Kurai László: A futballért dolgoztam és nem a futballból élve...

A napokban a 120 éves szegedi futballhistóriás könyvünk kapcsán találkozhattam Szegeden a Makón élő Kurai Lászlóval (archív csapatfotónkon a második sorban balról az első!), akit dr. Erdélyi Endre (ugyanott jobbról a második!), a legutóbbi NB I-es szegedi futballcsapat népszerű "dokija" javasolt e sorok írójának újabb interjúra...

- Hogyan kerültél kapcsolatba a világ legnépszerűbb sportágával, a futballal és konkrétan Szeged legutóbbi NB I-es (immár 20 évvel ezelőtti!!) csapatával, a Szeged LC-vel?


- Makón kézilabdáztam az NB I/B-ben , közben sajnos, Romániában súlyos autóbaleset ért...- kezdte visszaemlékezését Kurai László, majd így folytatta -  S bizony, úgy megsérültem hogy vége lett a sportpályafutásomnak is...
Hűséges barátaim, a makói focicsapatban is kiválóan játszó Vágó Attila, valamint Nagylaki Kálmán, a szegedi fociklub akkori vezetője...

(1998-ban még mindketten az "Év szegedi sportolói" díjazottjai voltak: http://dmarchiv.bibl.u-szeged.hu/26557/1/dm_1998_022.pdf )

...meglátogattak a kórházban és ők kértek fel, hogy legyek az NB I-be készülő Szeged labdarúgó-csapatának az egyik vezetője...


- Mik voltak az első benyomásaid a szegedi focicsapatnál és mik lettek volna konkrétan a teendőid?

- Technikai igazgatónak vittek a Szegedhez és már 1998 nyarán is óriási összetartást tapasztaltam a csapaton belül, így tekintettel a Vágó Attiláék iránt érzett mély barátságomra -- azonnal elvállaltam!


- Ez pontosan mikor is volt? Még nem az NB I-ben játszott akkor a csapat, ugye?!

- Nem...akkoriban még csak hittünk benne! A tényleges felkerülés előtt egy évvel...

- Tehát 1998-99-ben, amikor a Szeged LC - a Dorozsmától történt szétválása után - elrajtolt a 20 csapatos másodosztályú mezőnyben, és???:::

- Igen , pontosan így volt...- révedezik Kurai László vissza a 20 évvel korábbi szép emlékekhez...- mire azonnal "fölébresztem":


- ....és milyen anyagi feltételekkel, városi ill. egyéb szponzori támogatásokkal bírtatok?!


Kurai László ekkor nagyot sóhajt, majd így folytatja:
- Sajnos roppant minimális volt a támogatók névsora...
Szinte semmi a városi elöljárók ill. a helyi szponzorok részéről... Nagylaki Kálmán állandóan "kalapozott és versenyt futott a gazdasági csőddel", sajnos, fölöttébb egyenlőtlen küzdelem volt...


- De akkor hogy mertél belemenni, mint technikai igazgató ebbe a "futball-kalandba"?! Kik adtak erőt és hitet Neked?


- Csakis a barátaim! Különösen Vágó Attiláék ragaszkodása, no, meg a fanatikus szegedi drukkerek mérhetetlen szeretete... Amikor közel 15.000 ember tombolt az 1999 augusztusi Győri ETO elleni 1-1-re végződött NB I-es idénynyitón, az egy életre szóló fantasztikus emlék volt! ( Érdekes, hogy azt megelőzően, nyolc évvel azelőtt, 1991 júniusában is a Győr volt a legutóbbi élvonalbeli ellenfél..., A szerk.)

S bizony, még órákig tudnánk arról a 20 évvel korábbi első osztályú bajnokságról nosztalgiázni Kurai Lászlóval, de a jelen égetően fontos kérdéseivel ismét "föl kell ébresztenem"...

- Mert ugye, most a "derék szlovén sportigazgatónak", Adem Kapicséknak a hitet a Püspök úr adja, no meg a havi kétmillás fizetéseket, éppen 10 év óta.... Szerinted mekkora a különbség a 20 évvel korábbi ill. a mai szegedi feltételrendszer között???

- Mintha nem is egy bolygón lennénk - válaszol kapásból Kurai László, majd így folytatja - Amikor szinte a semmiből 1999 nyarán 20 másodosztályú klub közül feljutottunk a Tatabányával ill. a Nagykanizsával együtt az első osztályba és leigazoltuk többek közt a 31-szeres válogatott védőt, Urbán Flóriánt is, megállapodtunk a CSAPAT (így, végig nagybetűvel) előtt: kizárólag az eredményesség alapján kapja mindenki a juttatásokat!!! Pontosan így történt, de azonnal hozzáteszem: a nehezebb időkben jómagam technikai igazgatóként is teljesen ingyen dolgoztam a futballért és nem a "futballból élve".... S itt van a "kutya elásva" a mieink és a maiak közti különbségeket illetően...

- Konkrétan mit értesz ez alatt ?! - vetem közbe. Nem kell tőle kétszer megkérdezni, mert Kurai László karakán és egyenes sportember:

- Tény, hogyha mi az NB I-be kerülés helyett Adem Kapicsékhoz hasonlóan mondjuk - szégyenszemre - öt éven belül kétszer (!!) is az NB III-ba zuhantunk volna vissza...nos - nyelt egy nagyot... - akkor mi, a klubvezetők ill. a játékosok fizettünk volna "bánatpénzt" a fanatikus szurkolóinknak (lásd fentebb az ország egyik legszínvonalasabb ultra-táborát)!...- kis idő után pedig így folytatta -

- A mai NB II-eseknek viszont minden megvan: csodálatos stadion, újra megszervezett és fanatikus ultrák, stabil anyagi lehetőségek, tíz év óta külföldi edzőtáborok, csak épp ütőképes futballcsapata nincs az ország 3. legnagyobb városának... S a "kapicsi klubfilozófiával" (az emocionális kötődésű felnőtt és utánpótlás-szakemberek tömeges kirúgásával ill. távol tartásával...) egy jó ideig még nem is lesz - zárta búsan Kurai László.

- De hát próbáljunk pozitívak maradni - javaslom neki - és ünnepeljük meg, ha a Szeged-CSGA az NB III-ból sokadszor fölkerült újonc csapatként kiharcolja a bent maradást...

Mire Kurai László rám nézett és...elnevette magát:

- Tényleg "óriási eredmény" lesz, ha megelőzzük a már eleve kizárt Balmazújvárost és az anyagilag teljesen ellehetetlenített váciakat, hurrá! - zárta vidáman beszélgetésünket Kurai László, a Szeged legutóbbi, immár 20 (!!) évvel ezelőtti NB I-es labdarúgó-csapatának technikai igazgatója.

Mit is lehet a fentiekhez hozzátenni?! Minden viccnek a fele komoly!!
Különösen a címben elhangzottakat ajánlanánk Adem Kapics és holdudvara becses figyelmébe...

Vitos György

www.szeged1899.hu

Forrás: Fotók: Szeged Ultras, szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából
Készült: 2020.03.09.