Mit szeretnének drukkereink a Szeged-CsGA 16. bajnoki idényében (2026 nyarától)?!

Nem árt tudni, hogy az NB I egyik legnépszerűbb ex-edzője a szerb-horvát és magyar futballkultúra mellett több másikat is megismerhetett.

Néhány éve hosszabb szakmai úton járt Hollandiában, ahol a sokszoros BL(BEK)-győztes Ajax Amsterdam, az ugyancsak egykori BEK-aranyérmes Feyenoord, a PSV Eindhoven és a Twente létesítményeit, edzéseit tanulmányozta behatóan.

De játszott még Izlandon és játékos-edzőként válogatottunk korábbi EB-selejtezős ellenfelénél, a Feröer-szigeteken! Ahol a bajnoki aranyérmek után rangos BL-összecsapásokon is szerepelhetett, s amikor a 2014-es "Szvese-pályás" szegedi interjúnkat követően újra elsoroltam neki "kapásból" az akkori feröeri bajnokcsapat összeállítását az izraeli ellenfelükkel együtt, megint csak örökvidáman felnevetett... Majd a meglepetéstől elcsukló hangon  ennyit mondott: - Álmomban se gondoltam volna, hogy ezt ilyen részletesen nyilvántartja valaki is Magyarországon...

Négy éve, az akkori közös fotózáshoz még odahívta a DVTK 108 éves futballtörténetének "Grosicsát", Veréb Györgyöt is, akit e sorok írója gyerekkorában látott az édesapjával együtt többször is védeni teltházas diósgyőri meccseken!

(A Vitos Gergő által készített fotón egyébként balról látható Veréb György, minden idők legjobb diósgyőri kapuvédője és a szerző mellett jobbra az akkori NB I legnépszerűbb vezetőedzője, Tomiszlav Szivics.)

Az első kérdésem is ehhez kapcsolódott:

- Hogyan élted meg anno, hogy az edzőséged alatt  Miskolc-Diósgyőrben újra magasra csapott a futball-láz?!

- Jártam már néhány országban játékos és edzői pályafutásom alatt, de olyan fanatizmust, eufóriát, ami Diósgyőrben körülveszi a futballt, sehol nem tapasztaltam - mondta kissé elérzékenyülve, majd így folytatta - A DVTK-nál adottak voltak a feltételek a komolyabb szintű feladatokhoz, tervekhez  és a kőkemény szisztematikus munka mellett  a szurkolóinknak is köszönhettük azt a csodálatos  2014-es Ligakupa-győzelmet ill. a Magyar Kupa-ezüstöt, no meg az Európa-ligás menetelésünket is! Kár, hogy az általuk nagyon várt BL-szereplésünk már nem sikerülhetett, de néhány diósgyőri vezető másképp gondolta a további szerepvállalásomat, így fájdalom, de elváltak útjaink...

- Ha már BL... Játékos-edzőként 1998 nyarán szerepelhettél a legrangosabb klubtornán feröeri színekben, de játékos-vagy edzői pályafutásodat tartod-e értékesebbnek?

- Természetesen az edzőit, s ennek még nincs is vége... Játékosként megfordultam többek közt a Crvena Zvezdában, a szabadkai Spartakban, majd Izlandon és a feröeri bajnokcsapatban is - nevetve azonnal hozzátette - s jól mondtad az elején: épp a Beitar Jeruzsálemben játszó magyarok, Sallói Pista ill. Hamar Pista góljai ütöttek el bennünket a továbbjutástól, igaz ők pár héttel később még a világklasszisokból álló Benficát is megverték... De edzőként ennél a klubnál, a B 36 Thorsavn-nál már letettem az asztalukra egy bajnoki aranyat (35 évet vártak erre az ottaniak!), itt pedig a Kecskeméttel (97 év után én vittem föl őket először az NB I-be...) a 2011-es MK-győzelmet kiugróan nagy sikernek értékelem! Ezt követte  a DVTK-val  nyert Ligakupa-diadal és az MK-ezüst az újpestiek elleni tizenegyespárbajban...

- Visszatérve a jelenbe... A Szabadka biztos győzelme után hogyan látod a patinás múltú szegedi futball jelenlegi helyzetét?

- Gyerekkori barátom, Goran révén jó kezekbe került ez a reményteljes fiatalokból álló csapat, de... A folyamatos sikerekhez sok más tényezőnek is passzolnia kell! Ahogy hallom, a Püspök Úr a klub tulajdonosaként megteremti végre Szegeden is az infrastrukturális feltételeket! A szakmai és anyagi háttér adott, így most már tényleg a csapaton a sor, hogy maradandót produkáljanak a saját, ugyancsak fanatikus közönségük előtt!! Ez lenne az eredményes jövő útja...

S bizony, a nemsokára 120 éves fennállását ünneplő szegedi futball is sokkal, de sokkal többet érdemelne...

- A mostani NB II-es csapatunkra gondolsz vagy a régebbiekre?

- Is-is! Szabadkán már gyermekkoromban rendszeresen hallgattam, néztem a rádiós és tévés közvetítéseket, s testvérvárosok lévén, természetes, hogy a nagyon közeli Szegednek drukkoltam. Számtalan komoly telt házas élvonalbeli meccset játszottak a Tisza-partiak - ismét csibészesen rám kacsintva jegyzi meg: ezt főleg a "krónikások" tudhatják csak igazán... -, így hosszú távon is szurkolója lettem a "soknevű" szegedi csapatnak. Emlékeimben él még a SZEAC, a SZEOL AK (a régi dicső SZAK után, ugye?!), majd valamilyen "SZEOL-Delep", később Szeged SC, Szeged FC, újra SZEAC , Szeged LC (a legutóbbi NB I-es gárda!) és még ki tudja, hány név... De nem is ez a lényeg!

- Hanem mi lenne a lényeg a szegedi futballt illetően?

- Meglátásom szerint és a beszerzett információk alapján a mai Szeged 2011-Grosics Akadémia végre elindulhat a korábbi sikeres elődök nyomdokain. A biztos erkölcsi és anyagi háttér már megvan, a létfontosságú infrastruktúra, az új stadion pedig meglesz, az  ezzel együtt  folyamatosan fejlődő profi szakmai vezetéssel meg kell,hogy legyen, hisz egyik követi a másikat! Pontosan így volt ez pár éve Diósgyőrben is, klubcsődök, botrányos megszűnések követték egymást, de ez már a múlt, csupán történelem. Az új tulajdonosuk belépésével ott is gyökeresen megváltozott a helyzet, s ettől kezdve a határ ugye, a csillagos ég... Szívből kívánom, hogy a Szeged is járja végig ezt az utat - a nehéz időkben is kitartó szurkolói legnagyobb örömére!

- Zárszóként egy kissé provokatív kérdés: szakmailag  be tudnál-e segíteni ebbe?!

- Az elmúlt évtizedekben - már csak a szabadkai családom közelsége miatt is - gyakran megfordult a fejemben: egyszer a Szeged csapatának az edzője leszek... Ám tetszik, nem tetszik, ilyen felkérést az elmúlt évtizedek szegedi klubvezetőitől egyszer sem kaptam, meg sajnos, most sem....  A jelen pedig egyértelmű: az általam nagyra becsült Goran Kopunovics  ütőképes együttest rakhat össze, napról napra formálódni fog a csapat!  Feltéve, ha jól megtalálná  a rutinos és fiatal labdarúgók helyes arányát! Mert ez esetben  akár az NB I-ben is találkozhatunk majd a Szeged  nevével újra...  Ami a jövőbeni szegedi szerepvállalásomat illeti, megtanultam egy örök leckét eddigi elég kalandosra sikeredett életemben...

- Mi lenne az?!

- Soha ne mond, hogy... soha!!! - zárta interjúnkat  jellegzetes mosolyával Tomiszlav Szivics, majd Goran Kopunovicsot  is  magunk mellé parancsolva, vidám fotózással fejeztük be a meccs utáni beszélgetésünket.

Mit is lehet a fentiekhez hozzátenni?! Elgondolkodtató, olykor megosztó, vitákat gerjesztő meglátásai vannak a 2012-től magyar állampolgárságot felvevő szakembernek.

Egyet viszont nem vonhatunk kétségbe. Tomiszlav Szivics edzői munkájával, eredményeivel és mentalitásával igazi értéke lehetne továbbra is a magyar futballnak!

S ahogyan Ő fogalmazott: ez még csak a kezdet...

Vitos György