Változatlan csapattal és edzővel vágott neki az új bajnoki évnek a SZEAC, mégis az augusztus elején indult bajnokság váratlan kudarcokat hozott Hajósék számára...

Az első bajnoki mérkőzésükön az újonc Komlói Bányászt fogadták a szegediek és hatalmas meglepetésre 2:1 arányban alul maradtak...

Majd Tatabányán 3:0-ás vereség következett, s így két forduló után az utolsó helyen állt a kék-fehér gárda.

A várva-várt első siker csak az augusztus 13-i, 3. fordulóban született meg:

Szeged-Salgótarján 3:1! Góllövőink: Portörő Gábor, Nyári Tibor és a címlapfotón már jóval később látható Nemes István...

Ezt követően a győri 1:0-ás vereség után a bajnok, majd a Vasas mögött ezüstérmes újpestieket fogadták a szegediek...

A mérkőzés jegyzőkönyve:

Szeged - Újpesti Dózsa 1:0 (1:0)

Szeged, 18 ezer néző. Vezette: Horváth.

SZEAC: Mészáros – Kürtösi, Portörő, Vass -- Dezsőfi, Zallár – Nemes, Reményik, Hajós, Nyári, Boros.

A győztes gól a 21. percben esett: „Hajós kitűnő labdával ugratta ki a lyukon Nemest, aki nagy lendülettel tört a kapu felé, a kapust is kicselezte, és 6 méterről az üres kapuba helyezett. 1:0 a Szeged javára!”

S akkor jöjjenek a korabeli "Nemes-gólok" örökké felejthetetlen emlékei! Az alábbi értékes archív fotóinkon  épp a góllövés pillanataiban látható Nemes István, a legendás, "ízig-vérig szögedi csatár", aki az egész védelmet és a kapust is kicselezve lőtte a győztes gólokat, s erre átlagban (mai "Szent Gellért Fórumosok" 2-3 ezer nézőjét lelkesen ünneplők, figyelem!!) 18-20 ezer hazai drukker ünnepelt önfeledten!

De ezután - mint minden csapat életében - újabb visszaesés következett, idegenben vereségek (Vasas 1:4, Pécs 0:1), otthon döntetlenek (az MTK ellen 16.000 fanatikus drukker előtt Portörő ill. Nemes góljaival 2:2...) követték egymást.

A 9. fordulóban aztán újra utolsó helyre került a Szeged az ózdi 2:l-es vereséget követően (ezekből is látható, milyen erős volt akkoriban még az NB I - a mai "falusi élvonalbeli bajnokságokkal" ellentétben)...

Majd a 10. fordulóban – október 15-én – a Dorog is elvitte a pontokat a Felső Tisza-parti stadionból ( a bajnoki idény "negatív szegedi nézőcsúcsa" előtt, amely kereken 10.000 fanatikus drukker volt!! Khmmm...Adem Kapicsék még ilyet is csak "soha napján" fognak megélni, mivel a Szent Gellért Fórum max. 8200 nézőt engedhet be, de még ehhez is - 20 év után - NB I-be kellene jutniuk a "megszokott" NB III-ba történő kiesések helyett)...

Ezután Csepelen pontot szerzett a csapat, de a Ferencváros szegedi pályán sem „kegyelmezett”(1:2 lett és a Fradit is "csupán" 12.000 drukker látta 1961 novemberében)...

Az 1962-es chilei labdarúgó-világbajnokság küzdelmei miatt (amikor a magyar válogatott még rendszeres résztvevője ill. aranyesélyese volt az akkori vb-knek!!) a tavaszi szezonból három fordulót előre hoztak, s ezeken három pontot szerzett a SZEAC!

Az őszi idény legnagyobb sikerét egyébként Kispesten – 10 ezer néző előtt – érték el a szegediek. Boros László és Nemes István góljaival már a félidőben 2:0-ra vezettek, s a szünet után a Bp. Honvéd csak szépíteni tudott (Bp. Honvéd–SZEAC 1:2!).

Legutolsó őszi mérkőzésén pedig az MTK Hungária úti pályáján szerzett értékes pontot a csapat (2:2, "természetesen" Nemes István remek duplájával... )!

Ennek ellenére 1961 őszén – 16 forduló után – a Csepellel együtt a 13-14. helyen állt a SZEAC... Tehát tavasszal a kiesés ellen kellett küzdenie...

Úgy tűnik, ez a tudat megsokszorozta a kék-fehérek erejét, mert 1962 tavaszán csak a 6. találkozójukon, a Fradi otthonában szenvedtek vereséget és a további 9 meccsükön 3 győzelem ill. 6 döntetlen volt a mérlegük!

1962 tavaszán egymás után legyőzték otthonukban a Pécs (3:1), és az Ózd (2:0) csapatát, majd idegenben vágtak vissza a Dorognak az őszi vereségért (2:1)!

Majd a Csepel (1:1) és a Bp. Honvéd (1:1) elleni mérkőzések után a 22. fordulóban az Üllői úton lépett pályára a SZEAC...

A 30 ezer néző előtt lejátszott találkozón a későbbi Aranylabdás Albert Flórián góljára Hajós Imre válaszolt, s már-már úgy látszott, a szegediek továbbra is megtartják tavaszi veretlenségüket, amikor – idézet a tudósításból:    „a 89. percben egy kapu előtti kavarodás során Fenyvesi dr. kapura lőtt, Albert a kaputól 7 méterre külsővel megpörgette a labdát, amely irányt változtatva szállt a jobb alsó sarokba. 2:1 a Ferencváros javára.”

A balszerencsés vereség sem törte le a szegedieket, s a hátralévő mérkőzéseiken nem is szenvedtek többször vereséget! Komlón 2:2, Szegeden a Győri ETO és a Tatabánya ellen egyaránt 1:1, majd Salgótarjánban, az SBTC elleni idényzárón 0:0 volt az eredmény.

A szegediek így bravúros tavaszi szereplésükkel a tabella 9. helyére küzdöttek fel magukat!

Mégis a szegedi szurkolók ezt a bajnoki évet inkább sikertelennek érezték, ráadásul egyetlen (!!) bajnoki pont miatt - a Fradi elleni utolsó pillanatos vereség miatt?... - nem jöhettek világhírű profiklubok Szegedre nemzetközi kupamérkőzést játszani... Hogy miért is?!

Az MLSZ akkori döntése értelmében a bajnokság 1- 8. helyezettje a BEK-ben, a Közép-Európai Kupában, valamint az akkoriban még nagy népszerűségnek örvendő Nyári Intertotó Kupában indulhatott! Tehát csak gólarányon(!!) múlt, hogy a 8. helyezett Pécs még igen, a 9. helyezett Szeged már nem lehetett résztvevője az Intertotó Kupa rangos mezőnyének...

Holott a 8 db 4-es csoportban ilyen csapatok szerepeltek 1962 nyarán: Ajax Amsterdam, Feyenoord Rotterdam, PSV Eindhoven (hollandok), Bayern München, FC Kaiserslautem (németek), FC Basel, Servette (svájciak), Rijeka, Velezs Mostar (horvátok és bosnyákok), Sparta Prága, Inter Bratislava (csehek és szlovákok), – hogy csak a nevesebbeket említsük... (Manapság pedig tavaly nyár óta a római Laziót várhatjuk szüntelen a szegedi stadionavatóra, de hát az egy teljesen más indíttatásból fakadó "kapicsos történet" - immár hosszú évek óta távol az NB I-től..., A szerk.)

Talán ezek után már érthetőbbnek tűnik a Tisza-parti szurkolók és vezetők 1962-es elégedetlensége...

S hogy ez miben nyilvánult meg? Újabb edzőcserében! Az eltávozott Szűcs György helyére Orczifalvi István érkezett. A két kieső (Csepel, Ózd) helyére az NB II patinás múltú bajnokai (Debreceni VSC, Szombathelyi Haladás) kerültek. Az év gólkirálya Tichy Lajos (Bp. Honvéd) lett ’23 góllal, míg a legeredményesebb szegedi góllövőnek Nemes István bizonyult 9 találattal.

Nemes István(címlapos fotónkon éppen Buzánszky Jenővel, az Aranycsapat egykori jobbhátvédjével beszélget)... Bizony, Hajós Imre mellett az immár 121. évében járó szegedi futball egyik legnagyobb gólvágója volt ő is!! Méltó örököseként a korábbi Tisza-parti "gólgyárosok", Solti I. Mihály, Nagy Antal, Kalmár György, Vörös Mihály, majd Csáki Béla, Cziráki József és Rózsavölgyi Lajos  csodálatos teljesítményeinek! (Fájdalom, de a Hajós-Nemes duót csupán dr. Vass Ferenc ill. Kun Lajos - már mindketten elhunytak... - követhették méltó módon a legjobb szegedi góllövők elit listáján..., A szerk.)

Erről és sok más érdekességről is szó esett a pár éve róla készített kiváló Nemes-interjúnkban:

http://www.szeged1899.hu/news_listone.php?id=1177

Visszatérve az 1961-62-es szezonra...A Nyári Intertotó Kupa helyett maradtak hát a barátságos nemzetközi mérkőzések, ahol szép eredményeket ért el abban az évben is a szegedi gárda...

Csak néhány közülük: FK Novi Sad, azaz Újvidék ellen 3:1, Sierandz (lengyel) ellen 5:1, Widzew Lódz (a későbbi 4-szeres lengyel bajnokcsapat!) ellen 10:2 (!!), majd a román túrán: Progresul Bukarest (román) ellen 1:0, Nagybánya (romániai magyar klub) ellen 5:4!

Vitos György

(Folytatjuk!)

Forrás: Fotók: szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából
Készült: 2020.07.09.

Mai fiatalabb generációk és "Ademkapicson-Halkópálgézán felnőtt " ultrák, figyelem! A hatvanas évek elején megszokott 20-25, sőt, 30 ezres nézőszámok kereken  négy(!!) Szent Gellért Fórumot töltenének meg színültig....

Manapság meg annak is lelkesen "tapsikolnak" a szegedi lakáj-médiák, ha véletlenül elérik a 3-4 ezres "tömeget" - az országunk 3. legnagyobb városához teljességgel méltatlan 2000-2500-as átlagok mellett...

De térjünk vissza a "kapicsos fociról" az igazi szegedi futballhoz, amikor még  15-20 ezer fanatikus drukker járt átlagban az NB I-es meccsekre!

Már az előző, 1959-60-as élvonalbeli bajnokságban is megmutatta oroszlánkörmeit az újonc kék-fehér gárda! Az 1960-61-es kiírásban pedig már az országos élmezőnyhöz tartozott!

Az új edző, Szűcs György irányításával vágtak neki az igencsak nehéznek ígérkező küzdelemsorozatnak.

A bajnokság elég korán – július 31-én – kezdődött, és a SZEAC az egykori nagy rivális Tatabányát fogadta...

S a legendás Felső Tisza-parti stadionban 15 ezer néző előtt lejátszott találkozót a hazaiak nyerték 3:1 arányban! Először Nyári Tibor, majd Hajós Imre, végül Nemes István talált Grosics Gyula kapujába!! ( Utóbbinak, a magyar Aranycsapat egykori kiválóságának ott áll a szobra a vadonatúj Szent Gellért Fórumban, s ez tiszteletre méltó! Az már sokkal kevésbé, hogy például - a szegediek többségét zavaró zöld székekkel szemben... - a SZEAC kiválóságaira ill. a korábbi szegedi válogatottakra semmi és senki nem emlékeztet az új "szentélyben"....A szerk.)

A következő forduló váratlan eseményt hozott: az újonc győriek – hatalmas meglepetésre – 0:0-ás félidő után 5:0(!) arányban lelépték a szegedieket. A későbbi bajnok, Vasas elleni pontszerzést ezután az első idegenbeli siker követte. Diósgyőrött – ugyancsak 15 ezer néző előtt – a házi gólkirály, Hajós Imre góljával 1:0-ra nyertek a kék-fehérek, s ezzel négy forduló után a 6. helyen állt a csapat!

Az 5. fordulóban a szokásos óriási érdeklődéssel várt rangadóra került sor Szegeden: az addig listavezető Ferencvárost fogadták a hazaiak. Több mint 20 ezer(!!) néző várta a meglepetést a Felső Tisza-parti stadionban – és nem is csalódtak!

A Mészáros – Szabó, Portörő, Kürtösi – Dezsőfi, Zallár -Benák, Nemes, Hajós, Polyvás, Nyári összeállítású csapat 2:0-ra megverte a fővárosi zöld-fehéreket! Hajós gólja után a másik szegedi "gólvágó", Nemes István adta meg a kegyelemdöfést az FTC-nek! Citátumok a régi Népsportokból:

„Néhány másodperccel a befejezés előtt Nemes nagy lendülettel kicselezte a ferencvárosi védelmet, Horváth is kifutott a kapuból és a szegedi csatár elég nehéz szögből az üres kapuba helyezte a labdát. 2:0 a Szeged javára.”

Ezek után az NB I élmezőnye így festett:

1. Újpest 9,

2-4. Salgótarján, FTC, és Szeged 7–7 ponttal!

Újabb nehéz erőpróba következett: ezúttal Kispesten a Bp. Honvéd ellen... A Bozsik "Cucu", Kotász és Tichy Lajos által vezérelt hazaiak l0 perccel a befejezés előtt már 3:1-re vezettek, de nem adták fel a szegediek sem! A 81. percben Polyvás Dániel 3:2-re szépített, majd:

„A 84. percben Kotász nagy hibája újabb gólhoz juttatta a Szegedet. Kotász a felezővonal körül cselezett, Hajós elvette tőle a labdát, elszáguldott, s hiába futott ki eléje kétségbeesetten Faragó, hiába próbált keresztezni Dudás, Hajós 16 méterről a bal sarokba lőtt, 3:3.”

S ezután már hetekig tartotta 4. helyét a SZEAC! Otthon nagyszerű győzelmek ( 12.000 drukker előtt Debreceni VSC ellen 3:0, míg 15.000 fanatikus előtt Pécsi Dózsa ellen 2:0), idegenben értékes döntetlenek (Dorog 1:1, Csepel 2:2) követték egymást, egészen a 11. fordulóig.

Ekkor ugyanis a nagy vetélytárs, az MTK csapata látogatott a Tisza-parti városba, és az összecsapást megelőzően a két együttes egyforma pontszámmal a tabella 3-4. helyét foglalta el. A nagy lehetőség szinte megbénította a hazaiakat és az MTK az ex-szegedi Sándor „Csikar” pazar játékával 4:2 arányban diadalmaskodott... A vereség után a 6. helyre került a SZEAC és az SBTC elleni döntetlen, majd az újpesti vereség után itt is zárta az őszi idényt, – négy ponttal leszakadva a Ferencvárostól, ugyanakkor megelőzve a 7-8. helyen lévő Győr és Csepel csapatát.

S a tavaszt – 1961. február 28-án – éppen a Hungária körúton, az MTK ellen kellett kezdeniük!.. A SZEAC óriási becsvággyal küzdött, hogy visszavágjon az őszi 2:4-ért. Félidőben Nemes István góljával l:0-ra vezettek, de Nemes második gólját Kaposi játékvezető teljesen érthetetlenül nem adta meg... Szünet után az MTK egyenlített, így az összecsapás - nem kevés bírói segédlettel... -  pontosztozkodással ért véget. De ez sem szegte Hajósék kedvét, 20.000 fanatikus szegedi drukker legnagyobb örömére épp az ő góljával legyőzték a két évvel korábbi bajnok Csepelt és 12.000-es tömeg előtt a Dorogot, míg pontot szereztek Pécsett (0:0) és Debrecenben (2:2)!

Azaz, biztosan tartották 6. helyüket a bajnoki táblázaton! Sőt a 20. fordulóban ismét előrébb léphettek volna, de az FTC elleni vereség után, az utolsó helyezett Diósgyőrt otthonukban sem tudták legyőzni (1:1)... A Vasas elleni Fáy utcai vereség már azt sejtette, hogy a SZEAC képtelen az akkoriban szárnyaló Salgótarjáni BTC-t megelőzni és a „vidék legjobbja” címet kiharcolni. Eközben az újonc Győr is sorra aratta meglepő győzelmeit és két pontra megközelítette a 6. helyezett Szegedet.

S a 23. fordulóban éppen egymás ellen kellett eldönteniük: ki a jobb csapat? Az eredmény hatalmas küzdelemben született meg: SZEAC-Győri ETO 4:3! (Felső Tisza-parti stadion, 15.000 néző, a győriek Hajóst ill. Nemest fogták keményen, mire a szegedi gólszerzők Reményik László, Szabó Miklós, Pető László és Portörő Gábor voltak...)

Ezzel a kék-fehérek 3 fordulóval a befejezés előtt már biztosították előkelő 6. helyezésüket! A Tatabányán szerzett újabb értékes pont már csak ráadás volt, míg az évadot 1961. június 18-án parádés győzelemmel zárták! (Engedtessék meg egy személyes emlék... Az volt a Dobsa Sándor anyai ági nagyapám által készített archív fotó szerint e sorok írójának legelső megtekintett NB I-es mérkőzése!)

Íme a mérkőzés jegyzőkönyve:

Szeged–Újpesti Dózsa 4:2 (2:0).

Felső Tisza-parti stadion, 18.000 néző. Vezette: Katona.

SZEAC: Mészáros – Szabó, Kürtösi, Vass – Dezsőfi, Zallár – Nemes, Reményik, Hajós, Pető, Boros.

Góllövők: Hajós (3), Nemes illetve Sóvári, Várhidi (11-esből).

Nagyszerű idényzáró mérkőzés volt, gyönyörű szép szegedi gólokkal fűszerezve!

Az 1961-ben kiharcolt 6. hely pedig a SZEAC-korszak legjobb eredményét jelentette.

A két vidéki fellegvár (DVSC, DVTK...) helyére az NB II bajnokai (Komló, Ózd) kerültek. A góllövőlistán holtverseny alakult ki a 21-21 gólt szerzett későbbi Aranylabdás Albert Flórián (FTC) ill. Tichy Lajos (Bp. Honvéd) között, míg Hajós Imre (SZEAC) 15 találattal a góllövőlista 5. helyét szerezte meg. Azóta sem végzett ilyen előkelő helyen NB I-es góllövőlistán szegedi játékos...

Az az évad hozta a SZEAC egyik legnagyobb nemzetközi sikerét is: 1961. május 4-én, Brassóban l:0-ra győzött Románia válogatottja ellen!

Íme a meccs részletesen:

Szegedi EAC-Románia 1:0 (0:0)!!

Brassó, 30.000 néző (épp annyian, mint az 1960-as Szeged-Fradi meccsen!!). Vezette: Donase (román).

SZEAC: Tóth L. – Kürtösi, Portörő, Vass – Dezsőfi, Baráth – Szabó, Nemes, Hajós, Nyári, Boros (Pető).

Románia: Voinescu – Zavoda, Nunweiler III., Greavu – Jenei Imre ( a későbbi BEK-győztes Steaua-tréner!), Boné (Nunweiler IV.) – Hasoci, Constantin, Ionescu, Szeredai, Tataru.

A győztes szegedi gólt Nyári Tibor, a legendás hírű "Nyala" szerezte az 55. percben.

Hát ilyen szezon volt az az 1960-61-es, de az újabb futball-sikerek a következő évadokban sem kerülték el Szegedet...

Vitos György

(Folytatjuk!)

Forrás: Fotók: szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából
Készült: 2020.07.07.

Bizony, az 1959–60-as szezonban kezdődött meg a SZEAC NB l-es sikersorozata!!

A bajnoki rajt – mint már a múltban többször – ezúttal is az Üllői útra szólította az újonc kék-fehéreket. A SZEAC hatalmas meglepetésre - 25.000 Fradi drukker tombolása ellenére is -0:0-ra végzett a sokszoros bajnok Ferencvárossal!

Majd a bajnokesélyes  MTK-tól is pontot raboltak Szegeden Portörő Gábor ill.  Hajós Imre találataival (2:2), a Felső Tisza-parti stadionban  - mai, Szent Gellért Fórumosok, figyelem!! - több, mint 25.000 fanatikus drukkerünk előtt!!! (Érdekesség, hogy az NB I-es forduló nézőcsúcsa is Szegeden született meg, mivel az Újpest-Diósgyőr szintén 2:2-es összecsapásra is "csupán" 20 ezren voltak kíváncsiak...)

Ezután sem csökkent a lendület, a SZEAC biztos középcsapattá alakult az NB I-ben!

A 4. fordulóban Szombathelyről hozták el mindkét bajnoki pontot Polyvás Dániel góljával, de még az elvesztett idegenbeli meccsein is becsülettel helyt állt a Tisza-parti gárda.

Szegeden pedig nagyszerű mérleget zártak. Legyőzték a Csepelt, a Tatabányát és a Bp. Honvédot, döntetlenre játszottak az MTK-val, a Vasassal és a Doroggal! Otthonukban egyszer sem szenvedtek vereséget! Így aztán az őszt – kiesési gondok nélkül – a 9. helyen zárták!

A 13 mérkőzésen 4-szer győztek, 4-szer döntetlen lett az eredmény és 5-ször szenvedtek vereséget a szegediek. A megszerzett 12 pont még szebb jövőt jósolt Portörőék számára. Látva a szerethető és szegedi kötődésű csapat akarását, szép eredményeit – a fanatikus publikum is egyre nagyobb számban látogatta az újonc mérkőzéseit...

Az őszi hazai találkozók átlagos nézőszáma már 15 ezer körül mozgott, ami új csúcsot jelentett szegedi viszonylatban!

Ráadásul az 1959-es esztendő legjobb szegedi sportolójának – óriási szavazattöbbséggel – Portörő Gábort (fotónkon már sikeres szegedi edzőként!) választották a szurkolók. Valóban a szőke középhátvéd egész évben kiváló teljesítményt nyújtott, mindig a védelem oszlopa volt! Ráadásul belső védőként rendkívül fontos gólokat is fejelt.

Aztán az 1960. február 28-i idénynyitó újabb nézőcsúcsot hozott. 18 ezer(!) szurkoló előtt a SZEAC balszerencsés vereséget szenvedett a későbbi bajnok Ú. Dózsa ellen (1:2). A mérkőzés krónikájához tartozik, hogy a szegediek sérülés miatt Polyvás Dániel, a házi gólkirály Hajós Imre és Reményik László nélkül voltak kénytelenek játszani…

A Képes Sport 1960-ban kiadott legelső márciusi száma így kommentálta a szegedi futballtörekvéseket:

Két régi Szeged-játékos, Harangozó Sándor és Nagy Antal ekképpen foglalta össze a szegedi futball jelenlegi helyzetét:

„Lényegében majdnem mindegy, hogy Haladásnak, Honvédnek vagy SZEAC-nak hívják-e Szeged első ligás csapatát. Minden szegedi, akit csak kicsit is érdekel a labdarúgás, Szeged élcsapatának szurkol, hiszen a jó szereplés az egész város közönségének szívügye!”

S ennek az 1960-as nyilatkozatnak - az immár 121 éves tradíciónk sokkal méltóbb ápolása mellett... - még most, napjainkban, és a közeljövőben sem szabadna érvényét veszítenie!

Az Újpest elleni vereséget aztán egy héttel később pompásan feledtették a szegediek. Az előző évi bajnok Csepel otthonában léptek ugyanis pályára és arattak teljesen megérdemelt 1:0 arányú győzelmet! Ez volt a bravúrcsapat összeállítása: Mészáros – Szabó, Portörő, Kürtösi – Dezsőfi, Zallár – Csabai, Baráth, Benák, Nemes, Nyári. A győztes gólt Nyári Tibor szerezte a 15. percben!

Ezt követően egészen a 18. fordulóig a 9. helyen állt a csapat. Sőt, a Pécsi Dózsa fölényes, 4:1 arányú legyőzése (legendás góllövőink: Nemes István 2, Hajós, Nyári) után már az NB I 7. helyén találták magukat!

Majd a 19. fordulóban, Tatabányán 2:2-re mérkőzött a SZEAC, s elfoglalta végleges, 8. helyét a táblázaton. Váratlan vereségek (DVTK ellen odahaza) és váratlan győzelmek (Bp. Honvéd ellen idegenben 1:0!)) követték egymást, majd a 22. fordulóban került sor a Szeged-Ferencváros találkozóra...

A bajnok Újpest mögött akkor ezüstérmesként végzett Fradi Albert góljával 1:0-ra győzött és a  Felső Tisza-parti stadionban új nézőcsúcs született!

30.000 (!) fanatikus szurkoló figyelte a két együttes óriási múltra visszatekintő bajnoki összecsapását – sem előtte, sem azóta nem voltak ennyien szegedi mérkőzésen. Harmincezren… Négy "Szent Gellért Fórumot is megtöltő", mai szemmel nézve hihetetlenül nagy tömegben!!

Végül a BVSC 3:0-ás és a Szombathely 4:1-es legyőzése után a szegediek a Fáy utcában, a Vasas elleni 0:3-mal zárták a bajnoki évet. Újoncként a 8. helyen!

S ha a Diósgyőr elleni hazai mérkőzésüket nem veszítik el, úgy legjobb vidéki csapatként a Közép-Európai Kupában is indulhattak volna... Az utolsó kettő helyére az NB II csoportbajnokai (Győri ETO, Debreceni VSC) kerültek. Az év gólkirálya, a pár évvel később már Aranylabdás Albert Flórián (FTC) lett 27 góljával, míg a legeredményesebb SZEAC-csatár ismét Hajós Imre volt 9 találattal.

S a következő évad még ennél is nagyobb SZEAC-sikereket hozott...

Vitos György

(Folytatjuk!)

Forrás: Fotók: szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából
Készült: 2020.07.02.