esemény:
Merkantil Bank NB II 2025/26
időpont:2026. 05. 10. vasárnap, 17:00
csapatok:FC Ajka
x
Szeged
hátralévő idő:| # | csapat | pont |
|---|---|---|
| 01. | Vasas FC | 61 |
| 02. | Budapest Honvéd FC | 56 |
| 03. | Kecskeméti TE | 48 |
| 04. | Mezőkövesd Zsóry FC | 46 |
| 05. | HR-Rent Kozármisleny | 42 |
| 06. | Aqvital FC Csákvár | 40 |
| 07. | Videoton FC Fehérvár | 39 |
| 08. | BVSC-Zugló | 37 |
| 09. | Karcagi SC | 35 |
| 10. | FC Ajka | 33 |
| 11. | Szeged | 33 |
| 12. | Tiszakécskei LC | 32 |
| 13. | Soroksár SC | 30 |
| 14. | Szentlőrinc | 27 |
| 15. | Budafoki MTE | 25 |
| 16. | Békéscsaba 1912 Előre | 25 |
Mit szeretnének drukkereink a Szeged-CsGA 16. bajnoki idényében (2026 nyarától)?!
email:
szeged1899@freemail.hu vagy gyvitos@freemail.hu
telefon:Vitos György, Főszerkesztő: +36/70-264-1595
figyelmeztetés:copyright 2012. Vitos György, szeged2011.eu; majd szeged1899.hu. Az itt található írott, képi anyagok csak a forrás megjelölésével, internetes felhasználás esetén élő hivatkozás elhelyezésével használhatóak fel!
Szülővárosában, Szegeden kezdte el az imádott játékot és már dorozsmai kissrácként is a legjobb góllövő közé tartozott!
Majd 17 évesen a Szegedi MTE ill. 19-20 évesen már az NB I-es SZAK csatára lett, ez a klub akkor a kommunista-időkben Szegedi Szikra Munkás Torna Egyletre, később pedig Szegedi Petőfire változtatta - kényszerűségből... - a nevét.
Így aztán Csáki Béla az 1950 őszi NB I-ben már a Szegedi SZMTE, majd az 1951. évi (szovjet mintára naptári éves...) NB I-ben az újszegedi Petőfi csatáraként termelte a gólokat!
A Petőfi (vagyis a régi dicső SZAK) végleges kiesése után 1952 és 1954 között a másik szegedi NB I-es klub, a Szegedi Honvéd is igényt tartott a "gólerős szolgálataira", majd 1954- től a jogutód Szegedi Haladás együttesében ugyancsak eredményesen szerepelt.
1953 októberében egy sokakat megdöbbentő balesetben annyira roncsolódott a karja, hogy az orvosoknak bizony, csonkolniuk kellett...
Erről a www.szeged1899.hu rajongói portálunk részletesen is beszámolt a 120 részes szegedi futballtörténeti utazásának 27. részében (lásd lentebb) !!
Mivel egy évre a Szegedi Haladás is kiesett az NB I-ből, a gólerős szegedi csatár, Csáki Béla visszautasíthatatlan ajánlatot kapott az ugyancsak patinás múltú Salgótarjáni BTC-től...
1955-ben igazolt az SBTC csapatához, ahol 1962-ig játszott. Itt tagja volt az 1958-as Magyar Kupa-döntős csapatnak is.
Az élvonalban összesen 248 mérkőzésen szerepelt és 99 gólt szerzett!
Ebből az első 106 szegedi NB I-es meccsén 44-szer volt eredményes!
Lássuk hát a legizgalmasabb és legmegdöbbentőbb történetet Csáki Béláról a szeged1899.hu szurkolói portálunk – országosan is egyedülálló - 120 részes cikksorozatának 27. részében!
" 120 futballévünk, 120 részben - archív fotóinkon (27.)
(Készült: 2020.05.17.)
Több, mint 120 szegedi futballévünket felölelő - időutazásunk előző, 26. részében külön kihangsúlyoztuk: az 1952-53- as Szegedi Honvéd legeredményesebb támadó csatáráról, Csáki Béláról (címlapfotónkon) a következő részben egy igencsak megdöbbentő, mai szemmel nézve hihetetlen, de igaz történettel is szolgálunk!
Következzék hát Csáki Béla fantasztikus vállalása...
Ki is volt hát Csáki Béla?!
Az igazi őserőt képviselő középcsatár pályafutása Kiskundorozsmán kezdődött 1945-ben és 15-16 évesen már az ottani, DLASZ Déli kerületi bajnokságban szerepló felnőttcsapatban játszott!
Aztán 1947-ben - 17 évesen! - a Szegedi MTE-hez igazolt, amely egy évvel később fuzionált az NB I-es Szegedi AK-val, így máris az élvonalban szerepelhetett!
Majd a Felső Tisza-parti stadionba, a Szegedi Honvédhez került a Szegedi Petőfi (a legendás SZAK sokadik neve...) élvonalbeli búcsúját követően (1951 végén - 1952 elején), ahol 1953. december 6-áig termelte szinte futószalagon a gólokat!
Az 1953-as Honvéd-megszüntetést követően pedig az ugyancsak NB I-es Szegedi Haladásban játszott befejező csatárként - egészen 1954 végéig!
Ezután több első osztályú csapat is megkereste az akkoriban már fölöttébb népszerű "Lavórt" (ez volt Csáki legendás beceneve!), ő végül az SBTC gárdáját - a magyar vidék egyik akkori legjobb csapatát! - választotta 1955 elején.
Abban a legendás salgótarjáni együttesben fejezte be – közel 300 élvonalbeli mérkőzéssel ill. egy híján 100 első osztályú góllal a háta mögött - csodálatos és rendkívül tanulságos pályafutását.
Annyira szerette Szegedet, hogy amikor a későbbi - ugyancsak kiváló erőkből álló - Hajós Imre, Nemes István, Portörő Gábor által fémjelzett SZEAC csapatával találkozott a Salgótarjáni BTC – egy meccs kivételével... – nem lépett pályára...
Azon a bizonyos szegedi találkozón viszont, 1960. március 13- án a Nógrád megyeiek az ő mesterhármasával nyertek 3:0- ra...
S a 15.000 fanatikus szegedi drukker előtt (a mindössze 8 ezres befogadó képességű és manapság rendre "negyedházas", de inkább ürességtől kongó Szent Gellért Fórum szereplői, figyelem!, A szerk.) lejátszott vidéki NB I-es derbi után azonnal bocsánatot kért a szegediektől.
Hááát... ilyen kiváló sportember volt Csáki Béla...
De ez még nem minden...
Történt ugyanis, hogy 1953. október 25-én a Szegedi Honvéd Csáki Béla ill. Machos Ferenc parádés góljaival 2:0 arányú bravúr-győzelmet aratott Salgótarjánban! A csapat hazatérte után a szenzációs diadalt a kelleténél tovább ünneplő szegedi középcsatár az éjszakai órákban a Kálvária téri villamos sínek mentén tért nyugovóra...
S a remízbe tartó villamos olyannyira összeroncsolta a sokszoros "B"-ill. utánpótlás válogatott támadó jobb karját, hogy a kizárólagos műtéti megoldást - az amputálás jelentette...
Akkoriban az olimpiai bajnok "Magyar Aranycsapat"(egész oldalas fotónkon középen Grosics Gyula mellett Puskás Ferenc!) már javában készült az Anglia elleni londoni "Évszázad meccsére", ám szinte valamennyien egymásnak adták a kilincset Csáki Béla szegedi Rókusi kórházbeli betegágyánál...
A világ akkori legjobb játékosa, Puskás Ferenc amolyan "puskásöcsisen" biztatta örökös barátját, Csáki Bélát:
- Ne búsulj, Lavór... Hisz nem a lábadat vágta le a villamos!! Legalább ezután kevesebbet kezezel... Meglásd, ott folytatod, ahol az SBTC ellen, Tarjánban abbahagytad!!
Így aztán az immár félkarú csatár november közepén újra játékra jelentkezett dr. Kalocsay Gézánál, a Szegedi Honvéd akkori mesterénél.
Jóval később, már a '90-es évek elején a végül is 2006 tavaszán, 75 évesen elhunyt Csáki Béla így emlékezett vissza az akkori gyötrelmes időszakra:
- Bizony, a műtétet követő első edzések előtt úgy izgultam, mintha az ifiből kerültem volna Rózsavölgyi Lajosék, Machos Feriék közé... Aztán kiderült, hogy még mindig tudok futni, fejelni, cselezni! A gyakorlások végén rendre megkértem két remek kapusunkat, Palotai Janit és Mészáros Karcsit, hogy túlórázzanak velem! Fölváltva álltak a háló elé, én meg 25-30 méterről bombáztam a kapujukat, órákon át... S a gólok HITET adtak az újrakezdéshez...
Így ma már szenzációs sporttörténeti tény, hogy 1953. december 6-án, az akkori NB I-es idényzárón 6 ezren voltak kíváncsiak a Szegedi Honvéd ill. az Újpest (akkor Bp. Dózsa) örökös rangadójára, de különösen Csáki Béla visszatérésére...
Szeged városának színeiben, azaz a kék-sárga szerelésben pompázó hazaiak fantasztikus játékkal 4:1-re verték a világklasszis Szusza Ferenccel (harmadik fotónkon)
felálló újpestieket!
Íme az örökre emlékezetes Felső Tisza-parti összecsapás részletes jegyzőkönyve:
Szegedi Honvéd–Bp. Dózsa 4:1 (0:1)!!!
Szeged, Felső Tisza-parti stadion, 6.000 néző. Vezette Szigeti.
A gólok sorát az újpestiek nyitották meg, a világklasszis gólkirálynak számító Szusza Ferenc mesteri átadását Aspirány értékesítette, 1-0 az Újpestnek!
Szünet után viszont a szegediek hatalmas erővel támadtak, és 9 (!!!) perc alatt Csáki Béla (2), Cziráki ill. Machos révén négy gólt szereztek, így a végén óriási ünneplésben részesültek!
A mai "kapicsokon, ötévente NB 3-ba történő kieséseken felnőtt újabb generációknak" szinte hihetetlen: a szegediek egyetlen élvonalbeli bajnokságban két alkalommal is 4:1 arányban gázolták le a mindig bajnokesélyes újpestieket, amire azóta sem akadt példa!
A mérkőzés krónikájához tartozik, hogy hosszú kórházi ápolás után Csáki Béla ismét csatasorba állt...
Mint ismeretes, október végén a szegediek legeredményesebb csatára súlyos balesetet szenvedett: jobb keze teljesen összeroncsolódott és a kézfejét le kellett vágni... Sokak szerint ezzel a fiatal játékos sportpályafutása befejeződött...
De nem úgy Csáki Béla szerint! Ő nem volt hajlandó beletörődni ebbe!
Hatalmas akaraterővel, jobb karján rögzítő kötéssel - hat gyötrelmes hét után... - ismét vállalta a játékot. Sőt, az 51. ill. az 56. percben két remekbe szabott góljával fő részese volt a szegediek fölényes győzelmének az újpestiek elleni idényzárón!
Az 1953. évi NB I gólkirálya Puskás Ferenc (Bp. Honvéd) volt 27 góllal, aki a londoni 6:3-as magyar -angol előtt személyesen is meglátogatta a szegedi kórházban az amputálás után lábadozó Csákit!
Az NB I-ben az öt pesti sztárklub (MTK, Honvéd, Vasas, Újpest, Fradi) és a Győri ETO ill. a Szombathely mögött a 8. helyen végzett Szegedi Honvéd házi gólkirálya ezúttal is Csáki Béla lett.
A szegedi középcsatár - hosszú kihagyása ellenére... - 12 gólt rúgott, s ezzel a góllövőlista 11. helyén végzett.
Bizony, méltó örököse volt az NB I-es szegedi gólkirály, Kalmár György, továbbá Nagy Antal és Vörös Mihály korábbi kiváló teljesítményének...
Vitos György (Folytatjuk!)
Forrás: Fotók: szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából.
Készült: 2020.05.22."
S végül a gyászjelentés…
…a Délmagyarország 2006. 03. 27-i számából:
Elhunyt Csáki Béla…
Baróti Lajos, Baráth János, Zallár Andor után megint gyászol Csongrád megye labdarúgása: 76 éves korában elhunyt Csáki Béla, az 1950-es évek szegedi labdarúgásának kitűnősége.
Az őserőt képviselő középcsatár pályafutása Újszegeden, a SZAK NB I-es csapatában kezdődött, majd a Felső Tisza-parti stadionban a Szegedi Honvédnál és a Haladásnál folytatódott.
A szurkolók kívülről fújták a Szegedi Honvéd legendás gárdájának összeállítását, amelyben szerepelt Palotai, Mészáros, Sípos, Mednyánszky, Bodzsár, Vass, Baráth, Zallár, Böjtös, Cziráki, Rózsavölgyi és természetesen Csáki...
Csáki Béla szegedi évei után a Salgótarjáni BTC NB I-es játékosa lett, ebben az együttesben is fejezte be közel 250 élvonalbeli mérkőzéssel a háta mögött pályafutását. Annyira szerette Szegedet, hogy amikor a SZEAC-cal találkozott a Salgótarján – egy meccs kivételével – nem lépett pályára. Azon a bizonyos szegedi találkozón a Nógrád megyeiek az ő mesterhármasával 3–0-ra nyertek... A találkozó után azonnal bocsánatot kért a szegediektől...
Hát ilyen kiváló sportember volt Csáki Béla, isten nyugosztalja...
Vitos György (Folytatjuk...Cikksorozatunk 4. részében egy újabb kiváló szegedi válogatott csatár, Gilicz István következik !)
Forrás: Fotók: szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából...
Készült: 2026.01.22.
A pontosan 20 éve elhunyt Baráth János neve nem harsány legendaként maradt meg a szegedi futballtörténelemben, hanem biztos pontként, amelyre hosszú évekig lehetett építeni!
Azok közé a játékosok közé tartozott, akik nem egy-egy villanással, hanem hétről hétre nyújtott megbízható teljesítménnyel írták be magukat az 1926 - 2000 közötti NB I-es Szeged csodálatos futballtörténetébe...
Pályafutásáról...A Szegedi Honvéd csapatában kezdte a labdarúgást(címlapos archív csapatfotónkon az álló sorban balról az első!).Az élvonalban 1951. március 4-én mutatkozott be a bajnok Bp. Honvéd ellen, ahol csapata 5–1-es vereséget szenvedett a világklasszisokkal felálló Puskáséktól, Bozsikéktól.
Baráth János összesen 192 első osztályú bajnoki mérkőzésen lépett pályára és 10 gólt szerzett a Szegedi Honvéd, majd a hivatalos jogutódok, a Szegedi Haladás (lenti csapatfotóinkon) és a SZEAC színeiben!
A sikeres szegedi NB I-es éveket követően az aktív labdarúgást az NB II-es Szegedi Építők együttesében zárta le...
A szegedi élvonalbeli évek során Baráth nemcsak posztján volt stabil, hanem öltözőn belüli tekintélye is fokozatosan nőtt.
Nem volt vezéregyéniség a szó klasszikus értelmében, mégis: jelenléte nyugalmat adott a csapatnak.
Edzők és csapattársak egyaránt számoltak vele, mert tudták, mit kapnak tőle – pontosságot, fegyelmet, futballintelligenciát.
NB I-es mérkőzésein nem a látványos megoldások domináltak, hanem a helyezkedés, az előrelátás és a játék olvasása.
Baráth János azok közé a labdarúgók közé tartozott, akiknek hiányát csak akkor vették igazán észre, amikor nem voltak a pályán...
De akkor nagyon!!
A szegedi futball aranykorait és nehezebb időszakait egyaránt megélte, és mindkettőben ugyanazt hozta: megbízhatóságot!
Éppen ezért kerülhetett be méltán az éppen száz (!!) éve, 1926-tól számított szegedi NB I-es örökrangsor élmezőnyébe – nem statisztikai trükkökkel, hanem valódi futballértékkel!!
Baráth János pályafutása azt üzeni a mai generációknak is:
az 1899-től eredeztetett szegedi futballtörténelem nemcsak válogatottakból, gólkirályokból, hanem betonbiztos tartóoszlopokból épült fel!
Végezetül egy citátum a Délmagyarország, 2006. 01. 16-i számából:"Elhunyt a focista Baráth János...
A 2005 karácsonya előtt elhunyt Baróti Lajos után sajnos ismét gyászol Szeged labdarúgása...
Hosszan tartó betegséget követően életének 81. évében elhunyt Baráth János, a Szegedi Honvéd, a Szegedi Haladás és a SZEAC egykori első osztályú kiválósága.
"Szeged Janikája" – mindenki csak így emlegette – 1925. október 15-én született a napfény városában. Már gyerekkorában kitűnt bámulatos labdaérzékével, a szakemberek nagy jövőt jósoltak az ifjú futballistának.
Nem tévedtek, Jani bácsi hosszú pályafutása alatt kihozta magából az igazi tehetséget.
A Szegedi Honvédba akkor került, amikor a csapat még csak az NB III-ban szerepelt.
Bár élvonalbeli klubok is hívták, csábították, hű maradt rajongásig imádott egyesületéhez.
A hűség elnyerte méltó jutalmát, 1951-től már az NB I állandó résztvevőjének számított a Szegedi Honvéd, melynek csapatkapitánya Baráth János volt!
Később rúgta a labdát az NB I-es jogutódnak számító Szegedi Haladásban és a SZEAC-ban is.
Összesen 192 első osztályú mérkőzésen szerepelt, s ezeken tíz gólt ért el.
A másodosztályú meccseket is hozzáadva, közel négyszáz bajnokit játszott szegedi színekben!!
Pályafutását 36 évesen az NB II-es Szegedi Építőkben fejezte be.
Nemcsak kivételes képességű labdarúgóként, emberként is sokak példaképe volt!
Jobbfedezetet játszott, tudását többen az ugyanezen a poszton szerepelt Bozsik Józseféhez hasonlították...
Visszavonulása után egy darabig még utánpótlásedzőként benne maradt a szegedi labdarúgás vérkeringésében, majd hátat fordítva szeretett sportágának, a JATE-ban dolgozott, onnét is ment nyugdíjba.
Hamvasztás utáni temetése 2006. január 26-án lesz a szegedi Belvárosi temetőben...."
Cikksorozatunk harmadik részében a "Szegedi labdarúgók TOP 30-a (1899 - 2021)" c. best-seller könyvünk alapján ABC-sorrendben a Szeged egyik korábbi gólerős csatára, Csáki Béla következik, majd a kiválóbbnál is kiválóbb egykori válogatott szegedi labdarúgókat bemutató 30 részes (!!!) összeállításunkat dr. Vass Ferenc, a hórihorgas szegedi csatárunk zárja...
Vitos György (Folytatjuk !)
Forrás: Fotók: szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából...
Készült: 2026.01.17.
Barótitól Vass dr-ig… Baróti Lajos, Baráth János, Csáki Béla, Gilicz István, Gruborovics Tibor és Deák Ferenc, Gyarmati-Gyurcsó János, Gyuris János, Hajós Imre, Harangozó Sándor, Kalmár György, Korányi I. Lajos, Korányi II. Mátyás, Kováts Gábor dr., Kozmáék… Kozma Mihály, Kozma II. György, Kozma III. Zoltán, Kutasi László, Kun Lajos, Mészáros Károly, Nagy Antal, Nemes István, Orosházi László, Pálinkás József, Portörő Gábor, Rózsavölgyi Lajos, Solti I. Mihály, Szabó Lajos, Szalai-Dzsínó István, Tóth György és dr. Vass Ferenc, ABC-sorrendben...
Újabb sorozatunk legelső részében az MLSZ napjainkig is „rekorder-szövetségi kapitánya", Baróti Lajos csodálatos pályafutása következik – „szegedi szemüvegen keresztül”! Ki mással is kezdhetnénk a 2026-os év legelső szegedi futballtörténeti cikksorozatát?!...
Íme a 2017. augusztus 1-jei írásom részletei a www.szeged1899.hu rajongói portálunkról:
Emlékek hálójában (1.): Baróti Lajos (1914.08.19.-2005.12.23.))
Mostantól új "E.h.-s rovatom" indul a szurkolói honlapunkon "Emlékek hálójában" címmel.
A sorozat lényege: bemutatni mindazokat, akik az eltelt 120 esztendő alatt rengeteget tettek NB 1-es, sőt, válogatott szinten Szeged városának labdarúgásáért! Játékosként, edzőként vagy éppen vezetőként.
A sort ki mással, mint Baróti Lajossal kezdjük, az alábbi fotónk nem sokkal a halála előtt készült…
Hogy miért is van erre szükség?!
Nos, azért mert a világ messze legnépszerűbb sportágát "zsigerből utáló" helyi politikusok, szocis városvezetők, továbbá az elmúlt negyedszázad futballból (!) és nem a futballért (!!) élő abszolút tehetségtelen, olykor-olykor bűncselekményeket is elkövető sportági vezetők miatt (bizony, a fejétől bűzlik a hal...) mára kimaradt több generáció is Szeged élvonalbeli labdarúgásából!!
A mai fiatal srácoknak, az itteni futball-tehetségeknek egyszerűen nincs kire felnézniük...
(A "püspökös-kapicsos" Grosics Gyulának annyi köze van a szegedi focis tradíciókhoz, mint...Makónak Jeruzsálemhez, Ámen...)
S a fantasztikus, immár 126 éves szegedi futballmúlt teljes megismerése, nemcsak "szavakban történő" tisztelete (s ezáltal igazi példaképek) nélkül még sivárabb a jelen, sőt, ezzel együtt eredményes jövőt sem lehet építeni!
Szegedi futball-példaképekre (persze, az IGAZIAKRA és nem "kitalált idehozottakra a Puskás - Felcsút mintázata" alapján...) igenis szükség van, így az "Emlékek hálójában" rovatunk ugyancsak ezt a célt szolgálná a következő időszakban !!
Elsőként egy olyan kiváló és világszerte elismert szegedi sportember monológja következik, aki legszebb, legeredményesebb éveit az immár 128. bajnoki idényét (ezekből volt négy fél szezon is 1950 őszén, 1957 tavaszán, 1963 őszén ill. '70 tavaszán, A szerk.) elkezdő szegedi labdarúgásban töltötte, majd évekkel később világhírű szövetségi kapitány is lett a magyar válogatott élén!
Baróti Lajos (1914-2005) érzelmektől sem mentes monológja olvasható az alábbi hasábokon, melyet a szegedi futballcentenáriumra küldött a helyi szurkolóknak, a sportág fanatikus szerelmeseinek!
Bizony, az ő nagyszerű életművét Szeged városa akkor ismerné el, tisztelné meg igazán, ha 2019- től a "Baróti Lajos-stadion" nevet viselhetné a Kiss-Rigó László, Szeged-Csanád Egyházmegye Püspöke által - nagyon sok állami milliárdból - megépíttetett vadonatúj stadion centerpályája!
(Mint később kiderült, Szent Gellért Fórum lett a csodálatos létesítmény neve, de ami késik, az nem múlik, lesz még itt "stadion-átnevezés" szegedi focis ügyekben is…, A szerk.)
Legújabb rovatunk első részében következzék hát néhai Baróti Lajos érzelem nyilvánítása 1999 nyarán a számára oly sokat jelentett patinás múltú szegedi labdarúgásról...
- Amikor a szegedi centenáriumról beszéltünk, nem kis meghatódottsággal gondoltam az 1899-es alapítási dátumunkra és kicsit megdöbbentem... Szinte felkiáltottam! Te jó Isten, csak 15 évvel vagyok fiatalabb a nevelő-egyesületemnél!! Hogy elfutott az idő...
Majd így folytatta:
- A családommal együtt 1928-ban, 14 éves koromban kerültem Hatvanból Szegedre. Édesapámat a Szegedi Tanárképző Főiskola gyakorló polgári iskola igazgatójának nevezték ki, a család velem együtt így került Szegedre... A Baross Gábor Főreáliskola 5. osztályos tanulója lettem, itt is érettségiztem, később pedig az egyetem joghallgatójaként tanultam… Mivel a Barossnak akkoriban még nem volt labdarúgó csapata, így nem is szerepelhetett a szegedi KISOK (középiskolások) labdarúgó bajnokságában. A diákok atletizáltak, tornáztak, kosaraztak, csak éppen nem fociztak...
- Az atléták a sportórai foglalkozásokat az újszegedi SZAK-pályán végezték, ezáltal jutottam el én is oda 1928 őszén... Így lettem előbb atléta, s csak ezután a SZAK ifjúsági labdarúgó csapatának tagja... Prágai Ferenc közvetítésével, a jó öreg Feri bácsi nyomta a kezembe az első labdarúgó igazolásomat!
- Ám az atletizálás hatására ifjúsági koromban 100 méteren 11,6 mp, 200 méteren 23,9 mp-et futottam, megjegyezve, hogy labdarúgóként ennek a gyorsaságnak nagy hasznát vettem!
- Első edzőm a SZAK egykori legendás középcsatára, Megyeri Pál volt, ő tanított a labdarúgás ábécéjére... Így kezdődött kötődésem és örökké tartó "szerelmem" a SZAK-hoz, örök hálámat kifejezve Prágai Feri bácsinak, aki bámulatos klubszeretetével maga volt a SZAK!!! Ő indította el labdarúgó pályafutásomat, amely az 1935-ös főiskolai világbajnokságon aranyéremig (lenti fotónkon!), majd a magyar nemzeti válogatottságig vezetett!
Emellett sok-sok sikeres profi mérkőzést köszönhettem neki a Szeged FC színeiben, de neki köszönhettem későbbi edzői sikereimet is!
- A SZAK-nál töltött időszak nagyban befolyásolta a szegedi életemet, hiszen középiskolai, majd egyetemi tanulmányaim kitöltötték a napok többségét, de fiatal életem napi elfoglaltsága közé tartozott a sportegyesületi élet, a nap mint nap visszatérő edzések és a hétvégi mérkőzések.
- Érdeklődésem és baráti köröm is akaratlanul a labdarúgáshoz, szorosan a SZAK-hoz kapcsolódott, hiszen mi, játékosok együtt jártunk moziba, színházba, kocsmák helyett cukrászdákba, kávézókba...
- Milyen csapat is volt a SZAK?! Feltétel nélkül, a társadalom minden rétege előtt nyitva volt, talán ezért is szerettem meg a legjobban! A csapatban szerepelhetett egyetemi hallgató, tisztviselő, kereskedő, iparos vagy kétkezi munkás...
- Az ember, a tisztesség számított, nem a végzettség vagy az, hogy ki milyen vallású volt...
- Kik is voltak a játékostársaim?! Mindenkit roppant nehéz volna felsorolni, de az idősebbek közül megemlíteném Wahl, Stemler, Gombkötő, Priszlinger, Megyeri nevét, a fiatalabb korosztályból pedig Krekuska, Bite, Vida, Rózsa, Doktor, Bokor, Albert, Borbás, Korom nőtt a szívemhez, de sorolhatnám hosszan a többieket is...
- Visszagondolva fiatalabb éveimre, abban az időszakban a SZAK amatőr csapata a DLASZ (Délkerületi Labdarúgó Alszövetség) bajnokságában szerepelt és örökös vetélytársaink a KEAC (a későbbi SZEAC), az SZTK, a Szegedi Vasutas, az UTC és a Móraváros voltak, ám "vérre menő meccseket" játszottunk a kecskeméti, vásárhelyi, félegyházi, szentesi, békéscsabai, orosházi és a makói csapatokkal is!
- Az újszegedi pályára kerékpárral közlekedtem, a jó vastag csőből készült Csepel kerékpárral... Számtalanszor hajtottam át a tiszai hídon fiatalabb koromban a lakástól a pályáig, majd később az edzések után legtöbbször nem haza, hanem Szőreg felé vettem az utat, hiszen onnan nősültem - szerencsémre!
- Bár a pályát felszántották, az öreg szertárosunk, Farkas Jani bácsi képével megmaradt az emlékezetemben örökre... Nehéz elfelejteni a fából készült tribünt, a falócás ülőhelyeivel, a szemben lévő, a pálya másik oldalán húzódó hosszú drótkerítéssel elkülönített állóhelyekkel, ahol a fanatikus törzsközönségünk szurkolt...
- A '30-as évek közepe után (amikor már az egyetemi-főiskolai világbajnokságon aranyérmes lehettem!) többször szerepeltem a DLASZ-válogatott mérkőzésein is, s ekkor már komolyan felvetődött a szerződésem életem első profi klubjához, az akkori NB I egyik meghatározó együtteséhez, a Szeged FC-hez!
- Bizony, nehezen váltottam csapatot, sok-sok unszolás után, Prágai Feri bácsi biztatására végül aláírtam a profi szerződést... Ami megkönnyítette a távozásomat az az volt, hogy ugyanazon a pályán, a megszokott, fanatikus közönség előtt játszhattam a profi NB I-ben, sőt, még a nemzeti válogatottban is bemutatkozhattam!
- Életem első címeres mezben lejátszott meccsét 1939. szeptember 24-én szegedi csapattársammal, a kapus Tóth Gyurkával együtt (lenti archív fotónkon!) a mindig nagyon erős Németország ellen játszhattam és a mieinkkel 25. 000 tomboló szurkolónk előtt 5:1-re győztünk az Üllői úton a roppant szívós vendégek, Helmuth Schönék ellen!
Két évvel később Zürichben is sikeresek voltunk Tóth Gyurkával együtt, hiszen akkor meg a házigazda Svájcot vertük meg 2:1-re!
Baróti Lajos (balról) első válogatottsága Tóth Györggyel 1939 őszén, melyet 5:1-re megnyertek a magyarok a németek ellen!
- Az NB I-ben ugyancsak halmoztuk a Szegeddel a sikereket... 1938-39-ben már 5. volt a Szeged az Újpest-Fradi-MTK (Hungária)-Kispest kvartett mögött, rá egy évre pedig már negyedikek lettünk!
- 1940-41-ben bronzérmesek voltunk a bajnokrekorder Fradi és az Újpest mögött, míg egy évvel később Kalmár "Gyusza" élvonalbeli gólkirályunkkal, továbbá Toldi Gézával, Lakat Karcsival és Tóth Gyurkával felálló Szegeddel ismét negyedikek lettünk! Sőt, az akkoriban már világhírű Ferencvárost is 5:0-ra(!) megvertük, az egy igazi "aranycsapata" volt Szegednek!!
Az akkor is bajnok Fradit 5:0-ra (!!) "letaglózó" Szeged csapata... Állnak, balról: Gyuris János, Kalmár György, Harangozó Sándor, Toldi Géza, Kis Kalkusz Károly, Báló Ferenc, Tóth György kapus. Guggolnak: Bognár Kálmán, Baróti Lajos, Lakat Károly (két későbbi világhírű mesteredzőnk!!) és a szegedi klubhűség mintaképe, Szabó Lajos
- Ám akkor már a II. világháború vérzivataros idejében én is bevonultam katonának és az edzésekre sajnos, egyáltalán nem kaptam eltávozást, 1942-43-tól csak a bajnoki meccseken találkozhattam játékostársaimmal, sajnos, 11 évnyi, megszakítás nélküli élvonalbeli szereplést követően kiesés lett a vége... 1943-44-ben viszont már a bajnoki meccseken is ritkán szerepelhettem, de nélkülem is azonnal visszajutottak a fiúk az NB I-be fölényes biztonsággal...
- Engem viszont tanfolyamra vezényeltek, aminek az lett a következménye, hogy hivatásos katona lettem. A háború végén hadifogságba estem, és csak 1945 decemberében térhettem vissza Szegedre, de mint "volt nyugatos katona”, a legnagyobb fájdalmamra, Szegeden már nem tudtam többé elhelyezkedni...
- Ezzel aztán 1946-ban az NB I-be épp felkerült Győri ETO labdarúgója lettem és így sajnos, végleg eltávoztam Szegedről, ahová azóta is, mindig is visszavágytam...Hogy miért?!...
- Fiatalságom és legszebb labdarúgó emlékeim Szegedhez kötődnek! Felejthetetlen éveket tölthettem a Tisza-parti városban... Így nevelőegyesületem 100. születésnapján, 1999-ben szeretettel köszöntöm a nagymúltú klub minden egyes tagját, szívből kívánva, hogy Szeged csapata nemsokára megint olyan sikeres legyen, mint amilyen korábban a SZAK együttese volt! - zárta mély érzelmekkel áthatott monológját Baróti Lajos, aki később "magyar világcsúcsként, úgymond MLSZ-rekorderként" nem kevesebb, mint 117 alkalommal vezethette labdarúgó válogatottunkat szövetségi kapitányként!!
Hogy ez mit is jelent?! A mai kor Marco Rossiját nem számítva (aki jelenleg már 82-nél tart!) a válogatott meccsek számának tekintetében az "örökrangsor" 3. helyén álló és ugyancsak legendás hírű Sebes Gusztáv (a magyar "Aranycsapat" világhírű szövetségi kapitánya) "csupán" 66-szor ült a kispadon…
A Szegedről indult Baróti Lajos válogatottsági rekordját (117 mérkőzés!!) vajon ki és mikor fogja megdönteni?! (Részletek Vitos György írásából)
Baróti Lajos teljes pályafutása nevek és számok tükrében...
1957-től már magyar szövetségi kapitányként dolgozott!
Személyes adatok:
Születési dátum: 1914. augusztus 19. Születési hely: Barót, Magyarország
Halálozási dátum: 2005. december 23. (91 évesen) Halálozási hely: Budapest Állampolgárság: magyar
Poszt: középpályás
Profi klubjai a pontos időszakokkal:
Klub:
1928-1936 Szegedi AK
1936-1946 Szeged FC, majd Szeged AK
1946-1948 Győri ETO
Válogatottságai a Szeged FC (Szeged AK) labdarúgójaként: 1939-1941 Magyarország 2
Edzői pályafutása kronológiai sorrendben:
Klub vagy Nemzeti válogatott:
1948-1952 Győri Vasas ETO
1952-1953 Budapesti Postás
1953-1957 Budapesti Vasas
1957-1966 Magyarország szövetségi kapitánya
1967-1971 Újpesti Dózsa
1971-1972 Peru szövetségi kapitánya
1972-1974 Budapesti Vasas
1975-1978 Magyarország szövetségi kapitánya
1979-1980 Wacker Innsbruck
1980-1982 Benfica...
S a legutóbbi portugál sikerei után jött a www.szeged1899.hu független rajongói portálunk plusz a fanatikus Tisza-parti drukkerek grandiózus ötlete !!
Íme a LÉNYEG:
Cikksorozatunk második részében a "Szegedi labdarúgók TOP 30-a (1899 - 2021)" c. best-seller könyvünk alapján ABC-sorrendben Baráth János következik, majd a kiválóbbnál is kiválóbb egykori válogatott szegedi labdarúgókat bemutató 30 részes (!!!) összeállításunkat dr. Vass Ferenc, a hórihorgas szegedi csatárunk zárja...
Vitos György (Folytatjuk !)
Forrás: Fotók: szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából...
Készült: 2026.01.08.