Mit szeretnének drukkereink a Szeged-CsGA 16. bajnoki idényében (2026 nyarától)?!

Válasz az önkormányzati válaszra!

2018. január 14-én nyílt levelet intéztem a Szegedi Tükör addigi felelős szerkesztője, Vécsey Ágnes részére, mivel tendenciózusan támadják a Szeged 2011 stadionépítési terveit és rendszeresen kipellengérezik a 120. évfordulója felé közelítő szegedi futballt... Két héttel később végre válaszoltak és a tegnapi, január 27-i szám 9. oldalán azt is leírják, "mit tett Szeged városa a szegedi futball érdekében?"... Mivel számos csúsztatás is szerepel az immár Szabó C. Szilárd felelős szerkesztő által üzemeltetett önkormányzati lapban, mindenképpen kötelességünk ezekre is érdemben válaszolni...

A Szeged MJV Polgármesteri Hivatala által jegyzett "hivatalos válasz" egymás után sorolja fel Szeged város vezetésének pozitív tetteit, a világ legnépszerűbb sportágáért tett érdemeit... Citátum tőlük:

"Szeged város regnáló vezetése a létező legfontosabbat tette a város labdarúgásáért: hét évvel ezelőtt - a szegedi labdarúgás hagyományaihoz híven - NB II-es indulási jogot vásárolt egy szegedi labdarúgócsapatnak a Makó FC-től."

Khmmm... Csupán azt felejtették el hozzátenni, hogy a Szeged 2011 létrejöttében perdöntő és nélkülözhetetlen szerepe volt Kiss-Rigó Lászlónak, Szeged-Csanádi Egyházmegye püspökének és Nógrádi Tibornak, a Csongrád megyei LSZ. igazgatójának is!

Nélkülük, no meg dr. Bozóky Imréék áldozatvállalása nélkül nem jöhetett volna létre az NB II-es Szeged 2011...

Mint ahogy nem jöhetett volna létre előtte egy évvel Bakai Csabáék nélkül az NB III-ban rajtoló jogelőd klub, a KITE-Szeged labdarúgó csapata sem...

Azt, hogy "a csapat méltatlannak bizonyult erre a nagylelkűségre"?!

Alig több, mint fél évtized után ezt még túlságosan korai lenne "ily bátran" kijelenteni, hisz a Püspök Úr nem két-három évben, hanem sokkal nagyobb léptékben és volumenben gondolkodik!

S az önkormányzati válasz szerint "egyházi felügyelet alá kerülve csak névleg maradt szegedi, hiszen immár öt éve tart az átmeneti Gyulára költözés"...

Nos, ez a sajátos megközelítés tulajdonképpen országunk harmadik (!!!) legnagyobb városának regnáló önkormányzati vezetői elé tart kegyetlen céltáblát azzal, hogy az MLSZ egyetlen szegedi futball-tákolmányra (a "stadion" szót itt elfelejthetjük, A szerk.) sem adta meg az NB II-es meccsekre történő licenszet, vagyis a rendezési jogot! Ezért kényszerültek Gyulára, a Püspök Úr által felépített európai színvonalú Grosics Akadémiára!

E sorok írójába is belekötöttek azzal: "51-szer szerepelt már első osztályban a csapat, de sajnos, nem tettem hozzá, hogy erre utoljára az 1999-2000-es szezonban volt példa"...

Érdemes volna figyelmesebben elolvasni az eredeti "nyílt levelet", mert fájdalom, de hozzátettem és még számos alkalommal az elmúlt évtizedekben... Ami persze nem változtat a lényegen, mert továbbra is vallom krónikásként a fanatikus szegedi futballdrukkerekkel együtt: az a tény, hogy Szeged mindenkori legjobb futballcsapata immár 18 (...) éve nem szerepelhet NB I-ben, kétségkívül a város mindenkori vezetőinek az egyik legnagyobb szégyene!

Ugyanide sorolható a befejezésként írt "városházi szösszenet": szerintük ez azért nem lehet igaz, mert "helyettük nem tudunk játszani"...

Senki nem kérte Szeged város eminens vezetőitől, hogy a szegedi futballcsapatok helyett bőszen termeljék majd a gólokat... Csupán azt, amit pl. Kósa Lajos már megtett Debrecenben, országunk második legnagyobb városában.

Érdekes párhuzam alakult ki a két város futballtörténete között. Épp az idecitált 1999-2000-es idényben, amikor mindkét nagyváros NB I-es csapata becsődölt és képtelen volt önkormányzati segítség nélkül tovább folytatni a küzdelmeket...

Az élvonalbeli Szeged LC-t a városi vezetés egyáltalán nem segítette, sőt... így félszezon után országos szégyent és megdöbbenést kiváltva nem tudták folytatni a kék-feketék az élvonalbeli küzdelmeket.

Ezzel szemben az ugyancsak totálisan becsődölt DVSC-t a város vezetése óriási áldozatvállalással megmentette a feloszlástól és két évig tulajdonosként(!!) üzemeltette a piros-fehér klubot az NB I-ben! Sőt, ezalatt a két év alatt Kósa Lajosék lázasan kerestek egy olyan befektetőt, aki nem elviszi (ellopja) az egyesület pénzét, hanem éppen fordítva, komoly tőkét fektet a helyi futballba!

S lám, Debrecen erőfeszítéseit siker koronázta, az új tulajdonos, Szima Gábor debreceni nagyvállalkozó 2001-től valósággal a fellegekbe repítette a csapatot, s az elmúlt másfél évtizedben nem kevesebb, mint 19 (!) trófeát szereztek a BL- és Európa Liga-csoportkörös szereplések mellett.

Bizony, Szeged város regnáló vezetése példát vehetne a debreceniek futball iránti alázatáról és pozitív hozzáállásáról!

Ők felismerték: óriási tömegigény van Magyarország nagyvárosaiban a minőségi futballra! S eképpen is cselekedtek, nemcsak egy "NB II-es indulási jog megvásárlásával", amely csupán "egy apró csepp volna a debreceni futball-tengerben"...

Éppen ezzel kapcsolatban a Facebookon "Gaius Petronius" elsőként fejtette ki őszintén elég markáns véleményét:

Azt már csak halkan jegyezném meg, mielőtt a Püspök Úrék szegedi futball érdekében tett törekvéseit továbbra is bőszen támadnák, inkább reagáljanak végre legyenek szívesek azokra a szegedi futballt és a szurkolók ezreit érintő rendkívül fontos kérdésekre, melyeket közel egy hónappal ezelőtt küldtem el Kalmár Gábor Úrnak, Botka László kabinetfőnökének mielőbbi megválaszolásra!

Íme az akkor feltett kérdéseim és az e-mailek:

Készült: 2018.01.28.