A mai generációk szinte el sem hiszik, hogy Szeged mindenkori legjobb csapata egykor a Real Madriddal, a római Lazioval, a Napolival vagy éppen a Marseille ill. a Racing Paris bajnoki aranyérmes együtteseivel játszott vérbeli meccseket!!  Hihetetlennek tartják, mert ezek a fiatalok vagy éppen középkorúak csak a közelmúlt, az eltelt három évtized súlyos kudarcaiból, az állandó „liftezésből”, a féltucatnyi becsődölésből, megszűnésből, visszaléptetésből tudnak ítélni...

Holott egy város futballtörténetét nemcsak egy kiragadott rész, 25-30 esztendő vizsgálata, hanem az első klub megalakulásától napjainkig számított teljes eredménylista fémjelzi (érdemes végigböngészni a lenti felsorolást, A szerk.)!

S ez itt, Szegeden igencsak szövevényes, hiszen a különféle fúziók folytán közel másfél tucat néven játszottak a szegedi labdarúgó-csapatok az élvonalbeli bajnokságok különböző periódusaiban...

Sokan kérdezték már tőlem: vajon mikor kezdődik az első osztályú szegedi futballklubok története?!

1977-ben, amikor először olvashattuk a SZEOL AK nevét? Esetleg 1970-től, amikor SZEOL SC néven kezdte meg szereplését a gárda? Vagy talán 1957-ben, a SZEAC-korszaktól számítva, netán az 1951-es Szegedi Honvédtól?! Bizony, jóval előbb!

Közel 120 évvel ezelőtt, 1899 májusában lépett nyilvánosság elé a Szegedi AK, s mivel az alapítók az akkortájt igen népszerű kerékpársport művelői is voltak, így még csak Szegedi Kerékpárosok és Testgyakorlók Köre néven. A közgyűlés elnöknek Csernovics Agenor főmérnököt választotta, Bástyai Holtzer Tivadar, a későbbi legendás hírű szegedi futballvezér lett az alelnök és Szende Izsó a főtitkár.

S az azóta már legendás hírű SZAK (később Bástya FC, Szeged FC, újra SZAK, SzSzMTE, majd Petőfi) 1977 elején hivatalosan is fuzionált az egyetemi klubbal, a SZEOL SC-vel (korábban KEAC, Sz. Haladás, SZEAC), így valamennyi korábbi gárdának az akkor létrehozott SZEOL AK hivatalos, alapszabályban is megjelölt jogutódja lett, „megörökölvén” ezzel valamennyi ex-NB I-es csapat összes kiváló eredményét! Erre még később kitérünk.

Arról nem beszélve, hogy a Szegedi Honvéd NB I-es mutatóit és csapatát 1954-ben a Szegedi Haladás – ugyancsak hivatalos jogutódként – vitte tovább, s ezzel alaposan megnövelte Szeged mindenkori első számú labdarúgó- csapatának dicsőségekkel teli eredménylistáját.

De nem volt megállás még akkor sem, hisz a ’80-as években – hacsak rövid időre is – az építőipariak klubja, a DÉLÉP SC szintén a későbbi Szeged SC jogelődje lett (SZEOL AK + DÉLÉP SC = SZEOL-DÉLÉP SE).

Nem véletlen hát, hogy nagyon sok újságíró, sporttörténész és mindenek előtt szurkoló számára úgymond „kínaiul” hangzik a 2019 májusában immár 120 éves fennállását ünneplő szegedi futball példátlanul szövevényes, fúziókkal, szétválásokkal, örökös névváltoztatásokkal „terhes” története...

Sajnos, több mértékadó portál (nela.hu, Wikipédia) azóta is képtelen felfogni a sportjogi-sportszakmai tényt: 1977 januárja óta a szegedi futball-múlt egyesítése - hivatalos dokumentumokkal bizonyítva! - véglegesen megtörtént!! Ezáltal több, mint súlyos hiba a korábbi SZAK-csapatokat ill. a SZEOL AK-s vonalat külön-külön klubként, egymástól elválasztva szerepeltetni a különféle nyilvántartásaikban... Hisz épp a patinás múltú szegedi futball egységesítése volt négy évtizede is az akkori sportvezetők elsődleges célja! Jelen állás szerint portálunkon kívül ezt a koncepciót leginkább a www.magyarfutball.hu kiváló munkatársai értették meg és alkalmazzák a gyakorlatban! Remélhetőleg lesznek még követőink, mert az 51(!!) élvonalbeli idényt is felölelő szegedi futball-múltat "szétszabdalni" teljességgel fölösleges, sőt, sportszakmailag kártékony, ésszerűtlen lépésnek bizonyul...

S akkor még nem beszéltünk a ’90-es és 2000-es évek hányattatásairól, amikor az 1991-ben még NB I-es Szeged SC-ből – csődeljárás miatt – Szeged TE, s az 1899-es SZAK-alapítási évet megtartva Szeged FC, majd SZEAC lett, ám a csapat - szégyenszemre - meg sem állt az NB III-ig...

Sőt, a dorozsmai szálon is elkezdődtek az események, s a Nagylaki Kálmán vezette Szeged LC még egyszer, az 1999-2000-es idényben sziszifuszi munkával felküzdötte magát az élvonalba, ám – tőkeerős szponzor híján – Szeged város vezetése teljesen magára hagyta a reményteljes csapatot...

Így aztán szégyenszemre az NB I-es szezon közepén, 2000 tavaszán az MLSZ törölte a Szegedet az élvonalból, s egyúttal hosszú évekig a magyar futballtérképről... Tény, hogy másképp is meg lehetett volna ezt oldani, erre éppen Debrecen az eklatáns példa.

A DVSC pontosan akkor, 1999 őszén ment ugyancsak csődbe, mint a Szeged, ám a cívisváros vezetősége – Kósa Lajos polgármesterrel az élen – óriási áldozatvállalással megmentette a klubot, és két évig tulajdonosként üzemeltette a DVSC-t. Sőt, a két év alatt lázasan keresett egy olyan befektetőt, aki nem ellopja az egyesület pénzét, hanem épp fordítva: komoly tőkét fektet a futballba. Debrecen erőfeszítéseit siker koronázta, az új tulajdonos, Szima Gábor, helyi nagyvállalkozó 2001-től valósággal a fellegekbe röpítette csapatát: a megépített vadonatúj stadionjukban immár 7 élvonalbeli bajnoki címnél, továbbá  6 MK, 5 Szuperkupa és 1 Ligakupa-győzelemnél tartanak,a BL-és Európa-Liga-csoportkörös szereplések mellett!

Bizony, tegyük szívünkre a kezünket: Szeged város vezetése példát vehetne az ottaniak futball iránti alázatáról és pozitív hozzáállásáról. Ők felismerték: óriási tömegigény van Magyarország nagyvárosaiban(!) a minőségi futballra, s ekképp is cselekedtek.

Ezalatt Szegeden mintha megállt volna az idő, már ami a labdarúgást illeti... Voltak ugyan biztató fellángolások, az elsősorban az utánpótlást preferáló Tisza Volán Focisuliból megalakították az FC Szeged együttesét, akik az NB III-ból az NB II-be, majd az NB I/B-be is felverekedték magukat 2003 nyarán. Ám kétévnyi ígéretes másodosztályú szereplést követően – hat év alatt – immár a harmadik klubmegszűnést kellett végigszenvedniük a város drukkereinek...

1998 decemberében az 1899-es alapításra visszavezethető SZEAC-ot léptette vissza Bereczk Imre tulajdonos, megunván a városi vezetés teljességgel negatív hozzáállását. Ezt követte 2000 elején a Kiskundorozsmából lett Szeged LC dicstelen visszaléptetése, majd 2005 nyarán egy bosnyák-szlovén szerencselovag, Dusan Djurics csődöltette be a tehetséges fiatalokból álló FC Szeged együttesét...

Az FC Szeged megszűnése ellenére Vágó Attila maradt az edző Szegeden, ám ismét a nulláról kezdte el építeni a Tisza Volán csapatát. A szegedi többségi tulajdonos, a Szeviép (amit mára felszámoltak, s az egykori tulajdonosok ellen  súlyos milliárdokat érintő büntetőeljárások folynak...) viszont – ottani üzleti érdekei miatt – a diósgyőri futballban látott nagyobb fantáziát, így Vágó Attilával együtt a legjobb szegedi futballistákat is átirányította az NB I-es DVTK-ba... Ezáltal a Tisza Volán/ SZEOL  semmilyen komolyabb eredményt nem tudott produkálni, kizárólag a megyei I. osztály és az NB III között ingázott, és sajnos, egy szégyenteljes másodosztályú idényt (2016-17) leszámítva ezt teszi napjainkban is...

Ám a szegedi futball immár két évtizedes „állóvizét” végül az MLSZ megyei igazgatójának, Nógrádi Tibornak a hathatós közreműködésével a Szeged-Csanádi Egyházmegye püspöke, Kiss-Rigó László mozgatta meg 2010 nyarán!

A Püspök úr és fanatikus segítői (dr. Bozóky Imre korábbi MLSZ-elnök, továbbá Bakai Csaba, Nógrádi Tibor) révén újabb helyi együttes alakult KITE-Szeged néven, amely végre komolyabb önkormányzati támogatásban részesült, s a megyebajnok Kistelek jogán máris az NB III-ban indulhatott – a Tisza Volánnal egyetemben! Az újonnan létrehozott szegedi klub alapvető célja volt, hogy egy-két éven belül rögvest a hazai labdarúgás második vonalában szerepeljen, s mint később kiderült – joggal.

2010 nyarától tehát újabb szálon kezdtek futni a rövidesen 120 éves szegedi futball-hagyományok.

A KITE-Szeged együttese és a név szerint említett vezetői ezúttal is a kék-fekete klubtradíciókra vezették vissza az egyesület szekerét. S ez a "szekér"  Major László egykori kiváló Szeged SC-játékos irányításával nagyon jól futott, hisz az újonc (!) KITE-Szeged másodikként végzett az NB III-ban és a Tisza Volán SC-t is alaposan felülmúlva új fejezetet nyitott a napfény városában. A Csepel elleni (2-0) idényzáró után úgy ünnepelhettük a kék-fekete színekben pompázó KITE-Szegedet, mintha bajnokságot nyert volna. Az újonc NB III-as gárda ezüstérmes helyen végzett, de 2011 nyarán – a szintén likviditási gondokkal küszködő Makó NB II-es jogát megvásárolva – ismét megnyílt az út az NB II felé.

A 2011/2012-es idényben az NB II Keleti csoportjában szerepelhetett Szeged legújabbkori reprezentatív csapata. De már nem KITE-Szeged, hanem újabb vezetőkkel megerősítve (Adem Kapic sportigazgató, Bánki József sajtófőnök, Emődi Sándor gazdasági igazgató) Szeged 2011 néven (a becsődölt Makó FC NB II-es jogán, 1998 után újra egy kiskundorozsmai “jogi csavarral”, azaz szegedi székhellyel).

Tóth Bálint vezetőedzővel végül az NB II 12. helyén végzett az újonc Szeged együttese, majd a következő idényben a 2013 januárjában kinevezett Gálhidi Györggyel rendre közönségcsalogató produkciót nyújtott. Szinte végig a dobogóért küzdöttek a kék-feketék, de a hajrában kissé visszacsúszva a 7. helyen kötöttek ki a 16-os mezőnyben. Ez viszont az MLSZ legújabb rendszerében osztályozót és nem várt, arculcsapással felérő kiesést jelentett ( Kisvárda ellen 1-1, majd a kettős szegedi kiállítással tarkított, botrányos hazai visszavágón 0-3)...

Így megint mindent elölről kellett kezdenie az újonnan kinevezett Nyilas Elek vezetőedzőnek az NB III-ban, s az ott megszerzett ezüstérem azt jelentette:újabb négy idényben láthattunk legalább másodosztályú meccseket, de sajnos, még nem a Tisza partján, a régóta várt vadonatúj szegedi stadionban.... Csupán Gyulán, az ottani Grosics Akadémián, hisz a püspöki klub felnőttcsapata - "szalonképes" szegedi stadion híján - ideiglenesen odaköltözött...

Ezzel szemben a Szeged 2011 valamennyi kiemelt utánpótlás-korosztálya Szegeden készülhetett ill. játszhatta bajnoki meccseit - különböző helyszíneken (Dózsa és Szvese-pályától kezdve a móravárosi ill. tápéi pályákon át egészen Dorozsmáig...)

De 2019 elején már biztos, hogy visszatérhet a proficsapat és az up-korosztályokkal együtt végre "belakhatják" majd a 10 milliárdos Szegedi Ifjúsági Centrumot !!

Addig is tovább nosztalgiázhatnak a szegedi futballdrukkerek, mert különösen a ’20-as évek elejétől a ’80-as évek közepéig, az oly távolinak tűnő fantasztikus szegedi futballmúltban gyökeresen más volt a helyzet.

A Szeged a nagyszerű elődök révén a ’20-as évek közepétől több mint félszázszor szerepelt a legjobbak között, seregnyi válogatott játékossal ékesítve.

Kezdődött azzal, hogy a ’20-as évek elején SZAK néven többszörös vidékbajnokok, sőt, 1925-ben Corinthian Kupa-győztesek voltak! Így először az 1926-27-es profi bajnokságban indulhatott két vidéki klub, s a szombathelyiek mellett a Szegedi Bástya is alapítótagnak számított. A 7. helyezett csapat névadója az egyesület gazdag mecénása, Bástyai Holtzer Tivadar lett, aki minden tekintetben komoly támogatónak bizonyult. 1929-ben már az 5. helyre tornázta fel magát a Bástya, az elnök még osztrák idegenlégiósokkal (Weigelhoffer, Höss) is megerősítette csapatát. Rá egy évre, 1930-ban már a Magyar Kupában is ezüstérmet szereztek, majd 1932-től – Szeged FC néven – 11 éven át megszakítás nélkül kitűnő eredményeket értek el. A csúcsot a ’40-41-es bajnokság jelentette, amikor a Ferencváros és az Újpest mögött bronzérmesként végzett a csapat az NB I-ben, egy évvel később pedig a gólkirály Kalmár György vezérletével a bajnok Fradit is 5-0-ra verték az NB I 4. helyezettjeként.

A háború után, 1946-ban is bravúrosan szerepeltek a Tisza-partiak: az Újpest, a Vasas és a Csepel mögött a 4. helyen végeztek. A ’30-as évekbeli KK-szereplés után később a ’60-as évekbeli SZEAC verte Brassóban még Románia legjobbjait is 1-0-ra!

S bizony, a több tucatnyi válogatott játékos nevének felsorolása, komolyabb méltatása (Baróti Lajostól Lakat Károlyig, Sándor "Csikartól" Kispéterig, Pálinkástól a Korányi testvérekig, Solti Mihálytól Tóth Györgyig, Nemes Istvántól Kocsis Lajosig, Pusztaitól Kozmáig) több könyvet is igényelt már praxisomban, nem újságcikket...

A mostani 120. évforduló kapcsán immár tényként leírhatjuk: 2010-től újabb komoly próbálkozás indult el egy stabil NB I-es csapat kialakítása érdekében. A mai Szeged 2011 kft. vezetése már egyértelműen jelezte, elég volt az elmúlt évtizedek „langyos vizéből”, az egy helyben topogásból, az egymásra mutogatásból, a szárnyaszegett és gyorsan elhaló próbálkozásokból! A meddő kísérletek csak arra voltak jók, mint egy jelzőrakéta: kiváló utánpótlás nevelésünkkel csupán azt tudattuk országnak-világnak: létezik még a szegedi futball, nem halt meg délen a legnépszerűbb sportág!

De ez egy közel 200.000-es városnak, az ország 3. legnagyobbjának édes-kevés... S ha most a Szeged 2011 szakmai koncepcióját, a végső stádiumba került stadionépítési munkálatokat tekintjük, látni kell, a helyi törekvések végre találkoztak az ország vezetésének akaratával.

Vitos György

Készült: 2018.02.08.

A január 31-i, szerdai napon bejelentett támadó, Kertész Tamás nélkül, de két újabb próbázóval játszott a Szeged 2011-Grosics Akadémia az egykori 6-szoros román első osztályú bajnokcsapat kései utódai ellen, a jelenleg ugyancsak másodosztályú  UTA Araddal!

A két klub újabb megállapodásának értelmében a gyulai 2-2-es döntetlent követően ezúttal a kisjenői füves pályán csaptak össze egymással. A kezdőben kapott szerepet a Budapest Honvéd saját nevelésű utánpótlás-válogatott játékosa, Gergényi Bence, valamint a Mosonmagyaróvár 20 éves csatára, Tóth Milán.

A kiegyenlített találkozóra több erdélyi magyar is kilátogatott, akik a Szeged-Grosicsnak szurkoltak a találkozón, amelyen csupán egy gól esett: mintegy nyolc perccel a rendes játékidő letelte előtt egy megpattanó lövés után Molnár Péter sem tudott hárítani, így ezzel a szerencsés góllal nyert az UTA Arad...

Három nappal később a Szeged 2011-Grosics Akadémia szombaton 11 órától Gyulán a Hódmezővásárhelyt fogadta, majd másnap elindult a törökországi edzőtáborozásra! Íme a két meccs részletei:

UTA Arad - Szeged 2011-Grosics Akadémia 1-0 (0-0)

Szeged: Szántai - Tamaskó, Causic, Farkas M., Gergényi, Bódis, Horváth A., Balogh G., Fejős, Nicorec, Tóth M.

Játszott még: Molnár P. (kapus), Achim, Papp F., Zabari, Pászka, Povázsai, Molnár J., Hegedűs, Zádori, Katona.

Edző: Goran Kopunovics.

Szeged 2011-GA - Hódmezővásárhelyi FC 3-1 (1-0)

Szeged 2011: I. félidő: Molnár P. - Tamaskó, Causic, Papp F., Katona, Povázsai, Pászka, Molnár J., Nicorec, Kertész, Zádori.

II. félidő: Szántai - Achim, Farkas M., Papp F., Zabari, Bódis, Szabó P., Hegedűs M., Balogh G., Tóth M.

Edző: Goran Kopunovics.

HFC: Filipánics - Prasler, Huszár, Pataki, Mezei, Kökény, Benke, Szilágyi, Bartyik N., Szekér, Varga B.

Játszott még: Szabó M., Tóth, Szántó, Darida, Gyüre, Bürgés, Szabó I., Szabó M. D..

Edző: Szűcs Róbert

Góllövők: Zádori K., Farkas M., Hegedűs M. ill. Szekér D.

Goran Kopunovics: - Pont kellett egy ilyen jó ellenfél, soha nem könnyű játszani egy alacsonyabb osztályú csapattal szemben... Elégedett vagyok, pláne a futásmennyiséggel, taktikailag pedig másképpen játszottunk, amit remélhetőleg a bajnoki mérkőzéseken is használni fogunk. Elsősorban az erőnlét a fontos, de vasárnap már a taktikáé a főszerep, érzem a tüzet a játékosaimban!

Háááát... ezt a "tüzet" már a szegedi és Szeged környéki drukkerek is szeretnék fölöttébb érzékelni a tavaszi NB II-es meccseken!!

Majd a következő, remélhetőleg újra másodosztályú szezonban, immár személyesen, testközelből a 10 milliárdos vadonatúj stadionunk lelátóin, ha a jó Isten is úgy akarja...

Vitos György

Forrás: csfoci.hu, délmagyar.hu
Készült: 2018.02.04.

Készült: 2018.01.31.