Kupakudarc Szekszárdon...

Szeged mindenkori legjobb labdarúgó csapata egykor Magyar Kupa döntőt is vívott a Debrecennel, de tucatnyi alkalommal bejutott a patinás múltú trófea legjobb nyolc együttese közé, vagy éppen az elődöntőbe! A mostani ellenfél - a 64-be jutásért - az NB III-as Szekszárd volt, akikkel szemben még akkor is létezett a "közte tíz", amikor a Szeged NB I-es kiesése után, azonos osztályban, az NB II-ben játszottak egymással (1986-87: Szeged - Szekszárd 8-0 és 2-0)...

Erre most szerdán mi történik?!

120 percnyi "gyömöszölés" után kivertek bennünket tizenegyesekkel!

Örök mementóként álljon itt a hivatalos szekszárdi honlap szerkesztőjének olykor-olykor elég megalázó, de fölöttébb humoros, eredeti hangvételű kupa-tudósítása...

Szekszárdi UFC–Szeged 2011 1–1 (1–1, 1–1, 1–1), tizenegyesekkel: 4–2
Vezette: Dolnegó (Kulcsár D., Pipicz).

Szekszárd: Szűcs K. – Márton E., Preininger, Arena Á., Dallos – Lékó (Rácz F., 65.), Kvanduk J. – Hegedűs M., Kozics (Juhász M., 82.), Budai (Nagyváradi, 65.) – Fejes. Vezetőedző: Kvanduk János.

Szeged: Molnár P. – Achim, Causic, Farkas M., Katona – Horváth A., Povázsai, Molnár J., Beke (Zádori. a szünetben) – Nicorec – Germán (Zabari, 62.). Vezetőedző: Supka Attila.

A hétvégi bajnokival ellentétben ezúttal koncentráltan, erőszakosan kezdett alakulatunk. Mindkét csapat az ellenfél erényeinek tompítására játszott, az edzők alaposan tudatosították a játékosok fejében, a gyors átrendeződés – angol szakszóval transition play – mindennél többet ér.. Még a partjelzőt is előbb vették be a játékba a labdarúgók, minthogy klasszikus mozdulattal fenékbe rúgják a labdát szorult helyzetben.

A semmiből szerzett vezetést a kék-fekete alakulat: egy oldalról elvégzett szabadrúgásnál Szűcs kapus és a védők nem értették meg egymást, az aláhulló labdát Nicorec 14 méterről kapásból a léc alá bombázta. Még a semleges szurkolók szeme is könnybe lábadt a kivitelezés láttán... Nem kellett sokat várni az egyenlítésre, Fejes középre tett labdáját Beke Péter 16 méterről védhetetlenül lőtte Molnár kapujának bal alsó sarkába. A mieink derekasan tették a dolgukat, a csapatrészek közötti szinergiával nehezen tudtak mit kezdeni a vendégek, Mártonék rengeteg futással, csúszva-mászva agyonvágták Supka edző csapatának játékát.

A szünet után valamelyest alábbhagyott az iram. A szegediek veszélyes helyzetbe sem tudtak kerülni, mert a védekező-harmadban megetettük őket nagyszemű lóbabbal...

Nem javított a Tisza-partiak helyzetén, hogy Andrej Causicot ütésért a játékvezető kiállította. Ennek ellenére a rendes játékidőben nem tudtuk döntésre vinni a dolgot. A ráadásban a vendégek kapufát lőttek, de Fejeséknek is volt lehetősége a gólszerzésre.

A nagy menetelés végére a Szeged felemésztette önmagát: a tizenegyeseknél súlytalan, kizsigerelt szellemekként lebegtek a pályán, a tüzes lasszóval vadászó játékosaink pedig könyörtelenül elvették, ami jár nekik – a továbbjutást a legjobb 64 együttes közé.

Nálunk Kvanduk József, Fejes Péter, Hegedűs Márk és Szűcs Krisztián is belőtte a büntetőjét, a látogatóktól Horváth Attila és a csereként beálló Coroian nem találta el kaput...

Gólszerzők: Beke (öngól, 28.), illetve Nicorec (15.)

Kiállítva: Causic (67.)

Hát eddig a különleges szekszárdi tudósítás... E sorok írójának bizony "a súlytalan, kizsigerelt szellemekként lebegtek a pályán" jellemzésről (ugye itt a vendék szegediekről van szó), egy 31 évvel ezelőtti Magyar Kupa elődöntő jut eszébe, amikor is a Szeged - Vasas mérkőzésen, fél méteres hóban, latyakban nyakig sárosan, gladiátorként küzdötték-harcolták végig mindkét csapat játékosai a meccset, s hol itt a kapcsolódás?!

Bizony, a mai Szeged 2011 másodedzőjének, Híres Gábornak (1. fotónkon) a vezérletével brusztolták ki az angyalföldiek, a Vasas döntőbe jutását az akkori legendás SZEOL AK-s, majd SZEOL-Délépes játékosokkal szemben! Lenne mit mesélnie Híres Gábornak a mostani "szegedi zsoldosoknak", ugye?!

Vitos György

Készült: 2017.09.20.