1999-2000. évi NB I-ben...vagy a derék szlovének... először Dusan Djurics volt 2005-ben kész csőd...most meg Adem Kapicsék jöttek az elmúlt nyolc esztendőben... - mondta nagyokat sóhajtva, majd így folytatta), ha pedig megvolt a Szeged iránti alázat és kötődés, akkor sajnos, a kellő szakmai tudás ill. a megfelelő kapcsolatrendszer hiányzott-hiányzik tegnap is, ma is... szegény Dékány Gézánál, Bodó Antalnál, Kónya Sándornál, később Nagylaki Kálmánnál és a "szeol-volános" Halkó Pálnál...- itt vett egy mély lélegzetet és fájdalmas arckifejezéssel kibökte - Sajnos, nagyon sok "Halkópálunk" volt eddig a szegedi futballban...Tiszta szívből kívánom, hogy a remélt szebb jövőre nézve abszolút ne így legyen! Különben sokáig nem lesz itt újra NB I...

- De hát meddig még Tamás Bátyám, meddig?!

- Ha a 18 éves "száműzetést" nézzük, az szinte nem is olyan sok - a patinás múltú Szolnoki MÁV példáját tekintve... - enyhült meg az arca és "váltott át" utánozhatatlan fanyar humorára - Azt, mint krónikás, Te biztosan tudod, de sokan mások nem, hogy a Szolnoki Vasutasok 1938 - 1948 közt szinte halmozták a sikereket az NB I-ben (1942-es bronzéremmel!) ill. a Magyar Kupában (aranyérem 1941-ben)! De utána hosszabb időre érzékeny búcsút intettek az első osztálynak... Hogy aztán "csekély" 62(!!) év múltán ismét NB I-be jussanak 2010 nyarán! Ha ők kibírták addig, mit számít már a szegedi fanatikusoknak az a pár év az élvonalig?! - zárta interjúnkat jellegzetes mosolyával az örökvidám Pataki Tamás.

Mit is lehet a fentiekhez hozzátenni?! Súlyos, de sportszakmailag megalapozott bírálatok az egykor  számtalan sikert és remek teltházas meccseket látott szegedi futball legutóbbi jóval silányabb évtizedeit tekintve.

Ráadásul e sorok írója az impotens szegedi focivezetők mellé odaültetné még a regnáló városi vezetés eminens elöljáróit is. Nekik ugyancsak járna egy jókora szelet az elmúlt másfél évtized "szögedi futballtortájából"...

Vitos György

Forrás: Fotók: Délmagyar.hu és magánarchívum
Készült: 2018.10.19.