Germánia, Kóródi-show, üzengetés: itthon van a püspöki csapat – Szeged-Csanád Grosics Akadémia–Aqvital Csákvár 5–3 (3–0)

Szeged-Csanád Grosics Akadémia–Aqvital Csákvár 5–3 (3–0)
Merkantil Bank Liga NB II., 8. forduló Szeged, Szent Gellért Fórum, hívjuk félháznak, de inkább 3700 nézőnek, vezette: Csonka Bence – minimum véleményesen, asszisztensek: Garai Péter (nem rokon!), Belicza Bence Péter.
Szeged-Csanád Grosics Akadémia: Takács – Tóth, Germán, Gajdos (Andorka, 65.), Kárász, Oláh, Mohl, Varga, Deák, Kóródi (Bitó, 85.), Jovanovic (Zvara, 87.). Vezetőedző: Joao Janeiro.
Aqvital Csákvár: Markek – Tányéros, Daru, Tamás, Mészáros, Deutsch (Kocsis, 61.), Mim (Nándori, a szünetben), Csató (Pratsler, 61.), Albert, Baracskai, Madarász. Vezetőedző: Visinka Ede.
Gólok: Germán (23., 26., 30., – a másodikat tizenegyesből), Kóródi (76., 80.), illetve Baracskai (58.), Daru (70.), Tamás (90.).
Sárga lapok: Madarász (29.), Mohl (36.), Deutsch (38.), Kóródi (44.), Csató (52.), Mészáros (56.), Deák (73.), Joao Janeiro (73.), Zvara (93.)

GHARAI!

Így kezdődött az első hazai bajnoki: a püspöki csapat a Kisvárda elleni összeomlás óta nem játszott hazai pályán Szegeden, amikor erre jártak bajnokin, akkor a harmadosztályban voltak a SZEOL vendégei, meg egy kupameccsen léptek pályára.

Ez a Garai-hörgés még délelőtt volt a Napfény Parkban. Bundásnak mentem kutyakaját venni, és az állateledelboltban köszönt rám egy hozzám hasonlóan lelkes fociszurkoló. Majd hozzátette, „csak tényszerűen, anyázás nélkül!”

– Utóbbit sosem szoktam – feleltem, mire így javította magát.

– Ne légy cinikus, mindig rosszat írsz rólunk.

– Ez sem igaz. Cinizmus annak jár, aki megérdemli, ha rossz a csapat, akkor meg azt írom, hogy rossz a csapat.

Ez volt hát a nulladik félidő.

Megvettem a jegyet, csináltattam szurkolói kártyát, fordított sorrendben, majd jött a délután. Ha esetleg Nemesi Pál tévedésből mégis polgármester lenne, akkor lenne ötletem, hova építtessen irtó sok közpénzből parkolóház helyett mélygarázst, a püspöki stadion környékén nincs parkolóhely. És a kerékpártárolók is rossz helyen vannak, a bringások jelentős része a párduc „erdejében” a facsemetékhez kötötte a bringáját, mert senki nem tudja, az úton két oldalt kerékpáros nyom van, és a Déli pályaudvarral szemben van egy tényleg remek kerékpártárolóhely.

Én akkor most egy vérből való vagyok azokkal, akik fenyegettek minket? Lásd a nyitóképünket!

Ennyi felvezetés után akkor jöjjön a meccs!

A lényeg itt:

A második gól így is megvan:

De hogy adózzunk az olvasásnak is, semmi nem utalt arra, hogy ebből a meccsből hét perc foci lesz a félidő közepén:

• a 23. percben bal oldalon támadott a Szeged, Mohl beívelését a Csákvárról igazolt Gajdos „kíméletből” a felső lécre fejelte, az a csapatkapitány Germán elé pattant, aki egyből bebelsőzte, 1–0.
• a 26. percben Csonka bíró kicsit a VIP kedvében is akart járni – ez később számtalanszor bebizonyosodott –, amikor befújta a tizenegyest Gajdos ellökéséért, talán még Kibédi Péter kolléga is tudna legalább két bajnokságot mondani, ahol egy ilyen eset után röhögve játszanak tovább. Itt viszont büntető következett, Germán szépen lőtte: Markek miután bal kezével elhessegette a szúnyogokat arra, azaz balra is vetődött, a labda meg jobbra ment, 2–0.
• a 30. percben a csapatkapitány klasszikus mesterhármast szerzett, ismét a bal oldalon verte meg a Szeged a Csákvár védelmét, a beadást, csak röviden, középre tudta tisztázni Albert, így Germán, miután levette, külsővel a fű alatt visszalőtte a kapufához. Markeknek most sem volt esélye.

A szünetben kiderült, az egyméretű popcorn drágább mint a sör, a férfi WC-ben nem piszoárok vannak, hanem „vizelde”, utóbbi valahol érthető, olcsóbb, mint az örökké leőrjöngött piszoárt pótolni.

Mi lesz ezek után a második félidőben?

Lepihent negyvenöt percet, maximum egy csákvári szépítő gólt vizionáltam, más lett, szerencsére. Viszonylag hamar meglett a sárga szépítés az 58. percben magát sem kímélve fejelte be a labdát a jobb alsóba. Majd jött a fenyegetés.

De jött utána nem sokkal még egy vendéggól, Daru pattogtatta a bal alsóba a játékszert a 67. percben. Ekkor még a 3–4 is benne volt a levegőben, de nem sokáig, nyomott a Csákvár, de ennek az lett az ára, hogy az első kék-fekete kontra gól lett: Kóródi nyargalt végig majdnem az egész sárga térfélen egyedül, és szépen rakta el Markek mellett a labdát a tizenhatos vonaláról. Pár perc múlva, értő Messenger-üzenetet kaptam, az egyik barátomtól, aki tévén követte a bajnokit:

„Örök kárhozat lett volna Kóródi sorsa, ha ezt kihagyja.”

Egyet kell értsek, lásd még, hibátlan.

Hasonlóan hibátlan lett a következő találat, ez is Kóródié volt, Illés Béla-díjas megoldással, fektében éppen el tudta még rúgni a labdát nyolc méterről, amely a jobb sarokba gurult. Ekkor pittyent újra a mobilom:

„Gondolom, ilyenkor már a püspök úr is a levegőbe bokszol.”

Ezt nem tudtam megerősíteni, legközelebb viszek távcsövet.

A slusszpoén viszont a vendégeké volt Mészáros lépett ki az ünneplő szegedi védők között, és miután Takácsot is elfektette, szépen begurította a labdát, arra is volt ideje, hogy visszarakja a jobb lábára, a ballal csak támaszkodik a vendégek csatára.

Így lett 5–3.

Ennél jobb két és feledik stadionavató nem kell. „Itthon vagyunk!” – ordították azok az ultrák, akik tavaly még a SZEOL-nak drukkoltak. Most ez a csapatuk. Meg a megyefociból válogathatnak.

Az viszont elvitathatatlan, a hazaiak két csatárának összesen tizenegy percnyi remek focijával öt gólt termeltek a kék-feketék. És ezzel újra megszerezték első győzelmüket.

Jár a püspökkenyér.
Bónusz konklúzió: „Egy fodrász sírna a gyönyörűségtől ennyi szép frizura láttán!”

gszl

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!