A Tatabánya teljes focis-múltja...

(a 125 éves szegedi futballmúltunk "kapicsos-püspökös-nógrádis-nikolényis megtagadóival" szöges ellentétben...) bizony, ilyen egységben van meg napjainkban is:

https://www.magyarfutball.hu/hu/csapat/10/bajnoki-mult

...holott náluk ugyancsak voltak fájdalmas megszűnések és becsődölések, a stabil NB 1-es szerepléstől a számukra szégyenteljes megyei első osztályig zuhantak vissza, de...

...ami nem öl meg, az MEGERŐSÍT !!

S újra kezdték - a 2017-18-as idény kényszerű szüneteltetésével - a megyei küzdelmeket, majd az NB III-ban egymás után négy idényt húztak le a legutóbbi bajnoki címükig !

Az NB II-ben utoljára a 2013-2014-es idényben játszhattak, akkor a "kapicsos Szeged" mindössze kétéves regnálásuk után már az NB III-ban szégyenkezett...

(kiváló lehetőségeikhez mérten TÉNYLEG SZÉGYEN, hogy Adem/Bekim Kapicsék először még 2013-14-ben, majd 5 év múlva, 2018-2019-ben a harmadosztályba amortizálták Szeged mindenkori első számú futballcsapatát...),

így akkor, mármint 10 éve is elkerülték egymást a felek...

Ezáltal a "kapicsos-nikolényis-püspökös kronológia" szerint a 2024. július 28-i NB II-es idénynyitón először találkozik bajnoki meccsen a Tatabánya és a Szeged...

Kész röhej, hogy ezt így le merik írni (de hát mint tudjuk, van az a pénz...

https://www.szeged1899.hu/news_listone.php?id=2057 ),

...mivel a VALÓSÁG és a TÉNY-ADATOK teljességgel mást mutatnak az immár 25 éve (!!) NB I-re váró Tisza-parti drukkerek ezreinek !! Íme...

Nézzük hát az IGAZI FUTBALLT, a Tatabánya - Szeged NB I-es találkozók korábbi csodálatos történetét !

A legelső bajnoki mérkőzésüket  még az 1948-49. évi NB I-ben vívták és az éppen 125 éve, 1899-ben alakult sokkal híresebb jogelőd, a Szegedi AK (1926-tól szerepelt folyamatosan az első osztályban!!) 2-1 arányú győzelmet aratott az akkori élvonalbeli újonc tatabányaiak fölött !

Ezt követően - az 1950 őszi félidényes NB I-ben ! - már Szegedi SzMTE néven ( a "derék komcsik" változtatták erőszakosan "Szikra Munkás Torna Egyletre" a legendás múltú SZAK együttesét...) nyertek a Tisza-partiak ugyancsak 2-1-re.

A máig is legnagyobb arányú szegedi győzelmet 1960-ban érte el a legendás SZEAC együttese a Tatabánya ellen (pluszként 31 évvel később még 4-2-re is győztek - 1991 tavaszán - Bogdán Istvánék, de erről részletesebben majd beharangozónk második részében !!), amikor - közel 20.000 fanatikus helyi drukker tombolása közepette - 3-1-re megverték a Grosics Gyulával fölálló - sokkal esélyesebb - Tatabányát !!

A frenetikus hangulatú derbin először Nyári Tibor, majd Lahos László 11-esből szerzett egyenlítését követően az akkori "szegedi gólgyáros" Hajós Imre, végül pedig a nemrég elhunyt Nemes István talált be csodálatos gólokkal a világklasszis Grosics Gyula kapujába !!

Íme az akkori parádés nevekből álló SZEAC - megszakítás nélkül 7, azaz  hét NB I-es idényt magáénak mondható - futballcsapata:

Sőt, 1960/1961-ben a Mészáros – Szabó, Portörő, Kürtösi – Dezsőfi, Zallár – Benák, Nemes, Hajós, Polyvás, Nyári összeállítású SZEAC (fenti csapatfotónkon a bal szélen álló korábbi Szeged FC-s nagyválogatott, Gyarmati-Gyurcsó János edzősége alatt) ezúttal 2:0-ra verte a sokszoros bajnok Ferencvárost – több, mint 26.000 ( igen-igen, huszonhatezer !!) fanatikus Tisza-parti drukker előtt!

Ennyi szép, sőt,  csodálatos emlék után viszont jöhet a kijózanodás, ha az eddig lejátszott 50, azaz ötven Tatabánya - Szeged bajnoki meccset vesszük górcső alá...

Ezekből 46-szor mérkőztünk velük az NB I-ben és mindössze négyszer a másodosztályban...

S az összesített mérleg bizony, hatalmas Bányász-fölényt mutat: 10 szegedi győzelem, 8 döntetlen és 32 tatabányai siker, a teljes gólkülönbség 83 -36 a javukra...

A korábbi NB 1-es Szegednek is volt néhány mumusa (s bizony, nem a bajnok és kuparekorder Fradi, ellenük többször arattunk szenzációs 5-0-ás, 6-3-as, sőt,  idegenbeli 3-0-ás diadalokat is, hanem a...Tatabánya...).

Az 1956 - 1992 között végig NB 1-es (!!) Bányászok egyébként a 32 bajnoki győzelmük közül 1967-ben (4-0), 1971-ben (4-1), 1985-ben (3-0), 1999-ben (4-1) és legutóbb 2005-ben (4-0 már a másodosztályban)) diadalmaskodtak a legnagyobb arányban Szeged mindenkori első számú futballcsapata ellen.

A mi legutóbbi kétgólos diadalunkról pedig (4-2 ide 1991 tavaszán!) a beharangozónk második részében részletesen is beszámolunk, korábbi dokumentumokkal, tudósításokkal, hangulatos műsorfüzetekkel és örökre emlékezetes fotókkal "fűszerezve"...

Vitos György (Folytatjuk !)

Forrás: Fotók: szeged1899.hu, szegedma.hu ill. legrégebbi archív fotóink a szerző magánarchívumából
Készült: 2024.07.24.

Forrás: Fotók: szeged-grosics.hu, szegedma.hu, szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából
Készült: 2024.07.23.

1933 tavaszán például Temesvárott értek el 2:2-es döntetlent Románia nagyválogatottja ellen, sőt, a diadalmas román portyát veretlenül (!!) 4 győzelemmel ill. 3 döntetlennel zárták Markovics Szilárd, a legendás hírű klubelnök paprikamezes játékosai (2. és a 3. fotónk éppen ezt illusztrálja) !

Az 1933/1934-es idényben egy nagyszerű francia túra előtt (ahol többek közt 1:1-re végeztünk Marseille-ben, a két magyar válogatottal, az Eisenhoffer–Kohut-szárnnyal felálló kupagyőztes hazaiakkal, majd 2:2-re játszottunk Montpellierben és bizony, 40.000 néző (!!) előtt 3:3-ra végeztünk Párizsban, az 1935-36-os bajnok és kupagyőztes, az osztrák “csodakapussal”, Hidennel kiálló Racing Paris, a mai Paris SG legendás elődei ellen!!!) a svájci Lausanne-ból leigazoltuk a gólrekorder Kalmár Györgyöt, aki később igazi legenda lett Szegeden!

Abban a szezonban az egyre erősebb Szeged FC már az előkelő 5. helyet szerezte meg három pesti topklub és a Debreceni Bocskai mögött  az élvonalbeli pontvadászaton! Az idény során a leggyakoribb összeállításunk ez volt:

Pálinkás – Sirály, Raffai – Gyarmati, Somogyi, Bertók – Korányi II, Grósz, Kalmár György, Havas, Harmath.

Nem túlzás, de minden csapatrészben válogatott illetve nemzetközileg jegyzett, elismert szegedi labdarúgóink voltak, ami a mai fiatalabb generációknak szinte "kínaiul hangzik"…

S ennek az 1934/1935. évi I. osztályban már meg is lett a kézzel fogható eredménye! Az addigi bajnoki rekordot jelentő “csúcsteljesítményt” regisztrálhattuk (a három nagy pesti klub, az Újpest- Fradi – MTK mögötti 4. helyet) és a legelső nemzetközi tétmérkőzéseket 1935 nyarán!

A bronzérmes, de akkoriban már világhírű Hungáriától (MTK) mindössze két ponttal lemaradt Szeged a Közép-Európa Kupában való indulásra szerzett jogot és a sokszoros csehszlovák bajnok, sőt, az 1934-es világbajnoki ezüstérmesekkel (!) is teletűzdelt Slavia Prága ellen sem vallottunk szégyent!

A világhírű kapus, Frantisek Planicska együttese csak jobb gólaránnyal masírozott tovább a következő fordulóba…

Ezt követően az 1935/1936-os idény előtt alakult meg a Nemzeti Bajnokság, az NB rendszere és abban a szezonban 7. volt a Szeged öt pesti egyesület és a Debreceni Bocskai mögött!

S éppen akkor kerültek legelőször török csapattal szembe a Tisza-parti labdarúgók, amikor az 1905-ben alapított Galatasaray Istanbul látogatott el Szegedre. A nemzetközi premiert a Szeged FC nyerte meg gólokban gazdag mérkőzésen, 3:0-ás félidő után 4:3 arányban a piros-sárga csíkos mezben felálló, későbbi sokszoros török bajnokcsapat , sőt, 2000-ben már UEFA Kupagyőztes alakulat ellen!

S szinte futószalagon jöttek az újabb szegedi futballsikerek…

Abból az idényből egyébként nem a Galatasaray elleni hazai mérkőzést, sokkal inkább egy, a mai fülnek szinte hihetetlenül hangzó fantasztikus nemzetközi megmérettetést, nevezetesen a Real Madrid – Szeged összecsapást emelném ki a korábban kiadott köteteimből:

“Egy spanyol túrán már 1936. január 1-jén pályára léptek a szegediek az akkori spanyol bajnokság 2. helyezettje, az FC Madrid – a mai Real Madrid – ellen!! (Akkor egyébként az Atletico Bilbao volt a bajnok, míg az FC Barcelona csak 5., a Valencia 8., a Sevilla 10., míg az Atletico Madrid csupán 11. volt..., A szerk.)

Visszatérve a Real Madrid-Szeged FC összecsapásra, Nagy Antal, az akkori fiatal balszélső rúgta az első gólt Ricardo Zamorának, minden idők leghíresebb spanyol kapusának! Így emlékezett erre a válogatott szélső:

– Legszebb emlékeim közé tartozik az a mérkőzés… Bár 4-1-re kikaptunk, én rúgtam az első gólt a második félidőben, majd pár perccel később felvágtak a tizenhatoson belül. Válogatott jobbszélsőnk, Korányi II. Mátyás állt a 11-esnek, behunytuk a szemünket, nem mertünk odanézni… Ő meg szinte kirúgta a kornerzászlót, úgy meg volt ijedve a közelünkben ordító spanyol drukkerektől…”

Persze, a 4-1 még így is tisztes eredménynek számított az azóta már 15-szörös rekorder(!!) BL(BEK)-győztes Real Madrid otthonában… Sőt, utána még Granadában is győztünk 2-1-re az ottani első osztályú klub ellen !

Az 1936/1937-es idény kezdete előtt újabb “pénzszerző”, ezúttal skandináv túrát bonyolítottak le a szegediek és egyetlen hónap leforgása alatt 24 (!!) alkalommal léptek pályára különböző finn, svéd, észt, lett és litván csapatok ellen. A sikeres északi portya (21 győzelem, egy döntetlen, két vereség, 108-21-es gólkülönbséggel!) alaposan kizsigerelte a játékosokat, ami visszahatott a hazai eredményekre… Közepes teljesítménnyel csupán 8. lett az NB I-ben a sokkal többre hivatott Szeged FC, de abban az idényben vált a csapat standard játékosává a kétszeres szegedi nagyválogatott, s előtte főiskolai vb-n aranyérmes (!) Baróti Lajos, a későbbi világhírű mesteredző és rekorder szövetségi kapitány (Archív fotónkon az ugyancsak kiváló szegedi válogatott, Tóth György kapussal)!

ÍME A "HONLAPOS TUDÓSÍTÁSUK"...

Michael Boris: – Nem szeretek veszíteni! (KI SZERET, KEDVES MICHAEL?!...) Jó dolgokat láthattunk, különösen az első hatvan perc során. Kidolgoztunk néhány ígéretes lehetőséget és emellett kompaktan védekeztünk. Egy órányi játék alatt a Trabzonnak nem volt tiszta helyzete, nekünk pedig igen. Úgy hiszem, egy-két hét múlva hasonló helyzetben már megszeretnénk a második gólt. Edzőmérkőzésről lévén szó, nem játszhattunk végig ugyanazzal a tizenegy játékossal. A cseréket követően kissé megbomlott a szervezettségünk és a magasságunkból is veszítettünk, ez pedig a pontrúgásoknál gondot jelentett. A második kapott gól abszolút elkerülhető lett volna. Két perccel a vége előtt nem veszíthetünk így labdát a középpályán. A győztes mentalitás felépítésén dolgozunk. Mindenki nyerni szeretett volna, különösen egy olyan jó csapat ellen, mint a Trabzonspor. Az egyik szemem sír, a másik nevet...

Forrás: Fotók: szeged-grosics.hu, szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából
Készült: 2024.07.10.